buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Nyikolaj Bergyajev, a megbízható útitárs


2002.06.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Filozófus lettem, a »teóriának« adtam magam, hogy megszabadulhassak a hétköznapi »élet« kimondhatatlan fájdalmától.”
 

Utazni vágyik? Transzcendáljon! A nagy útra legtapasztaltabb transzcendálónk kíséri el, ráadásul az úti- és szállásköltségtôl is megkíméljük. Önnek csak Bergyajev Önmegismerés c. útikalauzát kell beszereznie, s máris elindulhat egy új, addig ismeretlen világ felé, melynek végpontja önnön személyisége és a ‘reális’ világ. Csak arra kérjük, kísérôjét, Bergyajevet ne zavarja, csak figyelje, hagyja, hogy Önhöz mint személyiséghez szóljon, s csak addig kövesse, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy önnön erejébôl is képes a két világ határán átlendülni anélkül, hogy a mélybe zuhanna – vagy megfeledkezne önmagáról. Ahhoz, hogy útitársára teljességgel rábízhassa magát, igyekszünk rövid, de hiteles képet nyújtani róla.

Az élet és a történelem gondoskodott arról, hogy Bergyajev tapasztalatokban bôvelkedô életutat járjon be, bár ôt nem annyira a külsôdleges tények és események érdeklik, sokkal inkább a személy szellemisége és világszemlélete. Ezért jobbnak látjuk, ha mi is e felôl közelítünk hozzá. Gyermekkorában két meghatározó élménye volt, az egyik a katonai neveltetés iránti mély megvetés, valamint az ezt kompenzálandó könyvtári magány. Édesapja gazdag könyvtárában „fogoly szellemként” tanulmányozta Kant és Schopenhauer műveit. Szüleivel beláttatta, hogy dacára a családi hagyománynak a katonai pálya nem neki való, s beiratkozott a kijevi egyetemre. Tanulmányai és vizsgálódásai arra a következtetésre juttatták, hogy a világ nem tökéletes, teljesen átjárja a rossz és az igazságtalanság, ezért gyökeresen át kell alakítani. Világmegváltó szándékai a marxizmushoz közelítették, s szervezeti tevékenysége miatt többször le is tartóztatták, majd Vologdába száműzték. Itt olyan jeles személyiségekkel találkozhatott, mint Bogdanov, Lunacsarszkij, Remizov, Szavinkov és Kisztyakovszkij. A velük folytatott polémiák ráébresztették arra, hogy a marxizmust és az idealizmust nem képes közös nevezôre hozni. Majd a legális marxistákhoz (P. Sztruve, Sz. Bulgakov, Sz. Frank) csatlakozott, akik a kapitalizmus térhódításától remélték Oroszország fejlôdését, s egyúttal a marxizmust – megfosztva forradalmi törekvéseitôl – a polgári társadalommal kívánták kibékíteni. De ezzel véget is ér Bergyajev úgynevezett marxista korszaka, s a századfordulón a liberalizmus és idealizmus szemszögébôl értelmezi a világot. 1902-ben Az idealizmus problémái c. kötet szerzôi között találjuk. Megállapodni azonban ekkor sem tudott, s szellemi vívódásait jelzik gyakori utazásai is: „…az utazás mindig felfokozta életérzésemet, a külföldre távozást úgy éltem meg mint transzcendálást, mert ami határon túl van, az transzcendens.”

Közben házasságot köt Ligyija Trusevával, aki lelki-szellemi támasza volt egész életében. Hazatérte után folyóiratot szerkesztett, melyben az „orosz szellemi reneszánsz” képviselôinek írásait jelentette meg. Idôközben kitört az elsô orosz forradalom, melyet Bergyajev számos kortársával egyetemben kritikusan szemlélt, s ennek a véleménynek adtak hangot a Vehi (Mérföldkövek) c. kötetben is, melyben az értelmiség téves helyzetelemzésére hívták fel a figyelmet. Ebben az idôszakban érdeklôdése egyre inkább „tisztán” vallásfilozófiai kérdések felé irányul: a kanti filozófia varázsa egy idôre elillan, s Origenész, a német misztikusok, Kierkegaard, valamint a szlavofilek, Dosztojevszkij és V. Szolovjov kerülnek látókörébe. Olvasmány- és utazásélményei egy korszakalkotó mű, Az alkotás értelme megírására sarkallták. A februári forradalom nem érte váratlanul, attól az orosz nép morális megtisztulását reméli. Az októberi fordulatot már elutasítja, amit 1922-es letartóztatásakor a következôképpen indokolt: „Az ember és az emberiség álláspontján állok, melynek minden osztályalapon álló szervezetet és pártot alá kell rendelni.” Ennek ellenére a 12 „halhatatlan” (az állam által kiemelten kezelt közéleti személyek) egyike – még könyvtárát is épségben megôrizhette, s ellátásáról is az állam gondoskodott. Ebben a kiforratlan és bonyolult idôszakban a liberalizmus és szocializmus szenvedélyes kritikusát, aki Lenint egy magánvitában az Antikrisztus elôfutárának nevezte, a Moszkvai Egyetem filozófia professzorává nevezték ki. 1922-ben azonban véget vetettek Bergyajev oroszországi pályafutásának – mintegy 70 értelmiségivel együtt kitoloncolták hazájából. Berlinben telepedett le, s történetfilozófiai elmélkedéssel töltötte idejét. Ekkor jelentek meg még otthon íródott művei, mint pl. A történelem értelme, a Dosztojevszkij világszemlélete, illetve a külföldi elismertséget hozó írása, Az új középkor. 1924-tôl 1948-ban bekövetkezô haláláig Párizsban (Clamare) élt. Ennek a korszaknak a végén született az Önmegismerés, mely végleges formájában már csak a szerzô halála után jelenhetett meg.

Bergyajev külsô, fordulatokban bôvelkedô élettörténete termékeny belsô szellemi érlelôdéssel párosult. De e mögött a lelki-szellemi sokszínűség mögött szilárd arkhimédészi pont tapintható ki, s ez a szabadság problémája. Lázadó, vagy ahogy ô nevezi, anarchista habitusa a szabadság követévé avatta, s számára az ember-lét fokmérôje nem lehetett más, mint a meonikus (független, de létet rejtô) szabadság. „Engem a szabadság filozófusának neveznek. Valamelyik feketeszázas fôpap mondta rólam, hogy a »szabadság foglya« vagyok. Valóban mindennél jobban szeretem a szabadságot, amelybôl születtem, amely a szülôanyám, s eredendôbb számomra, mint maga a lét. Filozófiai alkatom sajátossága, hogy gondolati rendszerem alapjául nem a létet, hanem a szabadságot tettem.” A szabadság fényében válik kitapinthatóvá a rossz, Isten, az ember, valamint a történelem problematikája, ugyanis szabadságon nem egyszerűen a jó és rossz közötti választás lehetôségét érti, ennél sokkal többet: „személyiségem belsô függetlenségét és meghatározottságát, alkotóerôt … a jónak és rossznak teremtését”. Ebben a tekintetben egyedülálló bölcseleti rendszerrôl van szó. A kiindulópont az Ungrund, a kezdet és alap nélküli üresség, mely a fogalmat filozófiai szintre emelô német misztikusnál, Böhménél még Istent jelenti, Bergyajevnél viszont az Ungrund az abszolút kezdet, mely Istennek és a szabadságnak egyaránt eredôje (vagyis az abszolút Semmi).

Ebbôl két következtetés is adódik, egyrészt a szabadságot nem Isten teremtette, hanem a szabadság szülötte, s emiatt determinált sem lehet, másrészt Isten sem felelôs a rosszért (theodicaea). Ugyanis a rossz Istentôl függetlenül létezik, a bűnbeesés során az ember a szabadság birtokában a rosszat választotta. Ennek eredményeképp jött létre a determinált és mechanikus, a periodicitás ördögi körébe zárult természet világa, a szimbólum-világ (az empirikus valóság), benne az Istentôl eltávolodott emberrel, aki teste és lelke révén a természeti valósághoz kötôdik, szelleme viszont Isten felé vezérli. Ebben a metafizikai szempontból dualisztikus világban az ember is metafizikus lény kell, hogy legyen, aki képtelen arra, hogy megmaradjon a tapasztalati – objektivált – világ keretein belül. Bergyajev emberbe vetett hite töretlen, emiatt a filozófus barát, Sesztov a „legemberségesebb filozófus”-nak nevezte. Még az ember bűne, szánalmas helyzete is metafizikai szinten értelmezendô, attól óvja meg az embert, hogy a kozmikus harmónia bűnébe essen. Bergyajev határozottan fellép a szociomorfizált Isten-kép ellen, ugyanis Isten nem uralkodó, az ember pedig nem szolga. Emiatt utasítja el a (különösen a nyugati, racionalizált) egyház hierarchikus berendezkedését, helyette a szlavofil gyökerekre visszavezethetô (homjakovi) szobornoszty (transzcendencián alapuló egyetemes közösség) elvét, a krisztusi, azaz istenemberi elvet szorgalmazza, mely szerint az ember alapvetôen halhatatlan. Igaz, ebben a tekintetben némi ellentmondásba is keveredik önmagával, mert a személy prioritásának folyamatos hangoztatása és a közös üdvözülés szorgalmazása nem minden tekintetben egyeztethetô össze, hiszen a személyek közötti kapcsolat során nem oldódhat fel a megismételhetetlen, szent személyiség. Bárhonnan is közelítünk a bergyajevi gondolatvilág felé, mindig a szabad személy apoteózisához jutunk.

Még amikor önmagáról ír, akkor sem Bergyajev a központi probléma, hanem a név mögött rejlô mikrokozmosz, s ezzel arra ösztönöz, hogy a társadalom, és a hatalom minden objektivációjával (elnyomó eszközével) szemben találja meg az olvasó önmaga lényegét, egzisztenciáját, azt a szilárd kiindulópontot, ahonnan felülemelkedhet „a világ, a társadalom, a civilizáció igazságtalanságán és gonoszságán”. Ehhez nyújt példát minden sorával, hiszen saját bevallása szerint sem memoárt írt, hanem a belsô történések, változások leírásával példát kívánt szolgáltatni egy másik én számára.

Olvasni is csak így szabad: miként az írás egyfajta fiziológiai szükséglet volt Bergyajev számára, úgy az olvasást is fiziológiai szintre kell emelnünk ahhoz, hogy a transzcendálásban méltó társai lehessünk a szerzônek. Természetesen nem azt várja el, hogy megmámorosodjunk, s e mágia hatására még racionális énünkrôl is megfeledkezzünk, épp ellenkezôleg: töprengjünk el az élet értelmén, tapasztaljuk meg személyesen, egzisztencialistákhoz illôen, kiknél a “gondolkodás a személyes és az egyetemes sors azonosságát mutatja”.

Kétségtelen tény, hogy az Önmegismerés magával ragadó lendülete lebilincseli olvasóját, s önkéntelenül is számvetésre készteti: a racionális gondolkodás keretei között vagy az intuitív, emocionális alkotásvágy világában érzi inkább otthon magát. Bergyajev számára ez nem volt kérdés: a Szellem birodalma, a császár birodalma c. művén dolgozott, amikor örök álomra szenderült. Ezzel az álommal a „misztikus anarchista” nyugalomra lelt, olvasóinak pedig hátrahagyta a „nagy feladatot”, „amelyre törekedni kell: a legegyedibb, a legeredetibb és az egyetlen szintjén érvényesíteni a közöst, kapcsolatot teremteni s megérteni egymást.”

Kedves utazó! Ha elszántad magad, hogy útra kelj, s kísérôdül Bergyajevet válaszd, a tarsolyodban pedig ott lapul az Önmegismerés, akkor ne feledkezz meg a szabadságról, mert ezt az utat egyvégtében érdemes bejárnod!

Nyikolaj Bergyajev: Önmegismerés
Fordította Gasparics Gyula és Kovács Erzsébet
Európa Könyvkiadó
482 oldal, 2500 Ft

Farkas Zoltán

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu