buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mókás ország, annyi szent...


2004.12.02

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Előzetes tétel Tódor szociográfiakötetéhez: A folyóirat- és kultrovatszerkesztők, ha kérdezik őket, elpanaszolják, a riport mint olyan, megszűnt. Az írók-újságírók nem veszik a fáradtságot, hogy egy-egy jelenség után vessék magukat, beássanak a témába, utánajárjanak, és tudományos alapossággal, szépírói erényeiket csillogtatva a köz elé tárják kutatásuk eredményét a látható igazságot egy-egy húsba vágó témában. A folyóirat- és kultrovatszerkesztők pontosan tudják, amikor beszélnek, az igazság harmadát mondják. Hogy valóban. Így van. Épeszű ember nem ássa magát nyakig a mocsokba, ha egyszer nincs meg hozzávaló tűzön-vízen áttörő elhivatottsága. Épeszű ember, aki ráadásul író, érzékenyebben viszonyul, hat rá, megfájdul a feje, a gyomra, segíteni akar, de segíteni nem lehet. Kerüli, ha lehet. Ráadásul a folyóirat- és kultszerkesztők a szájukat húzzák, hogy „hol a derűs kicsengés”. Valahogy így. Ok és okozat.

A következmény nem ok, hanem szerény, a dolgok mai állásában ártatlan, felelőssé alig tehető okozat. Az ország ilyen. Nem akarja tudomásul venni, mi van, miről szól az élet a kilencvenháromezer négyzetkilométeren. Bochkor Gabit akarja, Havas tanár urat, Mónikasót akar esténként, és az ezekről az urakról és hölgyekről szóló, lehetőleg képes, tőmondatos beszámolókat.

Olyan szerencsében volt részem, hogy felkészülendő Jack London halála évfordulójára, jó egy hete Londont olvasok. Mindent, ami van. Azután következett – elmaradva az ütemtervtől - Tódor az Aluljárók népével. London mondja valahol: „Az élet maga irodalom, de ott kell lenni, ahol az élet zajlik.” Nem könnyű elismerni, nem is igaz minden esetben, de ez van.

Tódor szociográfiái arról szólnak, hogy „ott van” a helyszínen, hogy tudja, mit lát, ismeri az előző lépcsőfokot, s a rendszerben bemérte a következőt. Tódornak nincsenek illúziói se az emberrel, se a mechanizmussal kapcsolatban. Mindezt a szakirodalom körébe tartozó műfaj eszközeivel közli. Nem kis teljesítmény.

Az Aluljárók népe kilenc dolgozata nem merít az összes elérhető társadalmi csoportból. A Tódor-anyagokban - jellemzően – a padlót fogott réteg: árvák, elhagyottak, börtönlakók, vagy egyszerűen csak metaszöveggel rétegelt agyúak (hogy ezzel a szolid jelzővel szimbolítsam a ma megint aktuális Szabó Albert-féle hungaristákat) jelennek meg. És bár a kötetben megjelenő szociográfiák egyikét-másikát ismerősként, másodszor vagy többedszer olvasva, a megrendítő és rémületes „Ott agyonvertek egy fiút” dolgozat után épp úgy, mint x éve, felálltam megnézni, körbetelefonozni, hol vannak a fiaim, elérhetők-e, rendben-e minden körülöttük.

Minthogy ez nem könyvajánló, egy ilyen jellegű gyűjteményt nem illik és nem is szabad ajánlani az ünnepi lélekkel Karácsonyra készülő kedves Vásárlónak, nem, mert nem (elképzelem, amint Tódor a közszolgálat kincstári televíziójában a fülig érő szájjal kukorékoló vasárnap reggeli emberrel beszélget arról, hogyan és miként ez a kötet, „mi a célja, mi az ÜZENETE?”, ehe, de jó kedvem lett tőle), erről – a legrövidebb írásról néhány szót.

Nem tudjuk, illetve ritkán tudjuk, hogy a klasszikus megoldás, ha a kézbe vett írás rendelkezik bizonyos „klasszikus” vonalvezetéssel, a gyakorlott és gyakorlatlan olvasó felül erre a klasszikus technikára (analógia a könynyebbség kedvéért: mintha villamossal/kocsival a koradélutáni csúcsban), nem kell figyelnie semmire, viszi a történet, a történet személyes hatásai, az emóció. Tódor szereti és pontosan működteti a klasszikus formákat. A debreceni főiskolás gyerek rendőri asszisztenciával történt, vasúti rendészek általi agyonveretése kapcsán írt anyag a szociográfiai klasszicizmus mintapéldája. Szinte érzéketlen (mint a Kiskunhalom – Nagy Lajos), szereplői élőben, az események szinte tapinthatóan jelennek meg (mint a Puszták népében – Illyés), szikár és kegyetlenül precíz (mint A tardi helyzet – Szabó Zoltán), a fenekéig ás a közép-európai én védem a kutyád, te véded a kutyám mentalitásnak. Tódor hallgat. Nem kommentál. Beszélnek a szereplők helyette. „Megfoghatatlan számomra az egész” – így dr. Porcsalmay, a dolgozat vége felé, az ügyvéd Mészáros Tamást, az agyonvert főiskolást képviseli az ügyben a MÁV, a rendőrség és a BM Vizsgálati Osztályával szemben. „Ennek az ügynek bármi is legyen a végeredmény, azt soha senki és semmi, semmiféle bizonyítási eljárás, orvosi szakértői vélemény nem moshatja ki az emberek tudatából, hogy ott agyonvertek egy fiút. [...] A közvéleményt alighanem az rázta meg legjobban, hogy ilyesmi pontosan azok közreműködésével történhet meg, akiknek éppen az lenne a kötelességük, hogy segítsenek a bajbajutottakon.”

Azt hiszem, még ha meg is szoktuk, hogy a rendőrök időről időre agyonvernek kezük közé keveredett embereket az átkos legszebb hagyományainak megfelelően, mégis itt mérhető a Tódor-dolgozatok leglényegesebb pozíciója. Nem mondja ki, mert nem ez a dolga, de mondja „is” azzal, hogy elhallgatja: az alaphelyzetből kimásztunk. Dr. Porcsalamayt és a halott fiú mellett tanúskodó vasutasokat nem állította a hatalom statáriális bíróság elé. Pedig megtehette volna. Tehát: (ki)léptünk egyet. Talán. Az emberi jogok terén. Az éjjeli menedékhely alcímű Az utcán harcoló ember főcímű helyszíni beszámoló a hajléktalanokról, a hajléktalanszállásokról beszél, ahol ritkábban teremnek emberi jogok. Mikrofotók, egy-egy elveszett ember a pesti flaszterről. Novella. Szinte. Forgatókönyv. Budapest 1999. a la elveszett lelkek.

Ugyanezt már nem állítja az eltapsolt, a szakszervezeti urak által lenyúlt milliárdos SZOT-vagyon kapcsán egy 2001-ben megjelent írásban. De a pénz az más. Tódor így is bánik vele, ha lehet, még hátrébb áll. A kötet negyedik negyede a pénzről szól, és arról, a pénzzel tehetségesen bánó ember a legtehetségesebb. Nem kétséges.

Maradjunk két dologban. Az első szerint ne vegyék meg az ünnepek előtt Tódor János Aluljárók könyve című szociográfiakötetét, hanem dugjanak el 1900 forintot a karácsonyiból, csak a januári mínuszok idején lépjenek be egy könyvesboltba, amikor a déli hírekben darabra elhangzik, aznap éjszaka hány hajléktalan fagyott meg. Tódor révén a megfagyottak lehetnek akár személyes ismerőseik is.

A másik, ha megvásárolták, nekiültek, ne a kiváló esettanulmányokat, parádés portrékat felvonultató, a kötet felét kitevő börtönjegyzetekkel kezdjék az olvasást, mert a tévhitbe esnek, hogy a börtönkoszt nem is olyan szörnyű, nem kell félni tőle. Dehogynem kell, nem szabad hinni a látszatnak, mókás ország vagyunk. Annyi szent.

Tódor János: Aluljárók népe
Árgus Kiadó
333 oldal, 1990 Ft

Onagy Zoltán

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu