buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 26, hétfo
Izsó napja





















Évfordulók:
1979: Mika Toimi Waltari halála (Helsinki)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Lezáratlan nyomozás


2004.12.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ungvári Tamás emlékirata az egyik legszellemesebb és legkegyetlenebb mű a Kádár-korszakról készült emlékiratok közül. A korszak valamennyi majdani történészének érdemes lesz áttanulmányoznia ezt a kötetet.

A Lezáratlan nyomozást ugyanis történelmi és irodalomtörténeti arcképcsarnokként is lapozgathatjuk, melyből egymás után villannak elő a különböző részletességű portrék: olykor egy-egy világhírű íróé, máskor pedig egy olyan személyiségé, akire ma már csak az ötven feletti generáció körében emlékeznek. Szerzőnk ugyanis „mindenkit ismert, aki számított”, mégsem tartozik azok közé, akik ezt tüntetően fitogtatják – sőt, inkább ő gúnyolódik azokon, akik „látták családostul Hunyadi Jancsit az Erkel Feritől.” (27. o.) Ungvári nem a „bennfentességével” tüntet, ahogy ezt oly sok emlékirat-író teszi, hanem kiváló portrékat vázol fel olyan méltán híres személyiségekről, mint Déry Tibor, Lukács György, Psota Irén, Zelk Zoltán, Örkény István vagy Arthur Koestler. Másokat (Heller Ágnes, Juhász Ferenc, Simon István, Karinthy Ferenc, Trencsényi-Waldapfel Imre, Szabó Lőrinc, Illés Endre stb.) csak röviden jellemez egy-egy ironikus vagy gúnyos megjegyzéssel, ezek többsége azonban igen szellemes, és szinte mindig találó. „A látcsövem ötven esztendőre tekint viszsza,” írja, „s én a fordított optikáját használom. Ijedten látom, hogyan törpülnek az alakok az időben.” (113. o.) Vannak, akik már alig láthatók, pedig valaha a magyar közélet vezető személyiségei voltak – emlékszik még valaki Fehér Klárára, Fekete Sándorra, Boldizsár Ivánra, Rényi Péterre, Brutyó Jánosra?… E kötetben ők is felbukkannak, mint régi ismerőseink, akikkel egy házban laktunk, és naponta találkoztunk, de lakásukban már mások élnek, és az idő még a nyomaikat is eltörölte.

Ungvári könyve tulajdonképpen arról szólhatna (ha szerzője több gonddal szerkesztette volna), hogyan szenvedett egyre újabb veszteségeket a magyar szellemi élet a huszadik század negyvenes éveitől a rendszerváltásig. Arról, hogyan szakított ki egymás után kisebb-nagyobb csoportokat az elitből a nácizmus, a sztálinizmus, az 56-os forradalom, a kádári megtorlás és a „puha diktatúra” – és hogy kik vették át a meggyilkolt vagy száműzetésbe kényszerített személyiségek helyét. Az „újfajta raj”, azok, akik „magán- és közszorgalmú vérebekként szegődtek leginkább a maguk fajtájának nyomába” (67. o.). Igaza van: „a kommunista hatalomátvétel… a társadalmi mobilitás valóságos forradalma volt az uralkodó elit ellen.” ( 69. o.) Főleg a szellemi elit ellen. Ungvárinak e téren nincsenek illúziói, és találó szavakkal oszlatja el a mindmáig élő legendák hazugságait. Őszintén megírja, hogy az Eötvös-kollégium „legendáját volt növendékei… hizlalták, hogy tudományos együttműködésnek álcázzák a sejtként burjánzó s a hálótermekben szőtt véd- és dacszövetségeket.” (81. o.) Jól tudja, hogy Lukács György több híres kijelentése mögött mindössze annyi bölcsesség húzódik meg, hogy „a cél szentesíti az eszközt”. (88. o.) Nagyszerűen elemzi a hatvanas és hetvenes években külföldre utazó magyarok lélektanát: „A diadal, mellyel az alapszükségleteket odakint beszereztük és hazaszállítottuk, a gyarmatosítók önérzetével ruházott fel, holott szánalmas és torz kísérlet volt a világ egyensúlyának helyreállítására… Hiába kísérletezem a kapitalizmust apró holmikkal átcsempészni, dőre és naiv az elképzelésem.” (209. o.) A Kádár-korszakból szerzőnk jó érzékkel emeli ki a máig feltáratlan Elbert-gyilkosságot, amely önmagában is a rendszer lényegére világít rá: a hivatalos hazudozásokkal elleplezett durva erőszakra.

Sajnos Ungvári nem vállalkozott az „elitváltás” kérdéskörének alaposabb és rendszeresebb kifejtésére, holott tapasztalatai alapján könnyen megtehette volna. Ő inkább (saját szavai szerint) „a fecsegés szabadságával” kívánt élni. Talán ezért tűnik a kötet olyan „szerkesztetlennek”. A gondos szerkesztő utolsó simításait is hiányolhatjuk, aki felhívhatta volna a szerző figyelmét néhány tévedésére (Darnton professzornak nem Roger, hanem Robert a keresztneve – 316. o.) és rosszul megfogalmazott mondatára („Aki Amerikát a bűn honának képzeli, akkor azért, mert…” – 363. o.).

Magyar író és magyar fordító hogyan tehet közzé ilyen kijelentést: „Óráit nem látta el…” (145. o.)? És vajon miért írta két alkalommal is Shakespeare hősének a nevét római számok nélkül, „harmadik Richárd”-ként? (111., 112. o.) Annyit pedig igazán elárulhatott volna, hogy melyik magyar költő vágta őt orrba, amikor Mary McCarthyt kísérte az Operaházba (199—200. o.), és ki volt az a Kossuth-díjas költő, aki 56-ban ellopta Rákosi zongoráját… (242. o.) A név nélküli pletykázás ugyanis olyan, mint az alkoholmentes sör: az íze hasonló, valami mégis hiányzik belőle…

De minden szépséghiba ellenére is azt kell mondanom, hogy régen szórakoztam ilyen jól, mint Ungvári könyvét olvasva. Szellemes, gyilkosan kihegyezett és találó, aforizma-szerű megállapításai sok mindenért kárpótolnak. Ha pedig valakinek bármilyen okból nosztalgiája támadna a rendszerváltás előtti évtizedek iránt, azt ajánlom, nyissa ki Ungvári könyvét, olvasson el belőle néhány oldalt, vegyen mély lélegzetet, és máris érezni fogja az a fojtogató, hazug légkört, amelyben éltünk. Garantálom, hogy a nosztalgia-roham azonnal el fog múlni.

Ungvári Tamás:
Lezáratlan nyomozás
Ulpius-Ház Kiadó
376 oldal, 2480 Ft

Hahner Péter

Ulpius-Ház Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu