buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Útvesztés és útkeresés


2003.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Csoóri Sándor legújabb esszékötetének címe nyilvánvaló rájátszás Szekfű Gyula híres művére. A Valahol utat vesztettünk vészterhes időben, 1943–44-ben jelent meg a Magyar Nemzet hasábjain, s a reformkori társadalomformáló eszmékkel s azok százesztendős történetével, tanulságaival foglalkozott. Ma szerencsére nincs világháború, de veszedelmek, útvesztések és útkeresések a Szekfű írása óta eltelt hat évtizedben is rendre előfordultak. Csak egyetlen mondatot idézve tőle, vajon nem lehetne-e ezt ma is egy szó változtatás nélkül leírni: „A baj csak az, hogy az utat valahol elvesztve, az egyesülési jognak nemzeti társadalmat szervező erejéről és ennek nagy lehetőségeiről éppúgy lemondottunk, mint a szabad községekben rejlő erőkről.” Írhatta volna ezt éppen Csoóri Sándor is, s bizonyára írja is a jelenkor másképpen deformálódott körülményei között, s a maga nem tudósi, hanem költői gondolkodásmódjával és stílusában.

A Forgácsok a földön (2001) óta írott munkákat tartalmazó kötet nem csupán Szekfű Gyula szellemét idézi meg, hanem, mint már oly sokszor, Adyét és Ilylyés Gyuláét is. Azokét a mindig a nemzet sorsában is gondolkodó alkotókét, akik a kifejezés legnemesebb értelmében voltak nemzeti költők.

Ady írta többek között azt is, hogy „Mi mindig mindenről elkésünk”. Az ős Kaján ciklus verse ez is, s a címadó versben szerepel e híres sor: „Mit ér az ember, ha magyar?” A megkésettségében Ady egyre inkább feloldhatatlan, katarzis nélküli nemzeti tragédiát látott, s ennek valószínűségét az értetlenkedők Trianon után látták be. A fiatal Illyésnek is meg kellett tapasztalnia a megkésettséget annak minden szörnyűségével együtt, ő azonban megélhette azt is, hogy a földre sújtó vereségek után föl lehet állni, hogy van remény: 1919, 1945, 1948, 1956 után is. Ám elsősorban nem korhozkötöttsége, hanem személyisége volt más a két költőnek.

Csoóri Sándort a maga útján Ady és Illyés kíséri szellemangyalként. Láthatta életútja során a minden és a semmi szélsőségeit, a mégis dacos reménykedését és a mégsem reményvesztettségét. Ugyanakkor az ezredvég és az ezredforduló számos új konfliktust élezett ki, s ezekkel is kényszerű szükség számot vetni. Nemcsak követője tehát elődeinek, hanem szuverén szellemiségű folytatója, s így okkal jelenthető ki, hogy méltó utódjuk, azaz igazi nemzeti költő.

Mintegy két évtizede többnyire csak gúnyosan szoktak az irodalmi élet hangadói megnyilatkozni a magyar irodalom sokévszázados hagyományairól. Úgy vélték, hogy a posztmodern korszakhoz nem illenek ezek. Főként 1990 után hivatkoztak arra, hogy ami a politika dolga, azzal nem kell az irodalomnak foglalkoznia. Sajnos azóta sokszorosan bebizonyosodott, hogy a politika változatlanul tökéletlen. Az Illyés-példázatra hivatkozva: a „Vízügyi Hivatal” feladatkörét változatlanul be kell töltenie az irodalomnak is. Van azonban egy jelentős különbség a korábbi évszázadokhoz képest. A társadalmi változások előkészítésében irodalmunk mindig meghatározó szerepet játszott. Így volt ez a nyolcvanas években is. 1990 óta viszont az irodalom szellemi életünkben egyre inkább a perifériára szorul vissza. Úgy gondolom, hogy ez, sajnos, pártoktól és kormányzatoktól független tendencia.

Csoóri Sándor egyik legfőbb gondja ez. Tágabban fogalmazva: általában devalválódnak a humán műveltség elemei. Az ország népessége egyre inkább csak lakosság, s változatlanul nem tud nemzetté válni. A négyévenkénti kormányváltások – az ellentétes szemléletmódok miatt – jóakaratú törekvéseket gátolnak meg, fordítanák ellenkezővé. Ez szembeötlően megmutatkozik a határainkon kívüli magyar nemzetiségek ügyében: a szovjet típusú szocializmusban formálódott gondolkodásmód internacionalizmusa változatlanul hajlamos behódolni a szomszéd népek nacionalista óhajainak, s ezzel nemcsak saját internacionalizmusukat cáfolják meg, hanem a magyarság érdekeit is megsértik. Nemrég nyilatkozta például egy baloldali szakpolitikus, hogy „aki általában beszél a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról, az a tűzzel játszik”. Gyújtogató? Bujtogató? Rebellis? Mint Csoóri Sándor? Mint az annak idején ezerszer becsmérelt Antall József? S annyian mások? Bocsánat, de a tűz sokértelmű jelkép. A tűz nemcsak rombolni tud, hanem megtisztítani is.

Az újjászületésnek, a forradalomnak is jelképe. S bizony égető szükség volna arra, hogy Trianon százéves évfordulója előtt megszülethessen végre az igazán demokratikus, az igazán európai megoldás a magyarság számára. Csoóri idézi Illyést, akinek Mitterand, a Francia Köztársaság akkori elnöke Trianont mocskos ügynek nevezte, majd később egy beszédében eredendő bűnnek, jóvátehetetlennek, amelyre azonban mégis megoldást kell keresni.

Ehhez azonban nemcsak Európa fórumain kellenek jóakaratú emberek, hanem idehaza is. S nemcsak politikusokra van szükség, hanem a magyarság mind nagyobb tömegeire. A tömegeket azonban egyre inkább az a tömegtájékoztatás informálja és formálja, amelynek legnagyobb hatalmú fórumai a régi római bölcsességet ültetik át a mai gyakorlatba: a panem et circenses elve alapján kenyeret és cirkuszt kell adni a népnek, hogy nyugton maradjon. S a cirkuszt a média biztosítja: jó drágán az olcsó cirkuszt. A legnyugtalanítóbb alighanem ez, hiszen a megkésettség, az útvesztés csak fokozódik, mind megszüntethetetlenebbé válva, ha kevesen vannak az öntudatos polgárok, akik keresik az igazi utat. Csoóri Sándor esszéi az egészségesebb szellemiségű magyarságért küzdenek, ezért próbálnak mindannyiunkat megszólítani.

Csoóri Sándor: Elveszett utak
Nap Kiadó
349 old., 2400 Ft

Vasy Géza

Nap Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu