buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A termék neve: Pálffy István


2003.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az első mondat, a felütés briliáns stilisztát, nagy irodalmat ígér: „A sikoly az udvarról szakadt föl, áttörte az üvegtáblákat, keresztülhasított az olajkályha és az íróasztal fölött, megkerülte a nagyapám gipsz mellszobrát, és a fülemhez ért.” (Mindenesetre jól nevelt sikoly lehetett.) A folytatás szerencsére nem ilyen fennkölt, inkább a tartalomhoz illően, korrekten szürke.

Pálffy István fel(el)mondja a családi legendáriumot, bemutatja újságíró nagyapját és nagybátyját, tudós apját, majd gyerek-és ifjúkora fontosnak gondolt eseményeit idézi fel. Megtudhatjuk, hogy a debreceni fiú már nyolc éves korában lapot írt és szerkesztett, Háztartási Napló címmel, ezt a Gombfoci Tükör követte. Később mégis a Műszaki Egyetem Építészmérnök Karán tanult, mellette szenvedélyesen lóversenyezett, komoly adósságokba keveredett, pénzkeresetként vidékre járt tyúkokat oltani. Hosszú évekig építészként dolgozott, s csak a rendszerváltás táján állt be végleg a sajtómunkások közé. Először a Hajdú Bihar megyei Naplóban, s üzemi lapokban publikált. A mélyvízbe a Magyar Rádió debreceni stúdiójában került, s hogy ide felvegyék, egy kis opportunizmustól sem riadt vissza: önéletrajzába beírta, hogy a gimnáziumban KISZ titkár volt. (Ő, aki állítólag be sem lépett a KISZ-be.) Utólag könnyen talál magának mentséget: „Bedarálták azok az évek a gerincemet is.” Debrecen után ösztöndíjjal Londonban a BBC-nél tanult, majd a Magyar Rádió következett, ahol később a Krónika Rovat vezetőjévé nevezték ki. 1997. októberében átigazolt az induló TV2-höz. Innen már ismerjük a sikertörténetet.

Míg eljutunk az újságírói pályakezdésig, a könyv felén, vagy százötven oldalon kell átküzdenünk magunkat. Ha a szerző egy kicsit udvarias az olvasóival, főleg azonban, ha kellően kritikus önmagával szemben – ha tisztában van azzal, hogy írói, újságírói kvalitásai, megfigyelései és gondolatai finoman fogalmazva, elég szerények – az előzményeket, bő lére eresztett életrajzát összefoglalja maximum 10 oldalon.

Az igazi csalódás azonban csak ezután ér bennünket: szinte semmi érdemlegeset nem tudunk meg a magyar médiáról, rádiózásról, köz-, és kereskedelmi televíziózásról, Pálffy tapasztalatairól, szerepéről, tevékenységéről. „Ez egy őszinte könyv – summázza véleményét opusáról. – Nyílt, mint amilyen ember én vagyok, de nem botránykönyv, kiteregetésekkel.” Mi nem is kiteregetésre, pletykákra, intimitásokra vagyunk kíváncsiak, hanem épp arra, amivel Pálffy kecsegtet minket a hátsó borítón: helyzetekre, tényekre, emlékekre. Ő ezzel szemben többnyire mindenről csak nagy általánosságban beszél. Olyan óvatosan, olyan semmitmondóan fogalmaz, mintha diplomáciai kommünikét adna ki.

A kereskedelmi televízióról azzal a közhely igazsággal traktál, minket, hogy itt mindent a bevételnek rendelnek alá, a részletekbe azonban nem megy bele. Elismeri, például, hogy a Tényekben „soha nem volt ott a lényeg. De nem is ez a cél.” „ösztönösen ötvöztük a komoly híradót és a képtelenségeket.” Arról azonban nem beszél konkrétan, hogy alkalomadtán hogyan gyártották a híreket, hamisították meg a valóságot. Az általa agresszívnek nevezett interjúiról, kérdezési technikájáról sem ejt egyetlen szót sem, nem említ példákat különösen nehéz, emlékezetes szellemi csörtéiről. Az is érdekes lett volna, hogy Pálffy – aki kidolgozta a TV2 hír-, és közszolgálati műsorainak tervét és „filozófiáját” – hogyan gondolkozott a nézők manipulálásáról, a tájékoztatás és szórakoztatás összekeveréséről, s okozott-e ez neki valamifajta morális konfliktust. Néma csönd.

Talán azért is, mert ahogy bevallja, tíz évig olyan katona volt Tolvaly Ferenc, a TV2 vezérigazgatója csapatában, aki „nem mindig tudta, hogy mi a vezér célja, de végrehajtotta a parancsait.” Mindehhez képest váratlan a szerző bejelentése könyve 296. oldalán, miszerint nem tudta megemészteni, hogy a híradókban a néző ellenőrizetlen információkat, különböző politikusi véleményeket kap, „vagyis nem tényeket. Ezt /…/ az én gyomrom nem bírta el. Megülte.” Kijelentésének csupán az a szépséghibája – s ez megkérdőjelezi Pálffy őszinteségét –, hogy a szellemi gyomorrontás nem sokkal azután következett be, hogy a TV2 vezérkarát, Pálffy barátait lecserélte a külföldi tulajdonos.

A TV2-nél havi 600 ezer bruttót keresett, amit nem tartott soknak, akkoriban, még egy ideig lakótelepi panelben lakott, viszont szolgálati Jaguárral közlekedett. Úgy taksálja, sztársága három évig tartott.

Egy időben a csapból is ő folyt, s akkoriban „minősíthetetlen színvonal alá süllyedt a rólam közölt cikkek információtartalma.” De, hát vajon ki a felelős ezért? Ki nyilatkozott nyakra-főre, ki pózolt a képes magazinoknak? S netán halántékához szorított fegyverrel kényszerítették arra, hogy még CD-n is énekeljen vagy a TV2 cirkuszában nyulat nyaljon? A magyarázatot maga adja meg: „Egyszerűen gyenge voltam.” Hogy máskor ne kerüljön olyan helyzetbe, amikor szégyenkeznie kell, szerepléseihez jó ideje kikéri élettársa tanácsát. Az ő segítségével építi, formálja imázsát. Egyre inkább ő határozza meg – Pálffy szavaival – hogy „milyen legyen a termék.”

Az ön-képe szerint mindig kreatív, szerkesztő riporter „médiapojácává” válása folyamatáról, okairól őszintétlenül emlékezik, elmélkedik. Életét ugyan állandó kötéltáncnak tartja – politikai egyensúlyozás és személyiség-kommunikációs ballanszírozás –, de úgy véli, nem esett bele a sztárbetegségekbe. „Ledöntöm érdemtelenül fölállított szobromat” – ígéri, a szobordöntésen azonban csak azt érti, hogy bebizonyítja, ő is érző szívű ember. Terjengős és meglehetősen unalmas könyvében talán csak egyedül az rokonszenves, hogy milyen sok szeretettel ír szüleiről, élettársáról, gyerekeiről, s hogy kritikusan szemléli egykori önmagát. Az addig meglehetősen önzőn viselkedő, csak a saját örömeit kereső embert kislánya születése, majd később édesapja halála változtatták meg, tették másokért is felelőséget érző emberré, igazán felnőtté.

Lám, már Pálffy is – aki magát pártok felett álló, értékközpontú, független alkatú európai televíziósként szeretné láttatni –, beállt a sorba. Népszerűségét oly sok médiaszemélyiséghez, úgynevezett sztárhoz hasonlóan forintra váltotta. Egy kicsit meglepő. De csak azért, mert őt intelligensebbnek gondoltuk. Olyannak, aki szem előtt tartja a „termék” márkavédelmét. Olyannak, aki nem ír könyvet akkor, ha abszolút nincs semmi mondanivalója. A Mester persze nem lelkizik.

Ezekben a hetekben került a boltokba újabb munkája. Az illemről.

Pálffyction
Bookmaker Könyvkiadó
313 oldal, 2400 Ft

Gervai András

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu