buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Lucidus, avagy kisebbségek vonzásában


2003.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Világos, fénylő, tiszta, érthető – lényegében ezt jelenti a lucidus megjelölés, amely valóban érvényes azokra, akik kisebbségkutatással foglalkoznak, akik tisztázni igyekeznek mindazt, amely a kisebbségek létében nem világos, történelmükben mégis fénylő, nyelvhasználatukban tiszta, s mindnyájunk számára érthető.
 

Immár tizenkettedik évében jár a Cholnoky Győző által alapított és főszerkesztői közreműködésével megjelenő Kisebbségkutatás, amelynek legutóbbi száma Deákhoz és az általa képviselt nemzetiségi kérdéshez is kapcsolódik, következő számában pedig Kossuth és a délszlávok kapcsolatáról lesz szó. E periodikához 1990 óta évkönyvek is kötődnek, mégpedig angol nyelvű válogatások Minorities Research címmel.

Aki a periodikát kézbe vette, nyilván nem mulasztotta el azt sem, hogy a Kiadó Kisebbségkutatás könyvek sorozatába belepillantson. A megjelent kötetek egy része néhai neves professzoraink alapművei, amelyekhez egy-egy kortárs kutató bevezető tanulmánya kapcsolódik, másrészük pedig kortárs szerzők tanulmánygyűjteményei, összefoglaló munkái.

A klasszikusok között említhetjük Moravcsik Gyula 1953-as alapművének, a Bizánc és a magyarság című munkának – Makk Ferenc bevezető tanulmányával – az első kiadás 50. évfordulójára megjelent változatát. Moravcsik mintegy hat évtizeden át kutatta a magyar–bizánci kapcsolatokat, s már 1914-ben disszertációt írt ezzel a címmel: A csodaszarvas mondája a bizánczi íróknál. Doktori disszertációját szintén a magyar–bizánci érintkezések témakörében írta, s más munkáin keresztül jutott el a tudós bizánci császár, VII. Bíborbanszületett Konstantín A birodalom kormányzása című híres műve kritikai szövegének megalkotásához. Ez a görög szöveg Moravcsik jóvoltából 1950-ben jelent meg első alkalommal magyar fordításban, most a Bizánc és a magyarsággal egyidőben ezt is közreadta a Lucidus Kiadó, utóbbit Olajos Terézia bevezető tanulmányával. A történészek 1984 óta forgathatják Moravcsik Gyulának a fenti témaköröket továbbvivő nagy könyvét, a már posztumusz kiadásként megjelent Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai című munkáját. Az idézett három mű közül tehát kettő új kiadásban ismét kézbe vehető.

Egyébként a mai birodalmak kormányzói számára sem haszontalan olvasmány Bíborbanszületett Konstantín munkája, aki elsősorban arra tanítja fiát, hogy az apjától „származó tapasztalásból és tudásból okulván, a legjobb elhatározásokat és a közérdeket illetően ne kövessen el hibát”. Az uralkodó időben figyelmeztette utódait, hogy a népek közötti ellentétek elsimításának legfőbb feltétele, hogy legyenek tájékozottak „az idegen népek közti különbségekről, eredetükről, szokásaikról, életmódjukról, lakóföldjük fekvéséről és éghajlatáról, kiterjedéséről és méreteiről”, s hogy tudják, hogy a népek „mindegyike miben különbözik egymástól, és hogy hogyan kell ezekkel bánni, őket a magunk számára megnyerni”. Szóval nem ártalmas a népek, népcsoportok vezetői számára a műveltség, tájékozottság, alapos történelmi tudás, s a megfelelő humánum sem.

Hogy kik voltak Magyarország népei a XI. században, ez kitűnik Kniezsa István könyvéből, amelynek eredeti kiadása még az 1938-as Szent István Emlékkönyv részeként látott napvilágot, a legfrissebb pedig Kiss Lajos bevezető tanulmányával. Az egykori Emlékkönyv nagyalakú album volt, most a szöveg a Kisebbségkutatás sorozat méretéhez kicsinyíttetett, de a téma iránt érdeklődő kutatók dacolván a néhány petites jegyzetekkel, átrágják magukat a rendkívül értékes tartalmon, amelynek megértését szép térképmelléklet is segíti. Sokfajta kisebbség létezik, közülük a jelen sorok szerzője azok közé tartozik, akik nem kedvelik a nehezen olvasható, ám élvezetes olvasmánynak tűnő szövegeket. Ha e kötetek B/5-ös méretben jelennének meg, talán jobban szolgálhatnák a sorozat célját.

Tipográfiailag merőben más, üdítően kellemes Kniezsa professzor tanulmánykötete (Helynév- és családnév-vizsgálatok), amelynek öt nagy egysége közül a magyar és szlovák családnevek rendszeréről írt munkája most első alkalommal jelenik meg nyomtatásban. A másik négyhez sem volt eddig könnyű hozzáférni, s a helynévadás történetével, valamint a családnév-vizsgálatokkal foglalkozó történészek, földrajztudósok, genealógusok, valamint a történelem más segédtudományainak kutatói ezért is üdvözlik örömmel a kötet megjelenését, amelyhez szintén Kiss Lajos írt bevezető tanulmányt.

A professzor harmadik munkája Kelet-Magyarország helynevei címmel látott napvilágot, amely eredetileg az 1943–44-ben közreadott meglehetősen vaskos, s ma már elsősorban csak könyvtárakban felelhető Magyarok és románok című kétkötetes munka első kötetében látott napvilágot. Kiss Lajos bevezetőjében Erdély helyneveinek nyelvi eredetét tárja elénk, elemezvén a nagy előd alapkutatását, amelyet nyilván az előszó szerzője is jól tudott hasznosítani az általa összeállított, s 1988-ban második, bővített kiadásban megjelent Földrajzi nevek etimológiai szótárá-ban is, amely azóta is értékes könyvtári kézikönyvünk, s méltó a nagy előd munkáihoz.

Mályusz Elemér példaadó történeti munkásságának egyik értékes darabja a nemrégiben megjelent A középkori magyarság település- és nemzetiségpolitikája, amely a professzor hagyatékában talált Magyar néptalaj és Magyar kultúrtalaj kéziratok alapján készült, a szövegek sajtó alá rendezését Soós István vállalta magára. A szerző fő célja az volt, hogy a magyar királyok nemzetiségpolitikájának változásait kövesse nyomon a XIII. századtól kezdődően. „A magyar néptalaj az a terület, amelyen állandóan, vele szoros kapcsolatban magyar lakosság él”, az a talaj tehát, „amelyet a magyarság tett műveltté, a természeti tájat kultúrtájjá alakítva át, s így neki sajátos magyar jelleget adott” – olvasható a szerkesztői előszóban. Kényesen összetett témakörről van tehát szó, amelyet Mályusz megfontoltan járt körül, elemzett, s amely most végre az olvasók elé tárulhatott. Jó lenne, ha a történelemtanárok közül majd mindenkihez, s a történelem szakos főiskolai és egyetemi hallgatókhoz is eljutna a kötet, nem is beszélve azokról a történészekről, akik más nemzetek szemszögéből vizsgálják a magyarság és Magyarország történetét.

Pukánszky Béla 1940-ben publikált Német polgárság magyar földön című munkáját Niederhauser Emil utószavának kíséretében adták közre Lucidusék. Maga az utószó önálló tudományos tanulmány, amely az újabb kutatások fényében elemzi a Pukánszky által tárgyalt témakört, érdemes hát az utószót előszóként olvasva elkezdeni, áttekinteni ezt az értékes munkát.

Ez a tanulmány már átvezet az újabb Niederhauser tanulmánykötethez, az első Nemzet és kisebbség címmel látott napvilágot 2001-ben, a második 2003-ban Magyarország és Európa címmel. Az újabb kötetről ezt írja a szerző: Tematikája „talán valamivel szélesebb az előző köteténél, … a könyv tárgyába illik Kelet-Európa, a Habsburg Birodalom, a nyugati kapcsolatok, sőt – a Duna. Egy életmű töredékei… Majdnem valamennyi még a pártállam idején készült, de ez esetben sem változtattam meg sehol sem a szöveget, így talán kitetszik, hogy különösen a nyolcvanas években már viszonylag szabadon, politikai szempontokból mentesen is lehetett írni, legfeljebb a szerző nem futott be lélegzetelállító karriert.”

Az olvasók jól ismerik Niederhauser Emil tanulmányait, kutatásait, tudományos világlátását, s mindig nagy tisztelettel tekintettek rá, s tekintenek most még inkább értékes tanulmánykötete megjelenése okán.

Világos, fénylő, tiszta, érthető – érvényes mindez a Lucidus-kötetekre, azok szerzőire, s a művek kísérőtanulmányainak íróira. A történelmieskedő kiadványokat egyre sűrűbben közreadni szándékozó kiadócskák közül, a külhoni történetecskéket magyarító, kiadónak tűnő barkács-műhelyecskék közül jó néhányan tanulhatnának tőlük, s jó lenne, ha mielőtt saját, nagybetűs, csillogó illusztrációkkal ellátott, szakmailag semmitmondó, műnyomó papíron közreadott, vitrinbe kínálkozó, képekbe csomagolt betűhalmazaik farigcsálásához fognának, elmélyülnének egy-egy tisztességes, komoly szakirodalmi apparátussal ellátott, jó tollú szerzői által nagy tudással megírt kisebbségkutatási kötetben.

S ha azután még jobban el tudnak mélyülni ezekben, saját kiadványaik közreadásától akár el is tekinthetnének, mert az bizony nyereség lenne az egyre kaotikusabbá váló magyar történelmi könyvpiac számára. Ez lenne talán az olvasók érdekében megtehető egyetlen, nem történelmietlen lépés.

dr. Gazda István

Lucidus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu