buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Szúrós tekintetű világszem


2002.06.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ketrecbe zárni a szelet vagy szelek rácsaiból építeni ketrecet hasonlóan lehetetlen vállalkozás, mint Marsall László összegyűjtött versei alapján megragadni azt a személyiséget és szellemiséget, amely ezt a hatalmas terjedelmű – és korántsem lezárt – életművet létrehozta. Pedig maguk a versek is bőven szolgálnak közvetlen információval Marsall pályájának alakulásáról. Ha máshonnan nem, hát a Kötetbe fel nem vett versek között közölt Weöres Sándor tanodája 1956-1960. ciklusból megtudja az olvasó (s ez a versek ismeretében eléggé kézenfekvő): Marsall László Weöres Sándor felfedezettje és tanítványa. S ha összeveti a legkorábbi dátumú versek számát azzal a ténnyel, amit a költő a fülszövegben közöl – „A Vízjelek című első kötet (1970) már maga is megmunkált, gondos válogatás.

Ezzel a kötettel nyertem felvételt a magyar irodalomba 37 éves koromban.” –, akkor logikus a következtetés: Marsall indulását nem a költő alkata késleltette, hanem a kor cenzori természete. Ahogy egy verscímben Marsall az olvasó kezére játszik: A költészet „altatott ügynöke” Ő, az ügynök szót a költővel kapcsolatban inkább ügyködőként, s eredeti jelentésében a korra vonatkozóként értve: „Mikor még éber magánzó valék / a Vörös Birodalom Tartományában / s a papiros-gépek repülőterén / együttháltam írásaimmal, / zömükkel takaróztam, és ráncos / szeme-szökelletébe ha sodródtam / egy »írás-szakértő rezidensnek«, / máris kitetszett, visszaveretvén – / irány az utca – Takarodó!” Feltűnő, hogy sem a sértettség, sem a düh indulata nem kap hangot ebben a számvetésben. A történelmi légkört a gúny különböző árnyalataival idézi fel, s ennyivel meg is elégszik; saját szerepét sem misztifikálja, csak egy-egy észrevétlen jelzővel árnyalja kívülállásának okait (az „éber magánzó” jelzője – érthetik-e a mai fiatalok? – arra világít rá, hogy kívül maradni a rendszer gépezetén nem is volt olyan egyszerű: jó adag éberség kellett hozzá).

De e strófa nem csupán életrajzi és emberi-mentalitásbeli szempontból jellemző: Marsall páratlanul gazdag – szerteágazó és örökké-más, a mindig-ugyanazság látszatát újra és újra kiröhögő – poétikája (legalábbis néhány főbb elemében) sűrítve jelen van e sorokban. A „valék” és a „visszaveretvén” fanyar-fancsali archaizmusa nemcsak az idő múlására utal, de azt is világossá teszi, hogy e múltat nem fölmagasztosítva, inkább lenéző távolságtartással szemléli a költő.

A „szeme-szökelletébe” kis ízelítő a költő kimeríthetetlen nyelvteremtő, nyelvsűrítő (olykor nyelvroncsoló és roncs-nyelvelő) fantáziájából, amely gyakran a tudomány, a hivatalnoknyelv, az argó terrénumait is bejárva tágítja ki a lírai közbeszéd lehetőségeit. A „rezidens” tudományos szakszava lopakodik be – nem behúzott farokkal: felszegett állal, öntudatosan – a hol archaizáló, hol fintorgó szavak közé. A szöveg végig ironikus hangvételét koronázza meg a zárlat – katonai vagy kollégiumi időket idéző – felkiáltása: „Takarodó!”, ezzel az egyetlen szóval érzékeltetve azt a légkört, amikor a butaság felkent papjai egy egész országot irányítván mindenkit: művészeket és tudósokat is megnevelendő kiskorúnak vagy regrutának tekintettek.

Hogy Marsall László az iróniával olykor a csöndes lemondás elégikus hangjait leplezi, bizonyság rá a vers folytatása: „Manapság, hat évvel hatvan után / sokirányú igyekezetek szabdalta / démoszi térben, szabadnak tetsző hazában, / a »költészet altatott ügynöke« / írhatok titkos jelentéseket, csak úgy szokásból / a kóbor macskának meg a mókusoknak...” S hogy a nevetséges kisszerűség, hétköznapiság díszletei közé az élet “nagy dolgainak” árnya is belopózhat, példa rá a vers utolsó strófája: „Fölöttem fehér holdkaréj, / mint a mutatóujj levágott körme / fiatal fenyőfa zsebfésűjét ciripelteti. / Kezem az ajtófélfát sikálja, / tenyeremmel sima-üres falon dobolok, / távolodik a fal, mintha menekülne, / és szünedezik a dobolás / a szívdobogás.” Kisszerű és világnagy, nevetséges és alantas-fennkölt nála nem együtt él, hanem kioltják, pontosabban átértelmezik egymást, s így lesz a kicsiből nagy és a nagyból nevetségesen kicsiny: “A kisujj körme élén / őszi holtak tevékeny / lelke muslinca / megpihen míg a mustos / kádakig elröpülne / azután úgyis didergünk / öt-földrész-ujjas / lyukaskesztyű világban” (Szomorkás).

A játékot magáért a játékért játszó költő szerepe nem Marsall leleménye: Weöres-tanítványnak bizonyul ebben a tekintetben is. Marsall játék-felfogása azonban érdesebb, nem annyira gyermeki, mint inkább a világot kinevető és pellengérre állító bohóc figurájára emlékeztet. “Komolytalansága” csak ritkán l’art pour l’art komolytalanság, s poétikája bármennyit kölcsönzött is a neoavantgarde-ból, Marsall erkölcsi alapon “bolond”. Ezért nem levethető szerep ez. A ... Melyben a szerző nem az életkorához illő viselkedésről szól ezt a problémát tematizálja: „Meg kéne már komolyodnom, / méltósággal bazsalyognom, / barátaim sejtetik, / ki mintha jár szélkelepen, / rozsdát reszel roncstelepen, / szó-játékos kelekótyát / fintorogva elvetik.” Itt még magát figurázza ki – a következő strófából már kívülállásának erkölcsi megalapozottsága világlik ki: „Politizálnom is kéne / közép-kelet kis felében / autózgató ménesgazda, / alattam rotyogna Mazda, / rákürtölnöm a harasztra, / zörögjön a bróker-fészek, / mivel olyan a természet, / kikanyarja a párt-érdek, / jobbszélen vagy szélbalon / osztozni kell gránát-puskán, / birbitélő kurván-fruskán, / ügyvéd-kegyen, pénz-magon.” A vershez csatolt Utódalban maga adja meg a választ az első strófa felvetésére: „Mifenének komolyodnom, / ha jólesik gabalyodnom...”.

A morális alapozású világszemlélet a háttere Marsall egész költői magatartásának. Ezért nem sorolható a posztmodern költők közé. Az általa „Zord nehéz egyneműségem”-nek nevezett erkölcsi alapállás teszi lehetetlenné költészetének olyan értelmezését, mintha itt a személyiség szétáradásáról, szétfolyásáról, határainak elmosódásáról, a szerepek szétágazásáról, a centrumát vesztett én önelvesztéséről volna szó. Ahogy ő erről Az obszidán-fej monológjában vall: „Fürkész alítja ha látja, / Nincs módom eláradásra, / Zord nehéz egyneműségem, / Törvényem és örökségem, / Vagyok összesajtolt állag, / Nem közösse soha mása, / Sem életnek sem halálnak.”

A Weöres Sándor hasonló verseivel rokon négysorosai afféle miniatűr “moralitások”, epigrammatikus erkölcsi leleplezések. Az Egy gáznyomóra jellemzően ezredvégi karaktert ragad meg két képben: „Posztónadrág és »Gyorsasági Eszme« / dagasztja autós feje ülepét. / Most éppen fejen áll útszéli kereszten, / szegycsontja veres, hasa hupikék.” A Lapszélre szintén két képében a világ két ellentétes szeletét méri össze: „Ha cirmost nemzek, neve Csinszka lesz, / ha bulldogot, a neve Molotov. / Ady Endréné déltájban neszez, / a KGB-tag éjente kopog.” S néha filozofikus hangon lop távlatot a kisszerűnek induló epigrammába: “Erőszakolni büntetéseket, / legyek holnapra ketrecelt kakas. / Minek? A ketrec úgyse végleges, / jön a csontozó Róka-űrutas.” (Kakas-bölcselem).

Marsall László pécéző kedvének gyakori áldozata a politika, illetve a politikusok. Számtalan maskarában lépteti a bolondok színpadára a kommunizmus szereplőit (vagy csak jellemző karaktereit, attitűdjeit). A fejekben sűrített mocsárgáz tartományai szarkasztikus soraiban azokat pécézi ki, akik “... hosszas éveken át gondosan fölzabálták / a fertőzött posványokat, megrágták, lenyelték, és őzcombbal elegyítve vadászházakban emésztették, / hogy agyukban keletkezett rotáló mocsárgáz, / s ez belesüvített a politikásoktól készen kapott / – mindig is kész – »sűrítő Eszme-tartályaiba« / (...) a mérges csócsa formált gondolatot, pofon-minőséget, / szótárat, közbeszédet, légkört, idiomát, tájat; / többszörös ki-be légzéssel belefújták, -beszélték / a fák gyökerébe, hálószobákba, oktatók logarlécbe, / hogy a követendő például szolgáló bölcselem / a maga átláthatatlan sürejéből erigessen / gumibotokat, végtelen idézéseket, végzéseket, / kijelentéseket, hamisított jelentéseket, följelentéseket...”

Verset persze úgy általában nem valamiről, hanem bármiről ír: a paragrafusjelről, a számítógép használatáról, a labdarúgásról (s persze a röplabdáról, hisz költőnk egykor röplabdajátékos volt, mint erről nem egy verse tanúskodik), a káposztalepkéről, balladát ír a bolygómérnökről, régi cenzorokra emlékezik, Portisch Lajos sakknagymester előtt tiszteleg, meditál a felejtés hatalmáról, példázatot ír “Foton-fi ifjúságáról”, nyelvi hátteret fest öt festményhez, közli Bots Gábor persecutor jelentését, részletet tesz közzé “Casanova apokrif naplójából”, megírja A fogatlanítás nótáját – felesleges tovább sorolni, mert nincs az a lista, amely érzékeltetni tudná Marsall költészetének extenzív gazdagságát. Ugyanilyen csapdába esnénk, ha az általa használt – nemegyszer újraélesztett – műfajokat, versformákat, rímváltozatokat próbálnánk számba venni.

Ha ez az extenzív gazdagság nem is mindig párosul kellő intenzitással, aligha férhet ahhoz kétség, hogy – immáron Kossuth-díjas, ám a propagáló névsorolvasásokból rendre kimaradó – költőnk életműve az egyik legnagyobb kihívás a magyar irodalomtörténet számára. S ebben is Weöres Sándor rokona és örököse. Weöres távozta után Marsall az a – szúrós nézésű, összeráncolt szemöldök_ – világszem, nem bámészkodó, hanem látó, a közvetett morális ítélkezéstől sem visszariadó ezredvégi szemtanú, akinek a tekintetét sokan szeretnék elkerülni, akinek a figyelmét azonban szinte semmi és senki nem kerüli el, aki költészetével a dantei teljességeszményt valósítja meg mai, korszerű – sőt az a gyanúm: korát messze megelőző – módon.

Marsall László: Szélketrec
Orpheusz Kiadó
561 oldal, 2500 Ft

Nagy Gábor

Orpheusz Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu