buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A gyakorlatias ember: Szabó Zoltánról


2002.08.15

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Szabó Zoltán 2002. június 5-én lett volna 90 éves. Egyszerre sajnálhatjuk és örülhetünk, hogy nincsen köztünk. Sajnálhatjuk, hiszen olyan jó lenne nekünk. És örülhetünk, hiszen neki minden valószínűség szerint nem lenne jó 90 évesként köztünk élnie. Mindig fiatalos volt, már az öregebbedést is nehezen viselte. Helyzetérzéke pedig mindig az itt-és-mosthoz kötötte, adott helyzetekhez. Most se tudna elvonatkoztatni a 90-től.

Ódzkodott minden elvonatkoztatástól. Holott nagyon is gondolkodó ember volt, a gondolkodás pedig, a legegyszerűbb is, elvonatkoztatásokkal is dolgozik. Szabó Zoltán azonban mondhatni mindig érzésekből indult ki és hozzájuk maradt hű, azokat bontogatta ki. Ahogyan a bimbó bontogatja ki magát egy belé hajtogatódott virággá, illetve, kissé pontosabban, hiszen rendezetlenebbül, ahogyan ágakká bontogatódik az ág. „Zoltán nagyon okos”, mondogatta Cs. Szabó László, és ez igaz; de nagyon szíves ember is volt: érzések és érzelmek, értő érzések embere. Egy az ezévi könyvhétre megjelent kis válogatás: A magyarság Európában, Európa a magyarságban olyan emberre emlékeztet, akit olvasni érdemes és szeretni jó.

Hadd jelezzem, hogyan értem, hogy Szabó Zoltán mindig partikularitásokhoz kötődött, partikuláris elkötelezettségek embere volt. Magyarázhatnám a mostani válogatásnak adott címmel is, ha bogozni kezdeném, hogy számára a magyarság is, Európa is partikularitás volt, nem eszmésített-eszményesített általánosság. Egyszerűbbnek vélem azonban, ha egy kifejezését-kijelentését, egy egészen rövid szövegrészt említek, és azon igyekszem jelezni, hogy az ő írásait mindig egy-egy adott és körülírható helyzetből kell érteni. Ez azt is jelenti, a szavakra úgy kell figyelni, ahogy egy-egy adott helyen és helyzetben használta őket, fel kell készülni a meglepetésekre, a szavak új, legalább is újszerű jelentésére és értelmére.

Kedvelt Bocskai-mondása volt, hogy „sem az rhetorikához, sem az dialektikához nem értünk, a dolgot őt magát nézzük”. Ez nem írott szövegre vonatkozott, hiszen Bocskai „magunk fennmaradását és nemzetünk boldogulását” mondta a számára fontos dolognak. Ha viszont szövegekre vonatkoztatjuk a Szabó Zoltán kedvelte mondást, egy-egy szövegkörnyezet mellett szükségképpen arra az adott helyzetre is figyelnünk kell, amelyre a szöveg-egész a mondandója szerint vonatkozik, ahová tartozik. Szabó Zoltán nem önreferenciás szövegeket írt, hanem olyanokat, amelyek egy-egy adódó helyzetre, szituációra vonatkoztak. Olyanra, amelyikben szövegével komunikáció történt, megszólalás: valaki valamiről beszélni kezdett, olyan emberekhez fordulva, akik ugyanabban a konkrét helyzetben találhatták magukat.

Egyik olvasója egyszer mintegy megrovóan említette hogy Szabó Zoltán Bibó-esszéjében azt írta, Bibó „a szabadság és a szocializmus páros csillaga” felé törekedett. A kitétel valóban megtalálható egyik írásában, amely eredetileg előszónak készült, olyan könyvhöz, amelyet Szabó Zoltán Bibó írásaiból Harmadik út címmel szerkesztett és adott ki a szintén maga szerkesztette Magyar Könyves Céh sorozatban Londonban, 1960-ban. Bibó akkor börtönben ült, rab volt egy magát szocialistának mondó párt börtönében. Ennyi felvilágosítás elég is lehetne, de talán nem felesleges hozzá tenni a következőket. A szóban forgó párt kommunista párt volt, magát szocialistának csak mondta, és más okból, mint amelyből párt-előzetese Magyar Dolgozók Pártjának nevezte magát. (Az ugyanis a Szociáldemokrata Párttal kikényszerített egyesülése miatt mondott le a „kommunista” névről, igen hamar csak nevében őrizve meg a kompromiszszumot, míg a későbbiekben a forradalom miatt váltott nevet.)

A „szabadság és a szocializmus páros csillaga” olyasmit jelentett 1960-ban, amit 1956-ban igen sokan tartottak irányadónak, és ami éppen ebben a párosban volt egyedülállóan forradalmi. Ezt azok is elismerhették, akiknek másféle csillagpár, vagy csillag volt irányadó. Maga Szabó Zoltán nem volt szocialista, sem akkor, sem előbb, sem később; az sem mondható viszont, hogy szocializmus ellenes lett volna. A nemzeti szocializmust kárhoztatta, de nem azért, mert szocialista volt, minthogy nem is azért, mert nemzeti. Az ártást és veszélyt az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején abban látta, hogy az a mozgalom egyfelől német volt, nem magyar, másfelől gyarmatosító, leigázó nagyhatalmi erő. Amikor az említett Bibó-előszóban Szabó Zoltán néhány sorral lejjebb Krassó Miklósra hivatkozott, olyan embertől idézett, aki 1956-ban szocializmust és szabad választásokat akart.

Az idézett kitételben a „szabadság” szó sem elvonatkoztatott, általános eszmét jelöl, nem is magában áll, ahogyan a szó Petőfi ismert versében sem magában olvasható, hanem a „szerelem” mellett, egy közel sem problémamentes párosban. A „szabadság, szerelem”, mint a „szabadság és szocializmus” éppen az ellentétek kívánatos együttesét jelezte. Az előszó megjelenésekor, 1960-ban a „szabadság” sokak számára az úgynevezett „szabad világ” monopóliuma volt, úgy szerepelhetett a „demokrácia” szinonímájaként. Gondoljuk meg: szabadság és demokrácia nem lehet páros csillag, a demokrácia magában foglalja a szabadságot. Az viszont lehetséges, hogy egy-egy demokrácia - vagyis nem „a” demokrácia - nem elég demokrata, azaz nem eléggé szabad. 1960-ban az Egyesült Államokban még kezdődőben is alig volt, amit azóta a Civil - azaz a Közpolgári - Jogok Mozgalmának mondanak és ami bizony szabadabbá, demokratábbá tette az amerikai demokráciát.

A Bibó válogatáshoz írott elôszót úgy kell olvasni, ahogyan az abban a helyzetben íródott és értődhetett. Kényszerhelyzetben. Ez viszont arra a megszívlelendő körülményre figyelmeztet, hogy Szabó Zoltán szabad ember volt, de sohasem szabad helyzetben. Trianon óta a magyarok helyzete kényszerhelyzet volt, Szabó Zoltán egész felnőtt életét kényszerhelyzetben élte le, abban igyekezett szabad lenni, szabadon választani abból, ami rendelkezésére állt. A tétlenség sohasem állt rendelkezésére, ahogyan az sem, hogy ne érezze magát magyarnak és embernek - ez a kettő sem volt számára szinoníma. A magyarban az embert is kereste, az emberben sohasem csak a magyart, de mindkettőben a szabadot.

Egyik legkiválóbb esszéje a Zrínyiről írott. Zrínyi Miklós írásait abból a helyzetből szokás olvasni, amelyben keletkeztek. Szabó Zoltán 1939-es esszéjét ezért egy megkettőzött helyzetre kellett és kell ma is vonatkoztatni. Ez nem válik hátrányára ma sem. A korhoz kötött ugyanis örökletes, nem évül el, ha helyzethez kötött és ha az a helyzet emlékezetes marad a leszármazottak, az éppen-élők számára. Azok a magyar helyzetek, amelyekben Szabó Zoltán írásai keletkeztek, szinte biztosan emlékezetesek maradnak magyar emberek számára a jövőben is, és, igen, éppen az írásai révén is lehetnek emlékezetesek, ébredhetnek ki-ki érző-eleven elméjébe.

Utolsó, életében megjelent könyve ezzel a címmel jelent meg: Ősök és társak. Számára ős volt Zrínyi, Kölcsey, Rákóczi, társ volt Illyés, Tamási, Németh László. Az ősök is társak, ha az élők maguk közé veszik-választják, ha segítségül hívják őket. Szabó Zoltán sokunk társa volt. Remélhetőleg sokak társa lesz, akiknek élete szerint, csak őse lehet.

Szabó Zoltán: A magyarság Európában. Európa a magyarságban
Kortárs Kiadó
237 oldal, 1600 Ft

András Sándor

Kortárs Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu