buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Valahol Oroszországban…”


2003.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ez az expresszív című könyv – az ismert Solohov-regényre hajazó fordulat Somogyváry Gyula író-százados leleménye volt egykor – Kuntár Lajos életének, szereptudatának és hitvallásának a foglalata. Könyvtáros, bölcsészdoktor, újságíró, szerkesztő, tanár, népművelő és mesegyűjtő a szerző többek között, szülőföldjének – Vas megyének – amolyan tudós mindenese, a doni harcok krónikása, egyáltalán a huszadik századi magyar történelem tanúja – s személyes sorsával a tanúsítója! – nemkülönben. 1942 nyarától majd egy évig járta az orosz frontot, tudósításainak jó része még azon melegében megjelent, de beszámolóiból könyv – szövegét nem találták eléggé „propagandisztikusnak” akkor – csak az 1943-as esztendő végén lehetett, hogy aztán a történelem fordulója nyomán ez a józan hazafiságtól is fűtött emberséges hang féktelenül propagandisztikusnak ítéltessék immár.

Kuntár Lajos a politikai rendőrség fogságába, A véres Don meg a „fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek” listájára került, s noha egy hónap múltán szabadult a szerző, „bűnének” árnyéka a rendszerváltozás idejéig kísérte őt. Kötetét bezúzták, felvételi kérelmét a Magyar Újságírók Szövetsége indoklás nélkül utasította el, kenyeret évekig csak a kéményseprők gépírójaként kereshetett, volt segédkönyvtáros, előadó, meg a továbbképzésre szorultak lelkiismeretes istápolója, de folyvást szemmel tartották, a párt még a hatvanas esztendők második felében is „utána nyúlt”. Remekül ellátott „bizalmas munkakörének” (a „megyénél” volt népművelési tanácsadó!) betöltésére ítélték alkalmatlannak nagy hirtelen ekkor, éppen e huszonkét éve (!) hozzáférhetetlen könyvre hivatkozva persze, így e hasznos tevékenység nélkül meglenni képtelen embernek maradt a másodosztályú állampolgári lét továbbra is.

A szerző a könyv születéséről s annak kálváriájáról a minap kelt írásában számol be részletesen, ez az „utóhang” mindenképpen hozzáolvasandó a kötethez. Az egykori haditudósító sorsának krónikája evvel lesz teljessé ugyanis, s evvel e huszadik századi „bakatörténelem” katartikus tanulsága is talán.

Megannyi Kuntár Lajos története ez így együtt, a hősködés nélküli helytállásé, sőt a hősiességé, ha tetszik, meg azé a dráma nélküli drámáé, amely mögött az évtizedekig kibeszélhetetlen-bevallhatatlan személyes és nemzeti megaláztatás lélek- és tudatnyomorító valósága sejlik föl az időben. Mert tényekről – a második magyar hadsereg 1942 nyári-őszi harcainak, meg az 1943 januári összeomlásnak egy szeletéről – beszél ez a könyv, de ereje nem a tényekben, hanem az elhazudott tények determinálta históriai abszurditás kontinuitásának tudatosításában rejlik. Olyan krónika ez, amely nem a hadtörténetet, hanem a nemzeti önismeret gazdagíthatja elsősorban. A történtekkel egy időben született, így – megfelelve a műfaj akkori követelményeinek – némely mozzanatában ma már hol gyanútlanul lelkesítőnek, hol pedig (amikor a magyar tüzérségről, mint „köztudomásúan” a világ legjobbjáról beszél például) idealizálónak tetsző szöveg még – csak a későbbi katasztrófa ismeretében fölkomoruló! – esendőségeivel is arról a tudatállapotról vall ugyanis, ahol a kötelességtudat a kényszerű odaadással, az önfeláldozó hajlam a tétova félelemmel s a naiv reménykedéssel párosult szinte törvényszerűen.

Mert valljuk meg: aligha volt oly harcra készülten lelkes s gáncstalanul vitéz a doni harcok minden magyar katonája amint az itt – az otthoniakat is megnyugtatni szánó, néhol az eszményítés fikciós, publicisztikus fogásait is mozgósító tudósításokban – olvasható, de a sorok közül a hűség, a bajtársi szeretet s az oroszt is embernek tekintő humánum hangja is fölfénylik minduntalan. Nem féktelen propaganda volt ez már a maga idején sem, hanem – a „korszellem” némely fordulatát is persze fölvonultató – hazaszeretetnek az a személyes hitellel átszőtt dokumentuma, amelyet az új rend aztán mindenestől fölszámolni igyekezett. Így Kuntár Lajos „bűne” nemcsak az érzelmi-tárgyi hűség, de a tanúskodás s az emlékezet épen tartásának az a nemes szándéka volt egyáltalán, amely a második világháború után reánk telepedett-telepített hatalmat alapjaiban rendíthette volna meg. E hazug rend fundamentumát az emlékezet megbénítása adta jó négy évtizeden át, avval, hogy múltunknak, halottainknak, (nemzeti) méltóságunknak az őrzése is büntetendő tétellé lett, a megélt dráma átélésének-földolgozásának lehetőségét a lelkünkből is kiverték-kilopták már idejekorán. Ahogy a Don-kanyari „magyar apokalipszis”, úgy e könyv sorsa épp ezért lehet az eszmélkedés alkalmává még ma is.

Nemcsak egy megalázottan és méltatlan körülmények közé szorítottan is nemzetét szolgáló ember kései, nemkülönben katarzisra hívó tanúságtétele hát e kötet hat évtized után, hanem a magyarság újabb kori kálváriájának hivalkodástól mentes, apró, de tiszta tükre is, akárcsak a kilencvenedik esztendejét taposó Kuntár Lajos munkája s hűséges élete. Köszönet érte Gyurácz Ferencnek – ő a szerkesztő s ő gondozta a szöveget is – s mindenkinek, akit ez illet.

Kuntár Lajos: A véres Don
Vasi Szemle Szerkesztősége
234 oldal, 1950 Ft

N. Pál József

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu