buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Hagyományosan és naprakészen
Beszélgetés Barna Imrével, az Európa Kiadó igazgatójával


2006.11.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az elmúlt fél évszázadban nemzedékek nőttek föl az Európa Könyvkiadó könyvein, a kádári-aczéli Magyarországon pedig évtizedeken át – némi túlzással – szinte kizárólag az Európa kiadványai jelentették az ablakot a világra. Politikai rendszerek, kormányok jöttek-mentek, kiadók szűntek meg és alakultak, az Európa azonban mindvégig fix pont maradt. Ám a közelmúltban két jelentős és váratlan változás is történt a kiadó életében: tulajdonosváltásra, illetve – a korábbi igazgató, Osztovits Levente halála miatt – vezetőváltásra került sor az Európánál. Nem az udvariasság mondatja velem, hogy az Európa Kiadó sorsát követik a legnagyobb (aggódó) figyelemmel az olvasók – abban a szerencsés helyzetben vagyok hát, hogy nem kell mást tennem, mint Barna Imre igazgatónak azokat a kérdéseket föltennem, amelyeket a könyves szakma is, meg az olvasók is újra meg újra föltesznek.
 

• A privatizáció során az Európa Könyvkiadó dolgozói tulajdonba került, 2005-ben viszont a legnagyobb hazai könyvkiadó- és kereskedő cégcsoport tulajdonosa, Matyi Dezső az Európát is megvásárolta. Miért volt szükség a tőkeerős külső tulajdonos bevonására?

A privatizációnak az az útja, amit az Európa választott, a magyarországi könyvkiadásban, de egyáltalán a magyar gazdaságban is járt út. Lényegében hitelkonstrukcióban privatizálták a kiadót a dolgozók, ezt a hitelt az évek során visszafizettük, és körülbelül a tavalyi évre érett meg a helyzet a tulajdonosi koncentrációra. Ha megengedi, ennek a részletezésébe nem mennék bele – én bölcsész vagyok, a gazdasághoz a szükségesnél jobban nem értek, de azt látom, hogy a világban mindenütt hasonló konstrukció szerint működnek az életerős kiadók. Röviden úgy mondanám, egy hosszú folyamat ért véget a tulajdonosváltással.

• Egy év után hogyan tudná megvonni a tulajdonosváltás mérlegét?

Mivel szakmailag teljesen függetlenek maradtunk, azt kell mondjam, hogy alapvetően nem történt változás a kiadó életében. Mi az elmúlt sok-sok évben is abban a hiszemben dolgoztunk, hogy amit csinálunk, az jó. A tavalyi tulajdonosváltást is úgy értelmeztük, hogy nem csupán gazdaságilag szükséges és előnyös tranzakció zajlott, hanem ezáltal a kiadó és a mi munkánk gesztusértékű elismerése is megtörtént.

• A Pécsi Direkt Kft. rendelkezik a legnagyobb bolthálózattal ma Magyarországon – mennyiben mérhető az az előny, amit ez a biztos bolthálózat jelent a kiadónak?

Mindenképpen nagyon jó dolog, ha egy kiadó mögött biztos üzleti és kereskedelmi hálózat áll. Ez számunkra, a kiadó munkatársai számára igen nagy biztonságérzetet ad – ugyanis arra tudunk koncentrálni, ami egy irodalmi könyvkiadónak a legfőbb dolga: megpróbálunk jól tájékozódva minőségi könyveket kiadni. Persze olyanokat, amelyeket el is lehet adni. Kereskedelmi szempontból föltétlenül előnyösebb pozícióba kerültünk.

• Viszont az Európa fölszámolta saját mintaboltjait. Kérdés azonban, hogy lemondhat-e ma egy kialakult, odaszokott vásárlói körről egy bármely nagy és népszerű kiadó is? Illetve, a törzsvásárlók megszokták, hogy ezekben a mintaboltokban a kiadó teljes készletét megtalálták, és az sem elhanyagolható, hogy 20 % kedvezménnyel vásárolhatták meg az európás könyveket.

Nem hiszem, hogy bármilyen hátrány érte volna az olvasókat. Továbbra is jó boltokban kaphatók az Európa könyvei, az akciók, kedvezmények pedig nem szűntek meg, hiszen a különböző boltok, kereskedések hasonló kedvezményeket biztosítanak a vásárlóknak. Amit a terjesztői háttérről mondtam, annak fényében másodlagos vagy relatív a kérdés, hogy van-e saját boltunk vagy nincsen. Ráadásul a mintaboltunk elég kicsi volt ahhoz képest, hogy „nagy” kiadó vagyunk.

• Főleg a korábban megjelentetett könyveikre gondolok, amelyek nem föltétlenül találhatók meg az „idegen” boltokban.

Nem hiszem, hogy annyira jellemezné a hazai könyvvásárlói szokásokat, hogy az évekkel korábban kiadott könyveket is keresnék. Nyugodtan mondhatom, a készletünk ott van és elérhető a terjesztői hálózatokban.

• Ha jól tudom, a kezdetektől, szinte mióta munkába áll, mindig is az Európánál dolgozott. Logikus, hogy Osztovits Levente megrendítő halála után ön vette át a könyvműhely vezetését…

Gyakorlatilag mióta munkába álltam, az Európánál dolgozom. Olasz-német szakon végeztem az egyetemen, s a diplomám megszerzése után egy évvel kerültem a kiadóhoz. 1987-ben nyugdíjba ment Lator László, az ún. latin csoport főszerkesztője, akkor vettem át az ő nyelvi területét, és váltam, mondjuk, a mendzsment részesévé, bár ezt akkor még nem ezzel a szóval neveztük. Összesen négy évig voltam távol az Európától, 1995 és 98 között, amikor a római Magyar Akadémiának voltam az igazgatója. De a római pályázatot is azzal a feltétellel adtam be, hogy Osztovits Levente megígérte, ha lejár a megbízásom, visszatérhetek a kiadóhoz. Osztovits Levente fájdalmas távozása emberileg és szakmailag is megrendített mindnyájunkat. A legutolsó pillanatig bíztunk abban, hogy meggyógyul és vissza fog jönni, hiszen az a tizenhat év, amíg ő vezette a kiadót, kitörölhetetlenül meghatározta az Európa arculatát. Egyébként ő volt az első olyan igazgató a könyvszakmában, akit nem káderként, felülről neveztek ki, hanem, maga is európás lévén, pályázat útján, a munkatársak teljes támogatását élvezve lett a kiadó vezetője. Egyébként nem egyedül vagyok olyan munkatársa az Európának, aki hasonlóan régóta dolgozik itt. Azt érzem jónak és fontosnak, hogy az új vezető közülünk került ki.

• Osztovits Levente az amerikanisztikában és az angol nyelvterületen volt otthon, ön pedig – nem utolsó sorban Eco-fordításai révén közismert – az olaszban. Várható-e, illetve tervez-e jelentős profilváltozást, esetleg bővülést a kiadó életében?

Válasszuk külön: van az Európának egy olyan kialakult profilja, amelyen nem szeretnék változtatni. Annak idején, az állami könyvkiadásban minden kiadó kapott valamilyen reszortot – az Európa a világirodalmat kapta, ez nagyon jó és – elődeinknek köszönhetően – sikeres terület lett. A hatvanas években rések nyíltak a vasfüggönyön, mindenki izgatottan várta, mi jön a világból – és a világot tényleg főleg az Európa közvetítette. Persze, óriási restanciák is voltak a magyarországi könyvkiadásban, Prousttól Joyce-ig korábban ki nem adott műveket kellett lefordítani, illetve a friss világirodalommal is meg kellett ismertetni a magyar olvasókat. Kundera például előbb jelent meg magyarul, mint franciául. Ez a sikeresen megvalósított profil azt is eredményezte, hogy mire az országban és így a könyvkiadásban is elérkezett a változások ideje, addigra, a nyolcvanas évek végére a kiadónak már volt elképzelése és gyakorlata arról, hogyan működik piacszerűen a könyvkiadás. Hogy a könyvszakma átalakulása után is elsősorban a világirodalom megjelentetésére törekszik az Európa, nemcsak a szép tradíció folytatását vállalja, hanem a helyzet logikája is ezt kívánja – hiszen kialakult kapcsolataink voltak szerzőkkel, ügynökségekkel. Persze, időnként magyar szerzőket is kiadunk – a mostani repertoárunk fontos része Szabó Magda életműve, illetve Kovács István lengyel történelmi tárgyú tanulmánykötetét jelentettük meg legutóbb –, ezek azonban inkább csak szabályerősítő kivételek, nem akarjuk ebbe az irányba eltolni a profilunkat. Másrészt kétségtelen, hogy a kiadó profilját, imázsát Osztovits Levente hallatlanul színes és erős egyénisége nagyban meghatározta. Olyannyira karakteres elgondolásai voltak az Európáról, hogy azt a szellemiséget, amit kialakított és – hangsúlyozom: sikeresen és igen eredményesen – képviselt, s amit sajnálatos módon abba kellett hagyjon, mindenképpen szeretném folytatni. Viszont teljes mértékben, ha akarnám, sem tudnám az ő útját folytatni. Más az én személyiségem, habitusom, eltér az érdeklődésem, s nyilván ez is nyomot fog hagyni a kiadó életében. Fordítottam németből is, angolból is, bár főleg olasz fordítóként híresültem el –, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy most olasz könyvekkel árasztanánk el a piacot.

• Az olvasók – magam is – nosztalgiával gondolnak a „régi Európára”, amikor elegendő volt csak az Európára hagyatkozni ahhoz, hogy az ember naprakészen elég jó szinten tájékozódjon a kortárs világirodalomban. Olyan sorozatokra gondolok, mint a Modern könyvtár, a Népek költészete, a Mérleg könyvek vagy a Bika sorozat. Most mennyiben tudja/akarja ezt tradíciót folytatni a kiadó, azaz a legújabb irányzatok iránt érdeklődő rétegolvasókat mennyire szeretnék kiszolgálni?

A „régi forma” ma már nem működik. Korábban sokkal szűkebb volt a tájékozódás horizontja, most hirtelen mindenfelé megnyíltak a szellemi kapuk, fizikailag is képtelenség lenne valamiféle teljességre törekedni. De minden speciális, jól körülírható olvasói igény – létező igény, és számunkra éppoly fontos a szűkebb vásárlói kör kiszolgálása, ha tetszik a szakmai presztízs megtartása, mint a nagy példányszámban eladható, a legjobb minőségű szórakoztató vagy könnyedebb irodalom kiadása. Az is hangsúlyos európás hagyomány – és ezt folytatni szeretnénk –, hogy ismeretlen szerzőket vezetünk be a piacon. De ez nem föltétlenül jelenti azt, hogy ha valamelyik éppen divatos nyelvterületen hirtelen fölbukkan egy sikeres szerző, azonnal lefordítjuk a könyvét és gyorsan piacra dobjuk itthon is. Egyrészt minden szerzőnek meg kell hódítania az olvasóit. Ha valaki sikeres a hazájában, nem biztos, hogy nálunk is automatikusan sikeres lesz. Jól ismert, hogy például Merle művei Magyarországon nagyobb példányszámban keltek el, mint Franciaországban. A népszerűség helyett fontosabbnak tartjuk, hogy csak megbízható minőséget kínáljunk a magyar olvasóknak.

• E téren komoly versenytársai lehetnek az Európának azok a kisebb könyvműhelyek, amelyek talán gyorsabban, rugalmasabban mozdulnak…

Igen, működnek régiókra, nyelvterületre fókuszáló kis kiadók, ez természetes. Ha akarnánk sem tudnánk „lefedni” a teljes kortárs világirodalmat, de meg akarjuk találni annak a módját, hogy az újabb generációkat is emlékeztessük, mit jelentettek az európás könyvek annak idején. Hál’ isten vannak újra kiaknázható tartalékaink.

• Végezetül legújabb könyveikről kérdezném: milyen meglepetéseket tartogat karácsonyra a kiadó?

Több igazán jó, és remélem, a közönség tetszését elnyerő könyvünk is megjelenik. Elsőként hadd említsem a legismertebb izraeli író, az évek óta Nobel-díj várományos Ámosz Oz új könyvét: Szeretetről, sötétségről címmel adjuk ki önéletrajzi memoárregényét. Lebilincselő önéletrajz, többgenerációs családtörténet, Izrael állam története és a kor története egyszerre. A huszadik századi történelem iránt érdeklődőknek ajánlom Jung Chang John Halliday-jal írt új könyvét, Az ismeretlen Maot. Changot jól ismerik a magyar olvasók, a Vadhattyúk című könyve nálunk is óriási siker volt (ismét kiadjuk), most pedig Mao-Ce-tung életét dolgozta fel hatalmas levéltári munka, rengeteg interjú és oral history alapján. Rengeteg újdonságot tartalmaz a könyv, igen árnyalt képet rajzol meg arról a pártvezérről, aki egyes kalkulációk szerint összességében hetvenmillió ember halálát okozta. Igazi kuriózum Truman Capote Nyári átkelés című regénye is, amelyet tizenkilenc évesen írt, s amelynek a kézirata csak nemrég került elő egy árverésen; Capote többször próbálta befejezni, s végül azt híresztelte, hogy megsemmisítette a kéziratot. Magyarósi Gizella gyönyörű szép fordításában jelenik meg a roppant kalandos és szövevényes életet élő Benvenuto Cellini, manierista ötvös, szobrász, éremmetsző önéletírása; nem csak művészetélvezőknek ajánlhatom, hiszen könyvét az európai regényirodalom egyik kezdetének tekintjük. S végül hadd említsek két borzongató új európás könyvet. Az amerikai írónő, Elizabeth Kostova A történész című Drakula-könyvének kiadási jogát eddig már 28 országban vásárolták meg, könyve igazi világsiker, olyannyira, hogy sokak szerint még A da Vinci-kód sikerét is el fogja homályosítani – meglátjuk. Stephen King, a thriller nagymestere pedig a mobiltelefonról írt egy idegfeszítő történetet. A King-könyvek rajongói biztosan nem fognak csalódni A mobilban – az író kimeríthetetlen fantáziája ezúttal is kiválóan működik. Ezek mellett – a szépirodalomtól a bölcseleten át a gyerekkönyvig – még vagy húsz új könyvünk jelenik meg az idei karácsonyra. Biztos vagyok benne, hogy a legkülönfélébb ízlésű olvasók is megtalálják a kedvükre való, valóban minőségi könyvet az Európa Könyviadó újdonságai között.

Pécsi Györgyi
felelős szerkesztő

Európa Könyvkiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu