buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Üdvözlégy, utazás!


2004.12.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Takács Zsuzsa rendkívül fegyelmezett, rendszerben gondolkodó, sallangtalan versvilágában mindennek megvan a helye, és mindennek megvan az ideje. Megvan az Előszónak, mely második kötetének nyitóverse volt és lírájának talán máig egyik legtömörebb foglalata, és megvan az Utószónak, mely 1996-os, válogatott verseket tartalmazó kötetének címeként már valamiképpen évekkel ezelőtt összegezte, summázta, lezárta az egyetlen nagy könyvként lapozható életművet. Mi következhet hát ezek után, mi íródhat ezen utószó ismeretében, ellenében (vagy eltörlésével), miként támadhat újra és újra kedv a kimondásra, a helyesbítésre, a megosztásra?

A felelet, melyet ez az új kötet, az Üdvözlégy, utazás! is nyilvánvalóvá tesz: az, hogy a hiányból, nélkülözésből, a kirekesztésből vagy elzártságból (a költő szavával: a számkivettetésből) születő és leállíthatatlanul sokasodó kétely, az évtizedek óta (és örökké) megválaszolhatatlan kérdések nyomában járó fenyegetés, az idővel egyre fogyatkozó bizalom is adhatja az alkotás lendületét. E költészetben, ahol – láttuk -, maguk a megnevezések, címek, a szakaszolás és korszakolás igénye ilyen erősen az őt alakító időre mutat, minden a lefolyás, a létezés tartamának költői megragadására, kiteljesítésére koncentrál. Az életciklusok elkerülhetetlensége, a lírai én személyében egymást váltó alakok (ön)szemléje releváns igényként írta e poétika állandó feladatául az aktuális életidőbe ágyazott mindig ’kortalan’ feltárását. Éppen ezért a felnőttkor történetében, e „félidőben” tartózkodó tudat számára az írás kérdése a tisztázás, a végiggondolás, a valós jelölet, a konkrét hely és idő megragadását jelenthette, azt a részleges bizonyosságot, hogy tárgyát némiképp magáénak mondhatja, és épp e mondással teheti egyszer teljesen sajátjává. Most, mikor már tekintete egyetlen dologra, egy majdani eseményre szegeződik, nemcsak a régebbi versek közvetlenebb, részletezőbb, köznapi helyzeteket citáló hangneme tűnik el hirtelen, hanem ez a korábbi bizonyosság is. Ha lehet, a Pilinszky által észlelt „bizonytalanság és egyre növekvő zavar” (In. Költők egymás közt, Szépirodalmi K., 1969) érett be és fokozódott eddig, s itt már nem a kérdésfeltevés iránya válik izgatott együttessé, hanem a tárgy ismeretlensége kérdőjelez meg minden leírt szót.

A ’leírt szó’ kifejezés egyébiránt nem pontosan fedi azt a nyelvnek tulajdonított erőt és már-már teológiai funkciót, amelyet Takács Zsuzsa versei általában megcéloznak. A kötet négy ciklusa során (A tiltott nyelv; Egy rossz hídon; Vad hely; Forma, üvegkoporsónk) egy eltéveszthetetlenül keresztény univerzum díszletei közé helyezett szertartásjáték fordulatait ismerteti, legalábbis a játéknak, a színpadiasságnak abban az értelmében, ahogyan a hívő életét-halálát bármikor képes egy jóelőre-eltervezett, ’theatrum mundi’-ként elgondolt felsőbb logika menetéhez igazítani. Immár természetes, hogy e versekben sűrűn visszaköszönnek a hitbuzgalmi irodalom, a keresztény vallásosság fordulatai, megoldásai és kibogozhatatlan eredetű (sokszor a köznyelvbe is átszüremkedő) képei, motívumai. A szereplővel azonos beszélő történetei a példa és példázat közötti félúton hangzanak fel. Sokszor azonban precíz kiejtéssel és hanglejtéssel előadva mintha egy láthatatlan színpadi súgó titokzatos értelmű és rejtélyes tanulságot hordozó szavait ismételné: a parabola ilyen szélsőségesen nyitott és lezárhatatlan végkifejlete a kötet legérdekesebb verstípusait eredményezi: a diktált szöveg, az álomleírás, esetleg a jóslat vagy a látomás belépőjét. A vers közölhető lényege, indítéka ilyenkor szinte maga a költő (vagy a közreadó, közvetítő) elől is elzárva található.

Az egyre zárt ajtók előtt várakozó, vagy csukott ablakok mögött elfalazott alany magatartása, valamint az őt körülvevő jelek és dolgok szemérmes elzárkózása, menekülése a megismerés elől analóg a világot, a történelmet elfordult tekintettel magára hagyó Isten képzetével. A költő gondolatvilága ekkor a szükségképpen felvállalt deizmushoz áll legközelebb, bizalma a gondviselés vagy kegyelem nélküli megváltásban nyugszik, illetve ennek mindegyre szuggerált és sosem rögzülő hite, az elismétlés gesztus-értékű monotóniája szervezi műveit. E világnagy ’nem figyelő szem’ közönyére a pillantás poétikájának kidolgozásával válaszol: tág értelemben versbeszédének iránya és lelkesültsége a menekülő lélekkel azonos pillantás útját követi, azon halad előre, a csak-látványként adódó élmény tényszerűségére ügyel, sőt, idővel lemond a további érzékszervek kiegészítő szerepéről is (és ekkor rendkívül közel kerül a bibliai nyelvhasználat és a költészet auditív és vizuális, igei vagy jelformájú közlésmódjainak eredeti motivációihoz).

A pillantás, vagy a kérdő tekintet, a szubjektum lényegeként, addig az utolsó pillanatig (e mélyértelmű etimológiai egyezésre maga a költő hívja fel figyelmünket, pl. 17., 18. o.) szökik hát előre, ameddig csak a szó ellát. E legfőbb pillanat (ultima latet – Lévinas) bekövetkezte az elérés rohamosan rövidülő/csökkenő idejét azonban addig is a kimondás terének tágasságává változtatja. Minden addigi mondata ennek az utolsó mondatnak a foglya, ennek vonzásából és ihletéből kel tehát életre. A valós visszaigazolás, az elismerés, a feloldozás vagy a jóváhagyás csak ezután igazolhatja/ná mindazt, ami ehelyütt, e költészet nagyszabású keretei között valaha elhangzott.

Mindaddig pedig erről a gazdag és kiérdemelt nemtudásról, fogyatékosságról, hiányérzetről ír: jelezzék e versformájú, mindenre elszánt s egyre gyarapodó utószavak – hasznunkra is – a már megtett utat.

Takács Zsuzsa: Üdvözlégy, utazás!
Magvető Kiadó
88 oldal, 1490 Ft

Tóth Ákos

Magvető Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu