buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Leviathan


2004.12.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Tudom, vannak krimikedvelő írók – írók, akik a maguk szellemi fáradtságát krimik olvasásával vagy nézésével vezetik le. Nem tartozom közéjük, a munka és a kikapcsolódás közé soha nem illesztettem levezető csatornákat. Mindezzel együtt kérdésesnek tartom, hogy az én véleményem lesújtóbb-e a krimiről – merthogy egyáltalán nem élek vele –, vagy azoké, akik a szellemi vagy fizikai fáradtság levezetésére használják, merthogy eleve „másodlagos” műfajnak tekintetik. A kérdést nem tudom megválaszolni, talán nem is fontos, hogy megválaszoljam. De azt sem tudom, hogy miképpen kell egy krimiről írni, ha már a szerkesztő mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy írjak egy immáron általam is elolvasott krimiről.

Leegyszerűsítve a dilemmát: azt, hogy ki a „gyilkos”, nem árulhatom el, mert ha elárulnám, akkor nem lenne olvasója a könyvnek. Ha viszont nem árulhatom el azt, hogy ki a gyilkos, akkor magáról a történetről sem mondhatok semmit, hiszen a „történetet” nem mondhatom el teljes egészében – egyébként is mi értelme lenne elmondani, hiszen a könyvben amúgy is olvasható.

Így aztán a Leviathan kapcsán nem marad más hátra, mint hogy arról beszéljek, hogy miért olvastam el már korábban Borisz Akunyin Azazel és Török csel című könyveit, s hát a mostanit is. A válasz egyszerű: azért, mert a kezembe adták őket, hogy olvassam el őket, s miután az Azazelt olvasni kezdtem, nem tudtam letenni, ahogy aztán a másik két magyarul olvasható regényt sem. Innét nézve az sem érdekelt, hogy krimit olvasok-e, mert nem az olvasmány besorolása érdekelt, hanem maga az olvasmány. A történet elvesztése idején maga a történet. Egyébként sem vagyok biztos abban, hogy krimiket olvastam, mert hát olvasás közben mégiscsak előre lapoztam, hogy megnézzem magamnak, ki a „gyilkos” –, de rájöttem, azzal, hogy az „emblematikus” gyilkos személyét megismertem, a történet egészének a folyásáról még nagyon keveset tudtam meg, azaz a regények szövete valami mást is magába foglal, nemcsak azt, amit hagyományosan kriminek nevezünk. Ha valaki meg tudná magyarázni ezt a másságot, akkor alighanem Borisz Akunyin titkát is meg tudná magyarázni, s Akunyin sikerének a titkát is. Merthogy lehet tűnődni a sikeren, s magukon a szövegeken is. Az első két Akunyin-szöveg olvasásakor úgy gondoltam, hogy a titok a valamikori orosz világ, a tizenkilencedik századi orosz regényekből megismert világ s a krimiszerűen kanyargó történet egymásra montírozásból fakad. A méltóságosnak és az ösztönökig lenyúlóan profánnak az egymásra vetítéséből. A nosztalgikusnak és a nagyon is mai módon életszerűnek az összekapcsolásából. A kétféle képzelet – az életszerűen elképzelt tizenkilencedik századi orosz világ és a bűnt körülfogó képzetek – összekapcsolásából. A valamennyiünk tudatában ott rejlő klisék aktivizálásából, az azokra való tudatos rájátszásból.

Ezt az utóbbi megállapítást helyénvalónak gondolom, ebben, de nem csak ebben a vonatkozásban Akunyin nagyon is tudatos játékosnak tűnik, annak ellenére, hogy ezt a tudatosságot éppen a krimiszerűen bonyolított történet bonyolításának tudatosságával igyekszik eltakarni, ám éppen a mostani történet, a Leviathan története győzött meg arról, hogy nem a valamikori orosz világgal kapcsolatos képzeteinkre, hanem magával az idővel kapcsolatos képzeteinkre játszik rá, az idő folyamába ránt be bennünket, hogy aztán kihasználja az ebből fakadó lehetőségeket. A mostani történet egyik szereplője így mereng a Biblia Leviathan-története és a modern technika kapcsán (ez a technika teremtette meg a regényben a Leviathan nevet viselő hajót): „… amennyiben az Ember a maga technikai játékszereivel ’minden magasabb rendűre merészen néz’, nem hordozza-e mindez magában valami szörnyű katasztrófa következményeit? Nem lettünk-e túlságosan büszkék a magunk józan értelmére és ügyes kezünkre? Merre sodor bennünket a büszkeség uralma? Mivel kell szembenéznünk?” Látható, hogy Akunyin az időre hivatkozva képes megteremteni az olvasó gondolkodásával való kapcsolatot – a korábbi történetekben a tizenkilencedik század második felének orosz regényei, az azokból kibomló világ képezte ezt a közös alapzatot –, s miután ez az olvasóval való összekacsintás megtörténik, az olvasót magával rántja a krimiszerűen kavargó történetbe.
Mindezzel együtt: az eddig magyarul is megjelent három Akunyin-történet közül a Leviathan a leginkább krimiszerűbb. Van itt minden, ami – feltételezéseim szerint – egy jó krimihez kell.

Gyilkosság, a képzelet szabad száguldása térben és időben, menekülési kísérletek, elterelési manőverek, s mindenek előtt mesterdetektívek is akadnak, így többes számban, ugyanis azonnal kettővel is találkozunk, az persze már más kérdés, hogy közülük csak Fandorin, Akunyin visszatérő hőse bizonyul valóban mesternek. De az ő alakja mögött is ott áll Akunyin mesteri logikája, rendszert alkotó logikája…

Borisz Akunyin: Leviathan
Fordította: Bagi Ibolya
Európa Könyvkiadó,
276 oldal, 1980 Ft

Füzi László

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu