buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kitömött varjak énekelnek


2006.11.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„És hiszek az akarat erejében. Gyűlölöm a megalázkodást, a gyávaságot, szeretek tiszta tekintettel szembenézni az emberekkel, tisztelem a munkát, az alkotást, és undorodom az utcasarok homályában álldogáló embertől, akinek tevékenysége kimerül önmaga s társai mindjobban növő árnyainak méricskélésétől.”
 

A fenti idézet Sigmond Istvántól származik; az író 1969-ben vetette papírra e sorokat, melyek a Forrás-sorozatban megjelent Árnyékot eszik a víz című első novellás kötetének fülszövegében szerepelnek. Éppen harminchét év telt el azóta, s az ars poetica-szerű sorok mindmáig érvényesek Sigmond munkásságára. A Sigmond-életmű szempontjából pedig különösen fontos az idei év, hiszen két kötete is megjelent az írónak: a Csókavész novellás kötet és a Varjúszerenád című regény, mely első díjat nyert az Irodalmi Jelen regénypályázatán. S amellett, hogy a két könyv már címeik alapján is öszszekapcsolható, mindkettőre érvényesek a fentebb idézett gondolatok: megalázkodásról, gyávaságról, a tiszta, múlttal-jelennel szembenéző tekintet erejéről szólnak.

Van valami vészjósló, hátborzongató a címekben: a szóösszetételekben szereplő madarak az elmúlást, a folyamatosan felettünk keringő halált implikálják, melynek eljövetele kikerülhetetlen, időpontja megjósolhatatlan. És a halállal való szembenézés, még ha annyira természetes része is az ember életének, fájdalmasan nehéz, szinte lehetetlen. A Csókavész című kötet címadó novellájában a falubeliek a postást várják, aki minden nap eljön, hozza a hírt, s lassan, komótosan, minden megtorpanás nélkül megy végig a falu utcáján, hogy majd egy bizonyos háznál megálljon, s átadja a táviratot, a rövid, szünetekkel megtűzdelt halotti jelentést a háziaknak: a fiú hazafias kötelességének, stop, teljesítése közben, stop, elhunyt, stop. Hogy milyen háború dúl, nem tudjuk meg, nem ez a fontos. A halál, a pusztulás hírének megérkezése, s az erre való feszült várakozás áll a középpontban. Kivétel ez alól a hétvége, mikor nem jár a postás, s így hétvégén senki sem halhat meg. S a csókák ott keringenek a falu felett, néha leszállnak egy-egy ház tetejére, csatornájára vagy éppen a kerítésre, s a ház előtt nemsokára a postás is megáll. Pusztulástörténet ez, mely folytatódik az Apa kalapját keresem mindenütt szövegben, melyet mindenképpen érdemes a Varjúszerenád című regény felől olvasni. Vagy a regényt olvasni a novella felől. Az Apa otthagyja a családot, elmegy és eltűnik nyomtalanul, miközben kalapja a fogason marad. Ez minden, ami belőle marad, s aztán a kalap is eltűnik. A narrátor, az Apa fia pedig évek múltán visszalátogat a kihalt faluba, hogy felelevenítse a hajdani történetet, hogy megfilmesítse Apa távozását, hogy emlékezzen, hogy újraírja a múltat. A kalapos ember fia ez, aki visszatér a kihalt faluba, s aki vissza-visszatérő szereplőként megjelenik a Varjúszerenád című regényben is.

Míg azonban az utóbb említett novellában még vannak tulajdonnevek, addig a regényből ezek kiíródtak, s már csak nagybetűvel írt köznevekkel találkozhatunk: Apa, Anya, Leánka, Művész vagy Leendő. Mintha már mindegy lenne, kit hogyan hívnak, s csak aktuálisan betöltött szerepük lenne fontos. És nemcsak tartalmi, hanem szerkezeti összefüggéseket is fel vélek fedezni a novella és a regény között: már ebben a rövidebb írásban felbukkan bizonyos mértékig a regény szimultán, elbeszélő szerkezete. A múlt és jelen idősíkjai egymásba fonódnak, a múlt újraírására tett kísérlet (megfilmesítés) közben vissza-visszatérnek Apa távozásának fontosabb pillanatai, hogy a szöveg végén aztán már szétválaszthatatlanná váljanak az idősíkok.

Kiszolgáltatottság, megaláztatás, gyávaság és pusztulás. Talán így lehet jellemezni leginkább Sigmond István Varjúszerenád című regényét. A Csókavész novelláiban felvázolt világ teljes kibontása történik meg a kötetben, melyhez egyedi nyelvezetet is teremt az író. Az elbeszélő belső monológját hallhatjuk szinte végig, melyeket itt-ott párbeszédes részek szakítanak meg. Ezek azonban meglehetősen szürreálisak, ahogyan a regény által megteremtett világ is az. Két síkon történik minden, a két történet elbeszélése párhuzamosan fut, s az események kronológiája meglehetősen szaggatott, ugráló. A két szálat az elbeszélő személye köti össze, egy lányé, akit apja eladott egy demizson vízért. Az eladás pillanata valójában az egyik történet kronológiai kiindulópontja és ugyanakkor a másik történet időbeli közepe.

A lány falujában kiszáradtak a kutak, soha sem esik az eső, s így mindenki pusztulásra van ítélve. Az emberek a szomszéd falu forrásához járnak vízért, azonban az úton meg kell küzdeniük a farkashordákkal és a titokzatos lovasokkal, akik a forrást őrzik. A falu férfijai egyre pusztulnak vízhordás közben, s egyedül csak Apának sikerül mindig viszszatérnie élve, s lassan elterjed a híre: csak ő tud vizet hozni. A víz hatalom, s mindenki sorban áll a vízért: először csak a család, majd az egész falu, amely minden vagyonát Apához hordja egy-két kanál folyadékért. A mészáros először a bútorait, majd állatait, végül pedig feleségét is felajánlja egy veder vízért cserébe. Tökéletes a hatalom ábrázolása, mely kiszolgáltatottságot, megaláztatásokat produkál, s az emberek elvesztik mindenüket, önmagukat, még hitüket is, s Apát teszik meg istennek. Apát, aki eladja lányát egy demizson vízért. S a lány a Leendőhöz kerül, aki egy szobában tartja bezárva, néha ételt tol be neki, s minden reggel, pontban nyolckor megérkezik, hogy a földön meztelenül, hason fekvő, kisminkelt lányon élje ki szexuális vágyait. Ismételten kiszolgáltatottság és megaláztatás. És persze szabadság: a lány a kulcslyukon keresztül kilát a kertbe, ahol egy faágon hol két, hol három varjú énekel. Kicsit kitömve, kicsit kidülledt szemekkel zengik furcsa éneküket, melynek titkolt hallgatása a szabadságot is jelentheti.

Érdemes kiemelni a regény egy jelenetét, melyben a Leendő házában éppen az Öregasszony napja van, aki versenyt rendez: ki tud többet megzabálni az asztalra tett töltött káposztából. Leendő, Öreg és Művész állati sorba süllyednek, miközben egyre csak tömik kidülledt szemekkel a töltelékeket. Nem nehéz észrevenni az utalást Móricz novellájára: Kis János tömte így magába a káposztát a Tragédiában. Míg azonban ott Kis János meghalt, addig itt a szereplők tovább élnek, hogy újabb és újabb megaláztatásokat kövessenek és szenvedjenek el.

Sigmond István regényében nincsen helye semmilyen külső referenciának, a történetek függetlenek bármilyen felismerhető helytől, s az idő sem azonosítható. Az idő itt nem történelmi, hanem történeti. Múlik, mert múlnia kell, az emlékezet működik, áradnak a szavak, a mondatok, melyeket gyakran véletlennek tűnő asszociációk fűznek tovább: úgy kanyarog a szöveg, mint egy megáradt hegyi patak, néha túlcsordul, kiönt a medréből, új utakat keres, de mindezt csak azért, hogy végül aztán mindig visszatérjen az eredeti medrébe. Persze sokféle értelmezését lehetne adni a szövegnek, főként akkor, ha működtetjük régi, kissé berozsdásodott, megfakult előítéleteinket, s adott helyhez, országhoz, történelmi kontextushoz kötjük az írót, s rajta keresztül írását. Azonban azt javaslom, kíséreljük meg felszámolni előfeltevéseinket, s úgy olvassuk Sigmond regényét, mint a kortárs magyar próza élvonalába érkező alkotást.

Sigmond István: Varjúszerenád
Alexandra Kiadó–Irodalmi Jelen Könyvek
2006, 252 oldal, ármegjelölés nélkül

Vincze Ferenc

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu