buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 8, vasárnap
Mária napja





















Évfordulók:
Kr.e. 65: Quintus Horatius Flaccus születése (Venusia, ma Venusa)
1832: Bjørnstjerne Bjørnson születése (Kvikne)
1842: Csiky Gergely születése (Pankota)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Ha jól emlékszem...
Köves Józseffel beszélget Nádor Tamás


2002.08.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A könyvszakma kis öregje – mondja reá oly jellemzően önmagáról. Amiben az is benne rejlik: mesterségének címerét és művelésének mániákus mértékét, tisztes minőségét azért nem kell szégyellnie. S valóban letett annyit e hivatás asztalára – illetve polcaira –, hogy akár hivalkodhatnék is teljesítményével. Ám a könyvszakma eme kismestere (hagyjuk meg így a jelzőt, mintha briliáns epizodistát, karakterszínészt emlegetnénk) van olyan kedves csirkefogó, hogy meglepje azt, aki pályáját végigkíséri egy lezser bűvészmutatvánnyal. Ha jól emlékszem... – írja sajátos memoárja fölé, de hál’ istennek nincs semmiféle amnéziája. Csak éppen korrekt-könnyedén ír olyan egymást követő időszakokról, amelyeket kizárólag tragikus orcával, históriai „léptékkel” szokás felidézni. Ő megelégszik egybejátszó magán- és szakmai életének epizódláncolatával. Egykori eseményeket, arcokat dokumentál minden pátoszt mellőzve, elegáns humorral, öniróniával. Konkréttá téve így azt, amiről annyi általános ítélet hangzik el mostanában. És kiderül: csupa köznap az életünk, ám végül is ebből áll egybe a történelem.
 

• Könyvének címe azt sugallja: emlékezetének szitáján sok minden kihullhatott. Az olvasó mégsem érez memóriazavart, inkább csak azt észleli: Köves József szellemi „magánzó” és a K. u. K. könyvkiadó főnöke, társtulajdonosa, mindenese arra emlékszik, amire akar, amire emlékezni kedve van...

Jó volna, ha valóban mindenre ennyire tudatosan emlékeznék, és ilyen megfontoltan tudnék felejteni is. Valójában hosszasan készülődő, többször is átírt könyvem létrehozása közben gyakran megbicsaklott a memóriám. Jó néhány évig naplót vezettem, máskor felhagytam ezzel, de feljegyzéseim révén bizonyos időszakokra volt kisegítő „puskám”, ahonnan ezt-azt elleshettem. Ám gyakran tapasztaltam, amikor emlékeimet például egykori könyves kollégáiméval egybevetettem: ők egészen másképp idézték fel ugyanazt. Nem is tagadom tehát szubjektivitásomat. De még az is megesett, hogy dokumentumnak tetsző állításokat, publikációkat nekem kellett korrigálnom. Egy szerény példa: a rendszerváltás után – „ha jól emlékszem” 1991–92 körül – valaki meghirdette „az első könyves bált”. Nos: én magam már a nyolcvanas évek elején szerveztem ilyen összejöveteleket, mi több: résztvevőként már jóval előbb, a hatvanas években „könyvesbáloztam”. Az ilyen tévedések is ösztönöztek arra, hogy megírjam – magántörténetembe öltve – könyves históriámat. Ismerve az előzményeket: Kende Sándor Sorsom a könyv című, második világháború utáni szép és tisztességes emlékezését, Cserépfalvi Imre Egy könyvkiadó feljegyzései című kötetét, Stemmer Ödön antikvárius memoárját. Püski Sándor munkáját még nem olvastam, de bizonyára ennek is dokumentumértéke van. Voltak tehát kitűnő elődök. Ám a szakma nagy öregjei után én tehát csak – emlékezésem egyik fejezetcímét idézve „a könyvszakma kis öregje”-ként mertem visszagondolni arra, ami velem, körülöttem történt.

• Ismeretes, önnek minimum három énje van: írói, újságírói, könyves. E szép skizofrénia mindegyikének alfája-ómegája nyilvánvalóan az olvasás. Hogyan kezdődött betűfaló élete?

Már négyévesen ismerkedtem az ábécével. Tolószékbe kényszerült nagyanyám eszmélésemtől kezdve mesélt nekem. Amint szokás: sokfélét, de – követelésemre – gyakran ugyanazt is számos alkalommal. És hisztérikus rohamot kaptam, ha a jól ismert mesétől akár csak egyetlen hangban eltért. Aztán hamar önállósítottam magam, és mániákus meseolvasóvá, majd idővel könyvrajongóvá váltam. S bár egyáltalán nem voltam szobagyerek – a Rózsák terén flangáló galeri megbecsült tagjaként csibészkedtem – már nyolc-kilenc éves koromban eltökéltem, hogy újságíró leszek. Amint erre mód nyílt, helyi kis lapot készítettünk Mezei Andrással és másokkal, s írogatni is kezdtem a Népsportba. Vargabetűk után kerültem az Állami Könyvterjesztő Vállalathoz, s ott rövidesen – korábbi kedves lapomat, a Tájékoztató a megjelenő könyvekről című ingyenes könyvreklám kiadványt szerkesztettem. Dolgoztam a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésénél, voltam újságíró egyebek közt a Rádió- és Televízióújság szerkesztőségében, no de erről megírom könyvemben azt, amit feljegyzésre érdemesnek véltem. Mind e közben fokozatosan megszállott könyvessé váltam olyan értelemben, hogy a könyv készítése és kiadása is egyre jobban érdekelt. Hogy írónak lehet-e minősíteni – noha megjelent néhány szépirodalmi kötetem –, azt eldönteni nem az én tisztem.

• Köztudomású: immár épp tíz esztendeje vezeti a K. u. K. könyvkiadót, amelynek elnevezése nem momarchianosztalgiára utal, hanem Köves József és felesége, Köves J. Julianna élet- és üzleti társulására. Az önökéhez hasonló kis könyves cégek sokasága ment tönkre, ám a K. u. K. megmaradt, szépen működik. Ez minek köszönhető?

A mi kalandos, csűrcsavaros – helyenként kockázatos, nemritkán humoros – történetünk részletes leírása is szerepel kötetemben. Kezdeti, csupán mellékkeresetnek szánt gmk-nktól (a Kádár-rendszer egyik legkorábbi „maszek” könyvkiadója volt az Editorg) a K. u. K. létrejöttéig, a megmaradásához szükséges trükkökig, umbuldákig, ötletekig, koncepcióváltásokig, szívósságig, s a már említett szakmai mániákusságig. Számos dokumentumot is közlök, amely nem csupán a mi vergődéseinket és sikereinket jellemzi, hanem a kor légkörét, buktatóit, politikai és egyéb bürokráciáját, bornírtságát is próbálja jellemezni. Kezdettől olyan könyveket kívántunk kiadni, amelyek minőségi engedmény nélkül sokak érdeklődését felkelthetik. Először is rendes logikai krimit írtam Halál a Riviérán címmel (J. J. Stone-ként jegyeztem, mert azért ilyen névtől több várható, mint egy pestitől), ez teremtette meg működésünk anyagi alapját. Újra kiadtuk – sokszor – például feleségem Illik tudni című „viselkedéstani” könyvét (eddig úgy kétszázötvenezer példányban jelent meg). Az idők során (részint még a K. u. K. létrejötte előtt, korábbi „önállóskodásunk” során) az akkoriban oly divatos csillagjóslás tárgyában csillagász írt számunkra szakszerű, mégis játékos könyvet – igen népszerű lett. Éppúgy, mint az ilyen étkeket kedvelő Szántó Péter barátunk kínai szakácskönyve. Később valóban bombasikernek bizonyultak viccgyűjteményeim: eddigi tizenhárom és félezer viccem alighanem Guinness-rekord. (Megjegyzem – s ez itt a dicsekvés helye –: a bölcsészkaron e könyveimet a városi folklór oktatásában is hasznosítják.) S ez a műfaj olyan televíziós nyilvánosságot hozott, amely jót tett kifejezetten minőségi kiadványainknak is, például igen szép, velúrbársony kötésű, lírai műveket tartalmazó ajándékköteteinknek. Magam is úgy vélem, amint azt egyik kitűnő kortársunktól hallottam: ha egyszer egy könyv az olvasó polcára kerül, azt előbb-utóbb le is veszi onnan, és bele fog lapozni. A nyilatkozó ezt bizonyára aforizmának szánta, ám én komoly ember vagyok: ez a filozófiám.

• Beszéljünk – bocsánat: szóljunk – akkor ahhoz a komoly emberhez, aki egy nyelvében, stílusában tisztességesen megírt, szemléletmódjában mégis lezser memoárt adott közre. Ebből kitetszik: sem önmagát, sem a világot nem veszi a kelleténél komolyabban. Könyvének kötőeleme a humor s főként az ön- és közirónia...

Változó munkahelyeimen főnökeim gyakran tartottak túl lezsernek. Nem vették észre, hogy noha fél percenként fölpattantam a helyemről (feleségem mindmáig gyakran megdorgál sajtkukac természetemért) és elmondtam kollégáimnak egy-két frissen zsákmányolt viccet, azért a munkámat szinte skrupulózus pedantériával és mindig határidőre elvégeztem. Ám kétségtelenül nem voltam hajlandó verejtékezni a munka látszata érdekében. Ha jól emlékszem... című könyvem egyébként épp azt a sokrétű kort írja le, amelyet mostanában sokan hajlamosak egybemosva kezelni. Diktatúrában születtünk, éltünk sokáig, de nem mindig gyilkoltak. Agyunkra ment a politikai és a mindennapi ostobaság, bornírtság, de közben azért éltünk, dolgoztunk, szerettünk, és próbáltuk kellemesen is érezni magunkat. S nem járkáltunk folyton vérben úszó, kigúvadt szemmel, hanem barátainkkal nagyokat dumáltunk, jókat ettünk-ittunk, s amikor csak tehettük: nagyokat nevettünk. Ha jól emlékszem...

• Kötetének címlapján egy szemüveges, szakállas úr látható, amint „egyik életén” túl, immár a jövőbe néz. Mögötte Anonymus, III. Béla névtelen jegyzőjének szobra sötétlik. Mire utal ezzel?

Nem írtam persze semmiféle Gesta Hungarorumot, de egy kis szerény krónikát a mi időnk néhány mozzanatáról, arról az eltűnt időről, amelyben egyebek közt eltelt az ifjúságunk, ezt-azt azért följegyeztem. Korfestő hangulatképnek, amelynek én csak egyik mellékszereplője vagyok, meg mondjuk lábjegyzetnek talán jó lesz a magyar könyvhistóriában...

Nádor Tamás

K.u.K. Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu