buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Klónok legyünk, vagy szabadok?


2003.12.07

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„A jövő itt van, és sose lesz vége”
az Európa Kiadó zenekar dalszövege

Francis Fukuyama korunk azon divatos gondolkodóinak egyike, akire mindenki hivatkozik, de csak kevesen olvassák. A történelem vége és az utolsó ember a megjelenése óta eltelt majd tíz évben alighanem a legtöbbet citált könyvcím volt, de amikor ismerőseimet kérdeztem, olvasták-e, a legtöbben csak a fejüket rázták. Nem voltam ezzel másként magam sem, s alighanem ez így is marad, ha (anélkül, hogy a szerkesztőnek bevallottam volna, hogy Fukuyama felkapott elméletét csak hallomásból ismerem, pontosabban magam is csak ismertetéseket olvastam róla) nem vállalom el recenzálásra legújabb, Poszthumán jövendőnk, A biotechnológiai forradalom következményei című művét. (Fukuyama könyve 2002-ben jelent meg New Yorkban, s az Európa Könyvkiadó – Tomori Gábor fordításában – bravúros gyorsasággal, alig egy évvel a megjelenés után már a reménybeli magyar olvasóknak kínálta. Ugyancsak az Európa Kiadó hozta el nekünk Fukuyama két másik, még A történelmem végét megelőző munkáját, a Bizalom, és a Nagy szétbomlás címűeket.)

 

Elég volt néhány oldalt elolvasni az új Fukuyama opuszból, hogy röstellkedésem az alapműként számon tartott A történelem végének hiányos ismerete miatt némileg alább hagyjon. A történelemfilozófia amerikai csodagyereke ugyanis mindjárt azzal kezdi, hogy bejelenti, bocs, tévedtem, a történelemnek még sincs vége. Persze, anélkül, hogy korábban mélyebben elmerültem volna a jeles, a game overt bejelentő dolgozatban, sejtettem, hogy nem stimmel valami. A történelem valahogy sehogy sem akart tudomást venni Francisunk végkövetkeztetéséről, vagyis arról, hogy neki (az írott történelemnek) végképp befellegzett. A két pólusúból egypólusúvá avanzsált világ csak egy röpke pillanatra nyugodott le, máris itt volt a világok legújabb (ám meglehetősen régi) harca: az egymástól eltérő, látszólag antagonisztikus kultúráké, vallásoké. 2001 szeptember 11-e, az arab terroristák (állítólag Al-Kaida) WTC két tornyába kormányozott utasszállítógépek után Fukuyama helyett a szintén amerikai Huntington már a civilizációk háborúját elővetítő munkája borzolta egy darabig a kedélyeket. Ezt megint csak a legmegátalkodottabb történészek és politológusok olvasták – ám még az angyalföldi taxisofőr is erről beszélt. Az egypólusú világ ura, vagyis az Amerikai Egyesült Államok pedig, a demokrácia-exportjának, tömegpusztító fegyvereket rejtegető bűnös diktatúra alóli felszabadító háborúnak álcázva az arab olajmezők okkupációját, elkezdte (magának) újra felosztani a világot. Terrorista és antiterrorista államokra. Üldözendő és taktikai okokból permanensen futni hagyott (Bin Laden, Szaddam Huszein) terroristákra. Természetesen a világ harmadik évezredi ura dönti el, ki hova tartozik. Nem kell ahhoz történelem-filozófusnak lennünk, hogy észrevegyük, a történelem (mint a civilizált, tervszerű, tömegméretű emberölés időfolyama) egyelőre nem ért véget.

Ennyi drámai történés pár röpke év alatt azért Fukuyamát is jobb belátásra bírta, bár nézeteit korántsem a recenzens okoskodásához hasonló okok miatt revideálta. „Miként arra a ‘történelem vége’ elmélet élesebb szemű kritikusai rámutattak, a történelem nem érhet véget addig, amíg a természettudományok és a technika területén folytatódik a fejlődés. Márpedig nemcsak hogy nem értünk még a tudományos-technikai forradalom végére, hanem úgy tűnik, éppen a legjelentősebb felívelő peridódusok egyikének küszöbén élünk. A biotechnológia és az emberi agy működésének jobb megértése politikai szempontból rendkívül nagy horderejű alternatívákkal kecsegtet. Például ismét felvetődik a társadalomfejlődés egyfajta mérnöki irányításának lehetősége, amit pedig a XX. századi technikai fejlettség szintjén az emberiség már elvetni látszott.”

Fukuyama úgy véli, hogy a politikusok lehetnek a „jövő világ mérnökei”. A állam hatalmát kell latba vetni a szabályozás érdekében, hogy a biotechnológia már létező, illetve lehetséges új eredményei alapvetően ne módosíthassák az ember lényegét, az ember természetét, amelynek megroppanása a liberális demokráciát, vagy, ha úgy tetszik, az ember szabadságát és méltóságát is súlyosan veszélyeztetheti. A tudós szerző ebben a művében is fennen hirdeti azon nézetét, hogy a liberális demokrácia a modern társadalom egyetlen életképes és legitim politikai berendezkedése, „mert miközben elkerüli a szélsőségeket… nem törekszik túlzott mértékben beavatkozni a természetes viselkedésformákba.” Szemben mondjuk a 20. század „két ellentétes tőről fakadó szörnyrendszerével”, a nemzetiszocializmussal és a kommunizmussal. Előbbi mindenek fölé helyezte, utóbbi viszont semmibe vette a biológiát.

Az amerikai gondolkodó szerint, ha az egyes nemzetállamok hatalma nem elegendő a megfelelő szabályozáshoz, azt nemzetközi szinten kell kikényszeríteni: „Már most el kell kezdenünk a gondolkodást arról, hogy miképpen hozzuk létre azokat az intézményeket, amelyek képesek meghúzni a határt a biotechnológia jó és rossz felhasználása között…”

Ma viszont még, például a klónozás és az őssejtkutatás etikai kérdéseit illetően nagy az összevisszaság. Az egyik táborhoz tartozók mindent engedélyezni kívánnak, míg a másik tábor tilalom alá akarja vonni a kutatás és az alkalmazás jókora területét.

Szóval Fukuyama, szakmája felkent papjaként bízik benne, hogy a politika megálljt tud majd parancsol az egyre őrültebb tudománynak. Legyen igaza! (Reméljük nem járunk úgy ezzel a jóslatával is, mint a történelem végéről szóló tételével…) Persze, ehhez előbb el kell jönnie annak, a Nietzsche által A hatalom akarásában megjósolt időnek, „amikor a politika mást jelent majd.” Addig viszont maradnak nekünk a már ma is génmanipuláltnak tűnő, politikus mutánsaink.

Francis Fukuyama: Poszthumán jövendőnk
Európa Kiadó
341 oldal, 2400 Ft

Tódor János

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu