buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
De jó annak, akinek rossz


2002.06.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Elsô benyomásra Bret Easton Ellis „A vonzás szabályai” című, 1987-ben megjelent regénye mintha a valaha volt beat-költészet „posztmodern” folyománya lenne, és ebbôl a szempontból a promiszkuitás témakörében kínálna fel számunkra, megkésve bár, de törve nem, valami újra nagyot.

Csakhogy amíg a szabad szerelem hatvanas évekbeli (tulajdonképpen?) szimpatikus eszméi (bár a magyar változat leendô olvasói közül aligha lesznek túl sokan, akik valaha tagjai lettek volna egy ilyen kommunának) egy szebb, tisztább, és másképp erkölcsösebb világ értékrendjében voltak, addig Ellis hôsei már nélkülözik a nagy öregek effajta romantikáját, hogy finoman fejezzem ki magam.

Bret Easton Ellis elsô könyve ebbôl adódóan, második belegondolás után, inkább egy pornográf prózavers, ha úgy tetszik, prozódikus és enyhén ondó szagú raga, és ezen belül marad meg még posztmodernnek. Viszont ez a pornó (amúgy idônként a legkeményebb), noha nagy írásbeli tudással fejtôdik ki, nem igen hasonlít olyasmire, ami felcsigázhatná az olvasóban, vagy, megvideósítva, a nézôben az amúgy megfáradt vágyat. Hogy ismét csak igyekezzek finoman kifejezni magam. Mert néha talán jót tesz az, ha az ember ilyesformán, mintegy a függöny mögé osonva, ad egy kis ösztönzést a libidójának. De ez nem az a mozi.

Breat Easton könyve egy megkezdett pálya elsô lépése, és harmadik gondolati nekifutásra azt kell mondanom: brutális és undorító. Ám ez nem a szerzô és a mű kritikája akar lenni, hiszen a szerzô brutális és undorító célra vállalkozott, mintegy tükröt tartva az úgynevezett társadalom orcája elé: ilyenek vagytok, ilyenek vagyunk, skacok. Pontosabban ilyenek voltak példának okáért Candem egyetem diákjai 1985-ben, midôn e történet játszódik. Brutálisak, lelketlenek, mert sorsukat tekintve végképp kiúttalanok. Viszont rendelkeznek azokkal a viselkedési mintákkal, amiket a hatvanas évek szabad lázadói hagytak Amerikára, aztán úgy általában a „szabad, és művelt” demokráciákra örökül. A ma már hetven esztendôs urak, és matrónák, a régi kilencszázhatvanasok még tüntettek például a Vietnami háború ellen, a gôgös, mert gazdag polgárokat muszáj volt pukkasztaniok, hittek a szabadságban, igen, a szabad szerelemben, és persze naná, hogy rájöttek, néha jó ellazulniuk egy kis droggal, meg ilyesmi. Candem egyetem diákjainak, akik mellesleg most ötven esztendôs urak és hölgyek, a szabad szerelembôl annak pornográf változata, és az ehhez szervesen hozzá tartozó állandó piálás, jointozás, krekkelés, lsd-zés maradt, ám minden megnevezhetô cél nélkül. Csak. És ettôl brutálisak, ettôl kegyetlenek egymáshoz. Mert akiben az igaz szerelem kicsirázik, annak ebben a világban annyi. Nos, ez az üzenete ennek a regénynek.

Ám e művet olvasván nyilván az is az eszünkbe jut: mért, most jobb? Mármint azoknak, akik most húsz évesek, esetleg egyetemisták valahol. És már nem is kell ahhoz se Amerikában, se a „művelt, demokratikus” nyugaton élni ahhoz, hogy még csak homályosan megnevezhetô céljuk se legyen önnön sorsuk elviseléséhez.

„Jaj, de rossz, hogy nekünk ilyen jó!” – sóhajtanak fel Candem diákjai. Tényleg. Mennyivel jobb, akinek mondjuk hozzájuk képest nincs mit ennie, akit éppen visznek valami értelmetlen háborúba megdögleni, vagy nem ôt viszik, hanem az apját, a fiát. Jaj, de jó annak, aki a harmadik világban senyved valami félig ôrült diktátor uralma alatt. Mert nekik lehet céljuk. Túlélni. Viszont akinek tényleg mindene megvan, az csakugyan mit kezdhet magával? Úgyhogy félreértés ne essék, a Vonzás szabályai, az egy jó regény. Már amennyiben lehet, és miért ne lehetne a rútnak esztétikai értéke, noha nem a fenséges fogalmi körében. Erre a kunsztra nem ez az írásmű az elsô, az egyetlen bizonyíték.

A regény azzal a dramaturgai találmánnyal szerkesztôdött, hogy egy meglehetôsen egyszerű történetet mondat el szereplôivel mindvégig egyes szám elsô személyben. A regény szereplôi egy pornográf homo-hetero-biszexuális ki tudja hány szög tagjai, akik közül bárki hajlandó egy éjszakára elmenni bárkivel. Ahogy a hangulat kiadja magát. Ám ez a nagy lazaság csak látszat. Három nagy szerelmi történet bontakozik ki 1985. októberétôl decemberig.

A regényben azt olvashatjuk: ki hogyan látja ezt a három nagy szerelmi ugyanazt a saját szemszögébôl. Hogy mellesleg ki kivel ment szobára dögös-dugós buli után, ki szerez narkót a Kokszos Keddre, hogy aztán a maradék agyát a Szitytyós Szerdákon végképp derültté áztassa, az nem fontos. Az így van, ennek így kell lennie, mert ez az érték, mert mindenki ezt csinálja.

Ám minden látszat ellenére, amit maguk a fôhôsök igyekeznek persze minden áron fenntartani, ezeknek a ‘85-ös candemi diákoknak vannak érzelmeik. Amiket persze csak maguk elôtt mernek bevallani, de még maguk elôtt is csak titokban. És mert ezek a diákok, az írói szándéknak megfelelôen, mégis csak érzô, szeretni vágyó, emberi lélekkel bíró egyedek, attól olyan szomorú az egész. Mármint hogy Bret Easton Ellis ettôl volt annyira szomorú, amikor ezt a regényét 1987-ben megírta. Azóta viszont még ennél is „szomorúbb” lehet, mert az Amerikai Psycho (amit nálunk filmen láthatott a nagyérdemű) és a Glamoráma című műveiben mindaz a perverzitás, mindaz a testi-lelki szadizmus, már cseppet se olyan tétova, mint ebben a művében, ahol a fôhôsöknek azért mégiscsak, ha csak ki-ki maga-magának bevallva is, de voltak még kétségei.

Nomármost, aki azért szereti a pornót, mert valamiért jót tesz neki, és közben az eszébe sem jut, hogy nem önfeledt bujálkodást olvas, vagy inkább lát, hanem esetleg mögöttük embereket, az ne vegye meg ezt a könyvet.

Ám az, aki kalandvágyat érez magában, hogy maga is tükröt tartson önnön ábrázata elé, és ebbôl adódóan gondolkodni vágyjon a rút Bret Easton Ellis által prezentált esztétikai ábrázolásán, annak megéri a kísérlet, hátha közben, vagy végeredmény képpen maga is rátalál, vagy újra rátalál saját vonzása, vonzódásai szabályaira.

Hogy mért csak most, 2002-ben adta ki az Európa, tizenöt évvel az elsô megjelenés elôtt? Na ugye! Már csak ezért is érdemes elolvasni ezt a könyvet.

Bret Easton Ellis: A vonzás szabályai
Ford.: M. Nagy Miklós
Európa Könyvkiadó , 2002
364 oldal, 1600 Ft

Sultz Sándor

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu