buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Voltunk és elbuktunk”
Beszélgetés Győri Jánossal, Kondor Béla: Küszködni lettél című összegyűjtött verseskötetének szerkesztőjével


2006.11.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Tudom, lesznek művészek, és ebben áll életem reménye, akik »fogyó életük növekvő lázában« igyekeznek majd akár évmilliókra jelet hagyni anyagban és jelrendszerben. Tartósan és cáfolhatatlanul, az utánunk és máshonnan jövő értelmes lények számára. Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk”.
 

• Kondor Béla fiatalon halt meg, már 1972-ben. Azóta barátai, ismerősei és tisztelői tartják fenn hírét-nevét, sőt legendáját. Az utókor elsősorban általuk figyel fel erre a különös életműre. Én egyetemista koromban Pilinszky közvetítésével fedeztem fel magamnak. Ön azonban személyesen is ismerhette a művészt.

Vele való közvetlenebb, személyes megismerkedésemet talán én is Pilinszkynek köszönhetem. Kondor csaknem haláláig halogatta, hogy verseivel a nyilvánosság elé lépjen. A sors kegyelmi haladéka mellé Pilinszky barátságának türelmetlen szeretet-energiája is kellett, hogy költőként kilépjen az ismeretlenség homályából, s az 1971-ben napvilágot látott Boldogságtöredék ne posztumusz kötet legyen. Minthogy Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó vezetője nem akart találkozni a művészet „fenegyerekével”, a kézirat elfogadásának közlését rám bízta. A választékos egyszerűséggel s korántsem „művésziesen” öltözött első kötetes szerző derűs nyugalommal, de a bőrömön is érezhető figyelemmel hallgatta mondandómat, s úgy éreztem, bizalmat ébresztettem benne. Amikor Szégyen és büszkeség helyett (némi módosítással) az egyik Blake-verse fölé írt címet javasoltam, azt kérdezte, nem lennék-e címadója a következő könyvének is. Mert nyomban újabb kötetre gondolt, méghozzá olyanra, amelyben „versek és színes képek közös gondolati áramkörre kapcsolva váltogatják egymást”. Néhány nap múlva egy testes dossziéban az összes legépelt versét behozta nekem. „Még el sem kell olvasni, jó helyen lesznek” – mondta szűkszavúan és mosolyogva. Későbbi könyveinek anyagát bízta rám – az a bizonyos második kötet azonban nem került a kezembe, nyomtalanul eltűnt. Arra azért nem vállalkozom, hogy hús-vér lényét képszerűbben felidézzem. Már csak azért sem, mert a Küszködni lettél több mint húsz fényképpel lepi meg olvasóit. Mátis Lívia, a Kortárs Kiadó ugyancsak korán távozott vezetője, aki a nyomorúságosan szűkös viszonyok ellenére is örömmel vállalta a gyűjtemény megjelentetését, azt javasolta, hogy ne művészi grafikákat, hanem fotókat tegyünk a kötetnek abba a részébe, amelyben Kondor eddig kiadatlan prózai írásai, ismeretlen naplójegyzetei, vallomásai és sorsát, élethelyzetét idéző dokumentumok olvashatók.

• Meghatározó motívum Kondor művészetében a repülés, az „égbe vágyás”. Most tudtam csak meg az ön utószavából, hogy a kérdés már gyerekkorában is foglalkoztatta, pilóta szeretett volna lenni. Csakhogy a repülésbe eleve bele van kódolva a zuhanás is. Daidalosz és Ikarosz, egy angyal zuhanása, bukott angyal stb., mind-mind jelen vannak nála képen és szóban egyaránt. Mintha az egész Kondor-életmű erről szólna, nem?

A zuhanás vagy bukás esélyeit és veszélyeit kevesen tudták és tudják Kondornál jobban. Nem véletlen, hogy egy 1957-es rézkarcának Ikarus, Dédalosz, angyalok bukása, zuhanó emberek és fényképész a kissé hosszadalmas, de sokatmondó címe. Az életmű valóban a bukott és zuhanó emberről szól mindenekelőtt. Akkor is, ha maguknak szárnyat eszkábáló emberi lények hullnak vissza, akkor is, ha bűnre csábult angyalok zuhannak a pokol mélyére „zengő zokogással”, ahogy egyik versében írja. De a kérdésében rejlő állítás érvényességét hangsúlyozza maga Kondor is, amikor ezt írja: „Tudom, lesznek művészek, és ebben áll életem reménye, akik »fogyó életük növekvő lázában« igyekeznek majd akár évmilliókra jelet hagyni anyagban és jelrendszerben. Tartósan és cáfolhatatlanul, az utánunk és máshonnan jövő értelmes lények számára. Jelet hagyni, hogy voltunk és elbuktunk”. Kondor megveti és rettegi korát, melyben „atom és eszmény pukkan”, s amely az emberben kezdetektől fogva mélyen élő örök-faustiból lett, de az erkölcsileg lezüllött és gőgösen önhitt tudomány a józan észt a humánus arculatú civilizáció elárulására ösztökéli, s a technikát, természetes és üdvös fejlődését tébolyult versennyé gyorsítva, lélektelenül pragmatikus hatalmak szolgálatába állítja.

• A képzőművész és a költő-író életműve számtalan azonosságot mutat, elvégre egy tőről fakad. Ön szerint van-e olyan elem, megfogalmazás vagy felismerés, amely kizárólag az Író-Kondorhoz köthető?

Kondor kivételes lényében művész, költő és gondolkodó egyenrangúan és lazíthatatlan szimbiózisban él együtt és teremt szétbogozhatatlan szövedékű teljes világot, melyben mindent az emberközpontúság és a felfüggeszthetetlen erkölcsi törvények fényében láthatunk és értelmezhetünk. A művészi és költői kifejezésmódot életművében egyenrangúnak érzi. Egy vallomása szerint nemritkán a rendelkezésére álló időn, az eszközök közelségén vagy a körülményeken múlik, hogy egy-egy gondolatból kép lesz-e vagy vers. Mégis: vannak olyan gondolatok, érzelmek, felismerések, amelyek kifejezésére a toll vagy ceruza előbb kínálkozik, mint az ecset vagy a grafikai eszköztár. S gondolatiságát, létfilozófiáját az érvényes költői megfogalmazás nyugtalanító és inspiráló igénye emelte a megismerhető magaslatra, s életművét mindenekelőtt versei telítették személyességgel. Költészete, túl azon, hogy forrásai művészetének folytonosan friss nedvekkel táplálták (a legjelentősebb klasszikus és kortárs írók és festők életművét behatóan ismerte), sok elemmel gazdagította a ránk hagyott örökséget. Életét, személyes sorsát versei és versprózái mondják el szívszorítóan konkrét drámaiságában, s gondolatait jórészt szavak mentették meg számunkra.

• Pilinszky azt vallotta, hogy egy-egy verse „figyelmének története”. Érdekes, hogy Kondor esetében is a figyelem mozzanatát emelte ki. „Virrasztó nagy figyelem” – így jellemezte barátját.

Kondor szellemi létezésmódja valóban a virrasztó figyelem és a teremtő küzdelem volt. Magával szemben is következetes és szükségesnek érzett erkölcsi szigora meg sem engedte volna, hogy a kényelmesen laza „napfényi létezésben” huzamosabb időre nyugalmat találjon. S mintha hajdani próféták utóda volna (szimbólumrendszerében a próféták nem ok nélkül kapnak rangos helyet), úgy érzi, roppant feladatra jelölte ki a Sors vagy az Isten. Tehetsége rendeltetésének csak úgy tehet eleget, ha a sötét erők hatalmába került emberiség romlásának és örvénybe merülésének félelmetes korrá tágult idején, a bekerítő iszonyat köreibe zártan s lelke mélyén az örökkévalóság megszenvedett reményével, idők feletti eszmények, igazságok és ősi törvények fényénél múlhatatlan érvényű képet ad az erkölcsileg irányvesztett, a létfelejtés, a „progresszív elbutulás” (Weizsäcker) szellemi állapotába hanyatlott emberről.

• Eszménykereső – így is nevezhetjük Kondort. Eszményt keresett egy korban, amely nemigen kínált pozitív ideálokat. Mennyire volt kívülálló, mennyire függetlenedett korától, akkor, amikor ezt a hatalom nemcsak rossz szemmel nézte, hanem büntette is?

Létkérdésekre választ, jelenségekre magyarázatot s titkokra megfejtést remélve és keresve Kondor lázasan tájékozódott az emberiség hatalmas szellemi hagyatékában, az örök szavakba zárt művek világában és az emberi múlt vizuális remekei között. Hogy egyszerre kozmikus és emberközpontú világképet hozzon létre, hogy egyetemesen egészet alkosson a létteljesség barbár roncsolásának századában. Ezt persze nem lehetett büntetlenül tenni. Sorsszerű következménye a magányosság lett, és a teljes védtelenség. Mivel a legcsekélyebb hajlandóság sem mutatkozott benne, hogy a szocialista realizmus giccsmázolói között találjon helyet, és szivárványt fessen „a hazug, magjasincs vetés” fölé, egyre több támadás érte. A Pécs-uránvárosi óvodának készített pannóit a zsűri megszégyenítően nem fogadta el, a Fényes Adolf teremben rendezett kiállítását A mennyország meghódítása című rézkarca láttán három nap múlva bezárták. S mintha ez a betiltás egyszersmind felszólítás is lett volna egy Kondor elleni végeérhetetlen kritikusi támadássorozatra. Szaporodtak a hamis indokok. „Nem tart lépést az élettel”, mondták és írták, „öncélú kísérletekbe vesző formalista, ártalmasan klerikális szemléletű, egzisztencialista módon individualista, nem ismeri a szép világot s ezért pesszimista”. „Nem tudtak odáig emelkedni – emlékezik Schéner Mihály –, hogy legalább a talpáig felértek volna és onnan alulról csodálják… Nem, ők apodiktikusan kinyírták.”

• A kötet címlapján egy Kondor-grafika látható. A kép közepén egy kereszt látható a Megfeszítettel. Milyen mértékben kötődött érzelmileg Kondor a keresztény kultúrához?

A kötet címlapján látható rajzot, melyet a naplójegyzetekben találtam, Kondor nemigen nevezte volna grafikának, talán még vázlatnak sem. Meglepő azonban, hogy megrendítő remekműve, a Pléh-Krisztus festése közben milyen híven követte ezt a vonalvázat. Egyébként a Krisztus-keresztek az életmű tudatosan épített szimbólumrendszerének egyik legjelentősebb vonulatát alkotják, az igazság és a szeretet megcsúfolását kifejező szakrális jelképsorozatát. Kondor nagyon erősen kötődött a keresztény kultúrához, ezek a képek elsősorban mégsem vallásosságát akarják kifejezni (noha Isten-kereső és Isten-hívő), hanem „hasznos korunk”, a győzedelmes pragmatizmus idejének barbár cinizmusát, az ember megalázottságát és mélyre merülését, mely társadalmi rendszerektől és égtájaktól függetlenül bekövetkezett.

• Kondor egy mélységes moralitás jegyében alkotott. Nem minősíteném napjainkat, de az értékrendszer nyilván más. Hogyan olvassunk ma Kondor-verseket?

Úgy, mintha költőjük a harmadik évezredben írta volna őket az ember és a világ állapotáról. Időszerűségük lényegében mit sem változott.

Jósvai Lídia

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu