buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A Nagy Vita


2003.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A tudományos kérdések kapcsán fölmerülő teológiai problémákról több könyvből is tudomást szerezhetett a hazai művelt közönség, ám jobbára csak egy-egy konkrét kérdés (vagy kérdéskör) kapcsán. Így például Székely László munkájában, az Emberarcú kozmoszban az antropikus elv, Paul Davies írásaiban (Az utolsó három perc; Isten gondolatai) pedig a világegyetem keletkezési és kimúlási elméletei kapcsán merülnek föl ezek a kérdések. De átfogó és részletes ismertetés a témáról szégyenszemre csak most jelent meg először magyarul, Tudomány és vallás címmel. A szerző Alister E. McGrath, brit tudós, aki miután kvantumelmélettel foglalkozott, majd molekuláris biofizikából doktorált, teológiát kezdett el tanulni Oxfordban és Cambridge-ben.

McGrath könyve tankönyv, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. A fejezetek végén pontokba szedett summázatok találhatók, valamint külön kis bibliográfiák, amelyek az adott speciális területen elmélyülni kívánó olvasónak segítenek. A könyv végén található irodalomjegyzék pedig a vallás és tudomány kapcsolatával általában foglalkozó jelentősebb tanulmányokat sorolja föl. (A magyar változat kiadói ehhez egy külön magyar nyelvű bibliográfiát is biggyesztettek, igen helyesen.) A szerző ezen fölül még használati utasítást is csatolt művéhez, sőt, minden fejezetet külön kis gyakorlati bevezetővel látott el. A könyv nyelvezete a lehető legegyszerűbb, hiszen mint azt McGrath is hangsúlyozza, főként a tudatlanoknak íródott.

A „Tudomány és vallás” érinti a teológia, a tudomány és a filozófia majd mindegyik fontos találkozási pontját. Bemutatja a kvantumelméletet és ennek kapcsán a komplementaritás problémáját, taglalja a teremtés versus ősrobbanás kérdését, beszél a folyamatteológiáról és az antropikus elvről, s persze nem maradhat el Darwin sem, az ő veszélyes ideájával. Jól fölépített és színvonalas bevezetést ad a tudományfilozófia régi és új diskurzusaiba, és ismerteti a vallás nagy ellenségeinek eszméit éppúgy, mint a teológiát a tudománnyal összhangba hozó nagyobb gondolkodók munkásságát. Habár McGrath kitér a középkori arab és nyugati teológusok korukban tudományosnak számító istenkeresésére, mégis a három nagy vitára: a Kopernikusz-Galilei-féle új csillagászat, a newtoni kozmosz és az annak kapcsán megjelenő deizmus, valamint a darwini evolúció körüli vitákra összpontosít, mondván: ezek a viták a tudomány és vallás kapcsolatának mérföldkövei, s mindmáig ezek alapozzák és határozzák meg a két tudásforma között feszülő ellentétet.

De milyen véleményen van maga a szerző? Mivel McGrath teológiát később tanult, mint biológiát és kémiát, ez könnyen kitalálható. Ennek ellenére igyekszik mindent érthető, világos módon bemutatni, lehetőleg nem kommentálni, s még kevéssé minősíteni. McGrath szemmel láthatóan törekszik az objektív, pártatlan, már-már sterilen semleges prezentációra, ami persze egy tisztességesebb tankönyvtől el is várható. Igen ám, csakhogy ennek a magatartásnak van egy másik, mélyebb oka is, s ez pedig a vallás, illetve a spiritualitás alárendeltsége a tudománnyal, a tudományos világképpel szemben.

Minek révén a tudomány és vallás „párbeszéde”, „vitája” merő illúzió. Mert ki az, aki beszélgetni akar?

Egyáltalán: Ki az, aki meg akarja ismerni a másikat? A fizikának és a biológiának – a két legmeghatározóbb tudománynak – nincs szüksége Istenre, lélekre és más ehhez hasonlókra. A természettudóst általában nem érdekli Isten (miben)léte, vagy éppen a teremtés problémája, ezek fölvetése jobbára csak zavaró tényezők a számára. A vallás egyfajta élő múzeum, amolyan lakott skanzen. Ellenben ez utóbbi szüntelenül törleszkedni próbál a tudományhoz – kultúránk tényleges vallásához – hogy ily módon legitimálja állításait, illetőleg hitének tárgyait. (Éppen úgy, miként a fölvilágosodás előtti tudomány próbálta összeegyeztetni nézeteit, fölfedezéseit a vallási dogmákkal.)

Ezért van, hogy a „párbeszédet szorgalmazó” teológusok jobban ismerik a tudományt, mint a vallástalan tudósok a vallást, amit nem is nagyon akarnak megismerni. Persze ez így nem pontos. A tudományt a vallás egy szempontból kétségtelenül érdekli: mint vizsgálatának egyik tárgya. Mint egy primitív törzs, egy egzotikus gondolkodásmód, vagy egy új bogárfaj. Ezt az érdeklődést úgy nevezik: vallástudomány, de ezt is jobbára bölcsészek művelik, és nem pedig természettudósok. (Habár mostanság a biológusok is kezdik vizsgálni az emberi társadalmat és kultúrát, ezen belül a vallást.) A vizsgálatot végző pedig sohasem vitatkozik a vizsgálat tárgyával. A tudományos szemlélet alapja, a metaszintű látás szigorú hierarchiát föltételez.

A teológusok, illetve a vallásos értelmiség által állandóan fölvetett „nagy vita” ezért már vagy száz éve nem létezik, legföljebb periférikusan, ill. nyomokban. Ez csupán az ő virtuális vitájuk egy érdektelen ellenféllel, vagy még inkább: egyfajta vágy a vitára, és persze ezen keresztül saját nézeteik ismertetésére és elfogadtatására. Ha a tudomány embere netán mégis megszólal, a „párbeszéd” kimerül a puszta udvariaskodásban. (Merthogy mégse illik egy kulturális rendszert egy kézlegyintéssel elintézni.) Vagy: a vallás puszta etikai tanítássá történő leegyszerűsítésében, a lényeges – és ennélfogva kínos – kérdések elkerülése végett. A tudomány nem tartja kompetensnek a vallást, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzon, mint az élet, az emberi természet, vagy a világegyetem keletkezése.

Mindez persze nem tart örökké. A „létező szocializmus” s vele a kommunista ideológia bukása után a spirituális élet számos formája kapott új erőre szerte a világon. A tudomány, a racionalizmus, a tudományos világnézet (etc.) nem tudott – és most sem tud – megoldást nyújtani az egyre égetőbb problémákra, és nem tud választ adni az élet és halál nagy kérdéseire sem. Nem csupán az iszlám, hanem a keresztény fundamentalizmus is virágzik, sőt: a nagypolitikába is beleszól. Mellettük terjed és burjánzik az ezoterika, a populáris, a vallásos érzületre alapozó újokkultizmus. Vagyis a spiritualitás olyan tényező, amit nem lehet ignorálni. Elképzelhető, hogy a nem is távoli jövőben a tudós pusztán alkalmazott szakemberré redukálódik, és mint ilyen, kiszorul a világkép- illetőleg az ideológiagyártás területéről. Miáltal visszaáll a fölvilágosodás előtti szituáció. Ekkor majd a tudomány emberei fognak (újból) törleszkedni a valláshoz, és ne adj’isten elkezdeni valamiféle párbeszédet.

Alister McGrath: Tudomány és vallás
Typotex Kiadó
332 oldal, 2800 Ft

Farkas Attila Márton

Typotex Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu