buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A szülő nélküli avagy a tekintélyellenes társadalom pedagógiája, mely megrengette a (fél) világot


2004.12.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nagy szél süvített azon a fantasztikus századfordulón, az előzőn. Már érződött, hogy van egy kis baj Emberrel, Istennel egyaránt, erős gondolatok tornádói söpörtek végig nyugatról keletre és vissza, a Semmi vigyorgott mindenhonnan. De mintha még csak kihívóan. A szép fájdalmak ideje volt ez. A polgár meghódította a világot, de egyre boldogtalanabb lett.

Rövidesen minden szennybe, vérbe, pusztulásba hull.

És nem mondhatjuk, hogy ebből a rémes századból igazán kilábaltunk volna, nincs még a történetnek, a történelemnek vége. Egyáltalán.

A gyermek százada lesz, mondta E. Key a történet elején. Igaza volt, a gyermek a század során gyermekként polgárjogot kapott, ma már iparágak szolgálják, világhálózatok, a legmodernebb technológia próbál a kedvébe járni, a felnőttek is gyermek-kötelékben irányíthatók a legkönnyebben. Mégsem lett ez a század a gyermekeké, Beszlan füstölög még, és annak az amerikai filmnek a képeivel keveregnek bennem a gyermekmészárlás képei (egyidejű tévés élmények), melyben a gonosz mutáns gyermekarcot öltött, közeledik a gyermeksereg, föl kell égetni mindenáron.

Igen, a gyermek is csak egy máz az önző és megfékezhetetlen gépezeten. Mondják. Hogy borzongjunk.

(A gyermek sosem volt ilyen szabad, sosem volt ilyen fölösleges, és sosem volt ilyen jó ára a piacon.)

A pedagógia is választ keresett a nagy válságra. Rudolf Steiner, a német filozófus egész filozófiája középpontjába állította a nevelést, a távozó isten tüzéhez telepedve. Kis ruhácskát szabott a gyermekre az isteni ruhamaradékokból. Ennek a hamvadó tűzhelynek a melege ma is vonzó, ahogy a táj hűl, úgy telepednek egyre többen köré.

De a Waldorfról majd máskor, most lelki ikerpárjáról, Summerhillről lesz szó. (Maga Káin és Ábel sem tudná, melyik melyikük párja.) Mely tudott annyira istentagadó hely lenni, annyira tiszteletlen, hogy az istentelen, és semmit nem tisztelő huszadik század is összerezzent tőle. Noha A. S. Neill, az iskolaalapító beszámolóira egy ideig nem figyelt a világ, de aztán a hatvanas években egy Neill breviárium amerikai kiadása és rendkívüli sikere után a szabad világ pedagógiája Neill mániás lett.

(Nálunk épp Makarenko reneszánsza dúlt. Mint napiparancs és mint ellenszegülés.) Neill könyve mintha csak a lázadó fiatalok megrendelésére készült volna, és ugyanaz lett a sorsa, mint a fiatalok lázadásának: a kétségbeesett hatóság és tekintély báránybőrbe bújt, beadta a derekát. Neill lett az egyik ellenszérum. A nemzedéki bomba hatástalanítása. Csalódott és megcsalt nevelők takaró alatti olvasmányából nemzeti program lett. Szabadítsuk fel gyermekeinket. És nem fognak összeverődni többé, hiszen minden ellenfél örökre szem elől tűnt. Átváltozott. A legjobb barát, a legmegértőbb társ lett belőle.

És kiült a gyermekek arcára az elégedett mosoly.

Mi volt Neill programja? Voltaképp pedagógiai (filozófiai) pornográfiát művelt, a legközönségesebben, hiszen meztelenkednek a diákok és a nevelők, és még annál is többet meztelenkednének, ha a világ kicsit megértőbb volna, az élet középpontjában az örömök öröme, a szerelmeskedés, az örömszerzés áll, először csak magányosan, vagy a pajtásainkkal, ahogy adódik. Noha sajnos nem csupa szerelmeskedésből áll az iskola, még Summerhill sem, bár az volna az igazi, de a világ annyira merev és megátalkodott.

A pedagógia meg az örömök szolgálata, az örömökhöz vezető út söprögetése.

És pornográfia Neill programja azért is, mert azt állítja, hogy a jó nevelés jó emberiséget eredményez.

A jó nevelés pedig azzal kezdődik, hogy hagyjuk maszturbálni a gyermeket, és ezzel nagyjából meg is van oldva a legfőbb probléma, a többi már magától megoldódik. Bízzuk önmagára a gyermeket, és kész. Nagy baj már nem lehet. Tegye azt, ami neki jólesik. (Amíg mást nem korlátoz ugyanebben.) A nevelés kiölné jóravalóságát, az iskola elfojtaná kíváncsiságát.

Szó szerint persze Sumerhill nem utánozható, nem követhető. Ahhoz ki kellene vonulni a világból. Neill a maga kis telepén külön világot teremtett. Egy paradicsomot. Egy nagyon szerény teremtővel, aki beéri a hetenkénti önkormányzati ülésen egyetlen, szerény szavazattal, és egyáltalán nincsenek kerubjai. Le lehet szavazni és szabad csúfolni. Ebből a paradicsomból a nagy Kreátor száműzve van, le van sajnálva a két fájával együtt. Ki van iktatva a tiltás, a parancs, a szégyenérzet, a bűntudat, a tekintély, a hagyomány, a házi feladat, a kötelező iskola. (Ez maga a négyszögletű kerek erdő, a széljárta fák terével.)

Egy iskola, mely nem iskola többé. Egy iskola, amely megváltoztatta a világot. Egy iskola, ahova pedig az elmúlt nyolcvan évben összesen jártak néhány százan. És nincs egyetlen követő iskolája sem. Miközben mindenütt a nyomaira bukkanhatunk, egész nyugati kultúránk (no már a miénk is, hahó!) a lekötelezettje: az egész nyugati kultúra felült a remek pedagógiai bűvésztrükknek.

Miről is van szó? Az ember olyan állat, mely még emberré is tud válni. A kis emberi lény a kannibálok között emberevő lesz, a farkasok közt farkas, és a svédek közt svéd. Minden külön erőszak nélkül.

Egy ideje azt gondoltuk, iskola nélkül nincs ember. Hát pedig van, hogyne lenne, Neill felfedezte, gyerekeket gyógyítandó, hogy egy túlszabályozott, merev, lélektelen társadalom beteg gyermekeit nem gyógyszerezni kell, hanem hagyni egy kicsit szabadon. És persze mellettük lenni mégis.

Nagyon. Egészen. Szenvelgés nélkül, vidáman, fütyörészve. Azt gondolta, azt hirdette, féreértve, amit tett, félreértve önmagát, hogy a szabadság a lényeg, azt gondolta, hogy az önkormányzat, az önszabályozás meg a tekintélyek, tilalmak, tabuk elvetése a lényeg. Pedig mindez csak eszköz volt, általa hiteles eszköz. A neki legjobban megfelelő segítési mód. Summerhill valójában egy patriarchális közösség volt, egy rigolyás papával, nehéz volt kitalálni, mit is szeretne, hogy is lehetne a kedvébe járni, szerette ha vitatkoznak vele, ha néha az idegeire mennek, ha csúfolják, ha őt rugdossák, és nem egymást, ha elcsenik és tönkre teszik a szerszámait, nem adják meg neki a kölcsönt, ha maszturbálnak, amikor csak kedvük tartja, és betörik olykor az ablakokat is, mert efféle kihágások a papának nagy elégtételt jelentettek a gyermekkoráért. Mindez voltaképp nem nagy ár egy jó iskoláért, egy olyan barátért, aki mindig a rendelkezésükre áll, mindig számíthatnak a megértésére, és nem hajszolja őket bele semmiféle eszelős jövőbe. Neill maga volt tehát a pedagógiai csodaszer, meg most a lánya, nem más. (Summerhill így is egy forradalom persze, ahogy Pestalozzié, Don Boscóé, Makerenkóé, Sztéhló Gáboré vagy Winkler Mártáé. Csak nincs kiskátéja, nehéz a hívéül szegődni.)

Az mondjuk persze kicsit húzós, hogy a szabadságért való rajongás következtében – a maszturbáció szabadsága felől tekintve – Summerhillben a teljes kultúra nagyjából barbárságnak számít, tévedésnek, Homérosztól Shakespeare-ig. Hisz a régiek még alighanem rászóltak a kisebbre, ha a nemi szervét gyűrögette, ebből lett minden gyűlölködés, háború, versengés, hazugság, a szelídebbek meg műalkotásokba fojtották a vágyaikat. A mindenható jóisten is csak ravasz fogás volt a kéjvágy megfékezésére, egy kétszínű krampusz. Nagyon is nevetséges és unalmas figura.

Neill azt gondolta, a szabadság a csoda, ami nevel, pedig hát természetesen ő nevelt, ő volt a szabadság, a törvény, a hagyomány, a fundamentum, meg a családja, meg a munkatársai, akik szerzeteseknél is odaadóbban szolgálták a rájuk bízott gyerekeket.

A hatvanas években aztán jött a nagy félreértés. Neill ideológiájából több helyütt nemzeti program (alaptanterv) lett, intézményesítették az iskolai szabadságot, az önszabályozó diákot. Neill családja nélkül persze. És nyomulni kezdett az iskolában az önmagát elvesztő, a manipulációtól fertőzött diák. És itt-ott kezdett felborulni az egyensúly. Közelítenek, kísértenek az eljövendő szép napok, amikor szemünk fényei a szakadékba rohannak. Miattunk. Előlünk.

Mi lesz velünk, ha Magyar Bálint, aki már így is túl sokat ül a számítógép előtt, és nap mint nap bizonyítja, hallott már harangozni a szabad – szülők, tanárok, istenek és falovacskák által nem korlátozott – nevelés nagyszerűségéről, most a magyarított Neillt is a kezébe veszi?

Volt tanítónő, aki már kétszer is olvasta, lesznek tanítónők, tanárok, gyógyszerészek, akik bibliájukként forgatják majd, de amíg Neill áldozatosságával törődnek a gyerekeikkel, nem lesz semmi baj. Viszont immunhiányos (iskolai) társadalmunkat egy Neill-terápia újabb hosszú időre ágyhoz kötné.

Neill megérkezett a magyar olvasókhoz. Köszönet érte a bátor és áldozatos kis kiadónak. Bartha Judit fordítása gördülékeny, elegáns, a bizarr pedagógiai park barátságos és természetes lesz általa.
De azért ne legyünk a hitetlen Neill hívői. Amiből neki elege volt (és kivetkőzött belőle) – a túlbonyolított, a túlságosan sokáig túlságosan épen maradt Angliából –, az nekünk éppen a szívfájdalmunk: hogy nincs egy ki nem csorbult, be nem piszkított, el nem csórt bögrénk egész Pannóniában. (Tányérról, jogról, lélekről már nem is beszélve.)

A. S. Neill: Summerhill
Kétezeregy Kiadó
394 oldal, 2950 Ft

Takács Géza

Kétezeregy Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu