buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A (dukai) Éden emlékezete


2002.06.16

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Dobai Péterről az elmúlt évtizedben a lehetségesnél kevesebb szó esett irodalomkritikánkban, noha az igen széles spektrumú irodalmi sajtó legváltozatosabb helyein folyamatosan jelen van írásaival. Műveinek értékét, köteteinek fontosságát szükségtelen bizonygatni. Szinte teljesen visszhangtalan maradt a Csontmolnárok című első regényének új kiadása, melynek korabeli kiemelkedő kritikai fogadtatása aligha vált érvénytelenné mára. Összegyűjtött novelláinak gyűjteményéről (Párbaj, tükörben, a Littera Nova és az Accordia közös kiadása 2000-ben) még egy sor sem jelent meg. Meglehet, egykor Dobai maga akart tüntetően kívül maradni az irodalmi életen, de – munkássága a bizonyíték rá – nem az irodalmon. Úgy tűnik, vállalt soron kívülisége nem kedvez kritikai fogadtatásának, azaz az irodalmunkban őt megillető hely elfoglalásához. Túl nagy fényűzés Dobai műveinek ilyen megsemmisítő mértékű mellőzése.
 

A Versek egy elnémult klavírra (Nemes és nemzetes Dukai Takách Judit késô rokokó és kora biedermeier styljében) Dobai Péter hetedik önálló verseskötete (ezekhez csatlakozik az 1989-ben megjelent válogatott kötete, magában foglalva majd mindegyik, az elsô négy kötetében megjelent versét, így akár az összegyűjtött versek cím is jogos lehetne), és a harmadik olyan, amely egyetlen ciklus tartalmaz.

Az Egy arc módosulásai (1976) volt az elsô cikluskötete, az elsô szerelem történetét verselte meg benne a költô. A darabok egymáshoz tartozását, egymástól való elszakíthatatlanságát római számokkal jelezte, holott címmel jelentek meg a lapokban.

A Vitorlák emléke című ciklusát Dobai évtizedeken át írta, ifjúkori tengerészéveinek emlékére is,
mintegy enciklopedikus foglalatát adva a tengerrôl való tudásának is.

Dobai Péter költészetének egyik legfontosabb alapeleme – szinte a kezdetektôl, de a második kötetétôl mindenképpen – az emlékezés. Ez az emlékezés alapvetôen az egykor volt, de bizonyosan létezett Édenre vonatkozik. Ez az Éden pedig elsôsorban az (elsô) szerelem, amelyre egész életével emlékezik. (Az, amelyikbôl nem kellett volna második, mint írja Az Éden vermei című kötetének címadó versében.) Dobai költészetének (és prózájának) szinte minden eleme visszavezethetô ezekre az alapokra, illetve innen eredeztethetôk.

Aligha lehet véletlen, hogy az elmúlt évtizedben szinte egyedül csak Keserü Katalin Emlékezés a kortárs művészetben című munkájáról írt recenziót a Kortársban (korábban is csak néhány könyvrôl szólt önálló írásban). Itt írja: „Az emlékezés nem a múltakhoz kötôdik, ellenkezôleg, az emlékezés közvetlen, intenzív jelenlét a jelen idôben!” „Egy emlék csakis a gondolkodás által válik emlékké.

A ’zavartalanság’, például egy műalkotás szuverén befogadásakor, nem más, mint maga a szabadság, a szabad akarat öntudatában való aktív jelenlétünk. Emlékezzünk Petôfi gyönyörű romantikus verssoraira: ’Oh lassan szállj és hosszan énekelj, / Haldokló hattyúm, szép emlékezet!’ – Petôfi géniusza haldokló hattyúhoz hasonlítja az emlékezést, amit többé már nem terhel semmiféle idétlen, aggályos töprengés, úgyszólván gondolkodás sem, se jelen idô, hanem mint a hattyú, amely csak halálakor énekel néma életérôl, csak örök birtokunk: a múltak, az elmúltak nagyságos derűjében old fel minden képet és fogalmat, még akkor is, ha ezek befogadása eredetileg történetesen kínzó, gyötrelmes is volt számunkra.”

A Versek egy elnémúlt klavírra kötetciklusnak is alaphangneme az emlékezés, egyik folyóiratbeli közlésekor még így „jellemezte” a készülô művet alcímében: „szentimentális, ám nemkülönben búskomor ciklus”. Nagyon leegyszerűsítenénk a kötet alaphelyzetét, ha csak az emlékezésre figyelnénk. Ugyanígy a szerepjátszás egyedüliként kiemelése vagy a Weöres Psychéjével való kézenfekvô (nôi „fôhôs”, szinte évre pontosan ugyanaz a kor stb.), de magyarázatot igazán nem adó összehasonlítás is tévutakra viszi az olvasót. Bár mindegyik a „lehetséges” olvasatok egy-egy szála. A kötet ugyanis valóban, azaz tényszerűen fölidézi Dukai Takách Judit (Berzsenyi Dániel Dudija) életét és költészetét. Ám ha „csak” ennyit akart volna megírni Dobai, bizonyosan regényt, esetleg filmforgatókönyvet írt volna.

E méreteiben is impozáns kötet (B/5 formátumban 223 oldal) összegzô mű, s mint ilyennek számos, elsô olvasára fölfejthetô rétege látszik már, s mind több fog föltárulni az elmélyült olvasás során. (Olvasói mindig voltak Dobai műveinek.) A költônek „a romos dukai udvarházban élt” Simonffy Andrásnál tett látogatása lett a mű megszületésének közvetlen életrajzi kiváltó oka. (A pannon tájat prózájában is többször megidézte.)

„Most: megálmodlak magamnak!” – írja a költô a kötetnyitó versben, majd a zárókölteményben: „Mária változik Juditra észrevétlen”. Azaz a megidézett költônôével párhuzamosan fut az ô élete is: „Nem élsz, nem létezel, / Mégis élet ível / Közted és közöttem!” A költônô több versét beemeli a saját szövegébe, és számosat mottóként idéz Dobai, más kortárs költôkével egyetemben („Bessenyei, Orczy, Kazinczy, Kölcsey, Dayka, Csokonai, Kisfaludy, Barcsay, Batsányi, Bamberg Gabriella” a név szerint megidézettek). Az intertextualitás iránt érdeklôdôk talán fölfigyelnek majd e gazdag szövevényre... A mű (ön)életrajziságát és összefoglaló voltát bizonyítja, hogy Dobai önmagától is többször idéz. (Ez mintha új fejlemény lenne költészetében.) A nyitóversben elsô kötetének címébôl a „kilovaglás” tűnik föl. Élet! Világ! Szerelem! Igézve csodállak! címmel (217. o.) az Egy arc módosulásainak zárószonett-átiratát olvashatjuk...

Új szinten, új minôségben szólal meg Dobai költészete, bármennyire is emlékeztessenek szavai, témái a korábbi verseire. Eddig is mindig másként és másként mondta a legfeljebb látszatra ugyanazt: az ifjúság, az élet múlása fölött érzett fájdalmát. Az elmúlás tragikuma az élet élésének intenzitását követeli tôle (s tôlünk is!). „Nem vagyok boldog én, / Törôdök életem semmiségén. / Nem voltam elég bátor a szabadsághoz! (Vágyódás) „Élni eltévedtem, / Meghalni úton vagyok!” (Nézni megtört távlatokba) „Mert biztos úgy van, / Hogy az egy-halálában / Az ember meghal többször is, / Mert sok élete volt, egyetlen sorsban!” (Sok élet egyetlen sorsban) A dukai táj s egykori úrnôjének emléke Élettel, Sorssal marasztalja. Lehetetlen nem kiéreznünk e sorokból a halál kísértését is. Dobai költészete az érett férfikor hangját is megszólaltatja, miközben ôrzi korábbi radikalizmusát is.

Dobai Péter a magyar irodalom egy újabb remek könyvét alkotta, melynek vissza kellene ôt hoznia a kritikai figyelem középpontjába is. Nélküle kevesebbet tudnánk önmagunkról. Aki rátalál e kötetre, hosszú ideig társa marad (olvassa versciklusként, verseregényként, szerepjátékként, bármi másként), élni segít.

Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra
Accordia Kiadó
232 oldal, 2200 Ft

Zsoldos Sándor

Accordia Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu