buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Frici, Cini, Marci, az Ördög és a többiek
Kőrössy Ágnes beszélget Karinthy Gábor íróval


2003.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A Karinthy családot már évtizedek óta kisajátította a maga számára a magyar kultúra. Könyvek tucatjai jelentek meg, s az irodalmi elemzéseken túl az érdeklődő olvasók már mindent tudhatnak a családtagokról: magánéletük, botrányaik, tévedéseik ugyanúgy közismertek, mint zsenialitásuk, humorérzékük. Karinthy Márton – akit eddig mint az egyik legsikeresebb magyar színházi embert ismerhettünk –, úgy érezte, van mit hozzáfűznie az eddig kialakult képhez. Ördöggörcs című könyvében egy elvarázsolt világot vázol fel: Karinthyát. Ebben a világban megférnek egymás mellett a XX. század magyar irodalmár hősei és a hétköznapi emberek, akik együtt sodródnak egy bolond történelem viharában. Nem csoda, hogy – amolyan karinthys módon –, könyvében könnyen válik a nevetés sírássá, a sírás pedig nevetéssé.
 

• Igen hosszú, két kötetes könyvet írt. Mennyi idő alatt lehet megalkotni egy ennyire szerteágazó, terjedelmes művet?

1981-ben kezdtem el gyűjtögetni az első adatokat, dokumentumokat, magnófelvételeket a családról. Akkoriban persze még nem igazán tudtam, hogy mi lesz ezeknek a sorsuk, de úgy éreztem, meg kell örökítenem azokat az embereket, akik egyszer majd nem lesznek – holott pótolhatatlanok. Például apámat. Húsz év múlva, 2000-ben ért sokkszerűen az érzés, hogy engem is elért a családunkat sújtó ördöggörcs – ez egyfajta gátlás, ami megakadályozza az embert abban, hogy alkosson, írjon –, s végül ijedtemben igen gyorsan, egy év alatt megírtam a felhalmozott adatokból a könyvet.

• Vagyis húsz éven keresztül érlelődött a téma?

Igazából ez alatt a két évtized alatt értem én magam is felnőtté. Amikor a főiskolát befejeztem még csak egy éretlen kamasz voltam, és az élet tragikus eseményei, apám, nagybátyám halála ébresztettek rá arra, hogy nekem még van valami dolgom a színház-csináláson túl is. Mert a színház – bármennyire sikeres is, s bármennyire élvezi is az ember a tapsot – mégiscsak a pillanat művészete. Rádöbbentem, hogy kellene valami maradandóbbat is alkotni. S akárhányféle modern lehetőség létezik is manapság a videó-technikától kezdve a komputerig – Gutenberg óta az egyetlen maradandó megörökítési forma a könyv.

• A könyve főhőse Karinthy Gábor, Cini testvére. Mégis sokszor olyan, mintha csupán ürügyként szolgálna a személye, hogy számtalan más eseményt, gondolatot elmesélhessen, vagy személyeket mutathasson be.

Azért lett a nagybátyám a főhős, mert ő egy misztikus figura: egy őrült, a boldogtalanságra született, a világtól elvonuló „Fájdalomherceg”, az Aranyketrec volt lakója. Igen nagy költő volt, mégis alig ismerik az emberek. Benne találtam meg a családunknak mind a két ágát, vagyis ő a siker és a sikertelenség határán lévő ember, akinek az élete végül valahogy a semmibe folyik. A regényben Gábor szövetséget köt az ördöggel, és az ördög ad neki húsz évet, hogy megírja a nagy művet. A „nagy mű” a családunkban örökös téma volt, hiszen nagyapám és apám is mindig ezzel viaskodott. De valójában maga a Karinthy család is csak egy ürügy és apropó, sokkal általánosabb problémákról, konfliktusokról van szó. Az emberi természet örök törvénye például, hogy a fiúk vetélkednek apjukkal, a nemzedékek harcolnak egymással – talán csak az én családom tagjai vehemensebben, drámaibban élték meg ezeket a történéseket. S mindez különösen izgalmassá válik attól, hogy ezeken keresztül a XX. század közép-európai értelmiségi létformáját ismerhetjük meg. Egy olyan őrült századba születtünk bele, amikor diktatúrák váltották egymást, amelyek célja az egyéniség eltiprására volt. Mégis – talán épp ennek hatására? –, meg kellett erősödni az egyéniségnek, hogy túlélje ezeket a borzalmakat. Ki úgy erősödött meg, hogy Szent-Györgyi Albertté vált, ki pedig úgy, mint Karinthy Gábor, aki teljesen befelé fordult, és saját lelkében épített ki egy öntörvényű világot.

• A könyvben egyaránt vannak interjúk, naplórészletek, magnóbeszélgetések, megtörtént események és fiktív leírások. Mindezek pároldalas szövegek, amelyek látható rendszer nélkül követik egymást. Miért szerkesztette így a könyvet?

A nagy regények ideje lejárt. A széttöredezett XX. századot csak cserepekből, töredezett darabkákból lehet összerakni. Pszichológiai folyamatot sem akartam ábrázolni, helyette éles állapotrajzokat igyekeztem készíteni, vagyis próbáltam a szereplőket egyes életstádiumukban megeleveníteni. Az én könyvemben nincs jellemfejlődés, nincs ítélkezés, csak aktuális állapot van. A szereplők nem jók, nem rosszak – egyszerűen olyanok, amilyenek. Majd pár oldallal később, egy másik szituációban már másmilyenek. Minden ilyen „cserepecske” után más hangulatú, témájú, más szereplőket felvonultató rész következik. Összességében ezek a mozaikdarabok a végére összeállnak – a történet kronológiailag és mondanivalójában is valahonnan valahová halad.

• Nem csupán tartalmilag, hanem hangulatát tekintve is igen változatos a könyv. Egy-egy történet, vagy rész olvastakor csak a legvégén derül ki, hogy most sírni vagy nevetni kell-e…

Az élet egyszerre rettenetesen tragikus és ugyanabban a pillanatban röhögtetően szatirikus is. Számomra nincsenek vegytisztán szomorú vagy komikus helyzetek, jellemek, a műfajok – nemcsak a színpadon, hanem az életben is –, állandóan keverednek. A legkönnyebb megoldás az lett volna, ha maradok a humornál, és én is írok egy Karinthy-legendáriumot. Nem kellett volna mást tennem, mint sok ismert és ismeretlen sztorit és viccet fűzni egymás után. Ez biztos, ám túl könnyű siker lett volna. Ennél többet akartam. Bár én is sok jó sztorit elmesélek – mindhárom nemzedék, a Frici-, a Cini- és a Marci-korszakból –, hiszen ezek szorosan hozzátartoznak a családunkhoz, igyekeztem ezeket felfűzni egy szálra. A fő mondanivalóhoz újra és újra visszakanyarodom: a génekkel viaskodó utód harca az ördöggel.

• A könyv egyben önmaga keresése is. Miért szükséges ennyire makacsul újra és újra feltennie a kérdést: ki vagyok én?

Ez minden ember legalapvetőbb kérdése. Ám én istenek és félistenek között éltem. Annyira erőteljesek a családom tagjai, hogy az embernek kiabálnia kell, ha azt akarja, hogy meghallják. Nem véletlen az sem, hogy olyan sok pszichiáter, elmeorvos szólal meg. Az ürügy mindig Gábor bátyám, hiszen ő elmebeteg volt, de a pszichiáterek sokkal inkább a Karinthy családban fellehető őrültséget okozó génekről beszélnek. Én pedig közben, minden beszélgetés alatt attól féltem, hogy engem vizsgálnak, figyelnek. Ez nem csoda: az én génjeimről beszéltünk! Óhatatlanul jutott újra és újra eszembe, hogy a jövőmet jósolják meg. Ők persze mindig megnyugtattak – de van annál rosszabb, amikor az embert egy elmeorvos csendesítget? Nincs semmi baj, mondják, és az ember rögtön rettegni kezd, hogy valami nagyon nagy baj van…

• Első könyves szerző, mondhatni, most lépett be az irodalomba. Hogyan tovább? Lesz folytatás?

Bármennyire is hosszú és szerteágazó lett a könyv, rengeteg dolog maradt ki belőle. De most még csak a megkönnyebbülést érzem. Megnyugtató, hogy kinyomtatták, hogy olvassák, jelenleg ezt élvezem. És közben különösen örülök annak, hogy Karinthy Gábor verses kötete is a napokban jelenik meg. De ki tudja, mit hoz a jövő? Talán újabb görcsök, késztetések, szorongások születnek majd bennem, amelyek hajtani és űzni fognak még egy könyv megírására? Ha az emberbe egyszer belefészkeli magát az ördög…

Kőrössy Ágnes

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu