buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Gyomor horror


2006.11.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Ha valaki azt hinné, hogy a Halál a konyhában (eredeti német címe sem jobb: Egyél és halj meg!) holmi olcsó krimi, hát téved. Iszonyúan komoly szakkönyvről van szó: jegyzetanyaga – nem akartam hinni a szememnek – 1778 tételt számlál! Szerzői, Eva Kapfelsperger (1956–1984) és Udo Pollmer (1954) élelmiszervegyészek, Pollmer ezenkívül német bestseller-író az egészséges táplálkozás tárgykörében, újságíró, tudományos intézet vezetője, ám a menedzsment-szférát sem veti meg, szóval érdekeltségei is vannak…

A Halál a konyhában című könyvről, melynek első kiadása Németországban 1982-ben jelent meg, az hírlik, hogy a táplálkozási tanácsadás klasszikusa. Az egészséges táplálkozás divatja – a fogyasztói társadalom ellen ágáló mozgalom egyik hulláma – Németországot természetesen korábban elérte, mint Magyarországot. Nálunk csak mostanában kezd meghonosodni és a női magazinok fő témájává válni, ám a nyakunkon lévő megszorítások nyilván nem fognak kedvezni neki.

Nekünk még sokáig nem az lesz a legfőbb gondunk, hogy nagy ívben elkerüljük az ínyencfalatokat kínáló áruházi polcokat, hanem az, hogy egyáltalán levehessünk róluk valamit, legalább egy kis tál szép toxikusan csomagolt nitrites sonkát. Nálunk nem sokan fognak fintorogni a szupermarketben a hentesrészlegnél, és egy gazdával, aki természetes körülmények között neveli a jószágot, disznó hizlalására vonatkozó szerződést kötni. Örülni fogunk, ha egyáltalán telik húsra. Nem sokan fognak eljárni falura tojásért, nyers tejért, műtrágyázatlan zöldségért, tógazdaságba halért, hanem, velem együtt, megveszik az első közértben a mérgező adalékanyagokkal megrakott „préselt húsegyvelegeket”, a magas higanyértékű fagyasztott tonhalat, a szennyezett fejes salátát meg a besugárzott piros almát.

Egy magyar barátnőm (képzettsége szerint muzeológus) Augsburgban az áruházi hentesrészlegen eladó, és ő mesélte, hogy náluk a biohúsoknál valóban ki van téve a pultra az illető disznó és gazda fényképe, brosúra kapható a biogazdaságról, ahol a disznó nagy kényelemben éldegélt, és a biocsaládok hétvégenként elvihetik a farmra a kisgyerekeket malacokat simogatni. Ez a menő. Drága divat: a biokereskedelem is kőkemény üzletté vált.

Nos, minálunk épp fordítva történik. Az agráriumban a piaci versenyképesség növelését, a nagybani gazdálkodást szorgalmazzák. A Pollmer–Kapfelsperger szerzőpáros szerint épp ez a legnagyobb baj: amikor a társadalom mindenekelőtt a gazdaság, és nem a nép meg a környezet egészségéért aggódik; amikor az üzemek, nem pedig a táplálkozás racionalizálása a cél; amikor tönkremennek a hagyományos paraszti struktúrák és a tradicionális kézműves élelmiszer-feldolgozás. Ők az agrárkereskedelmet kárhoztatják, nálunk pedig a szakértők keveslik az üzleti és versenyszellemet a mezőgazdaságban. Le vagyunk maradva: nem a társadalom „ökológiai átépítésénél”, hanem a jobb országokban már megvetett agrobiznisz kialakításánál tartunk. Az „alternatív földművelés”, mely lemond a felesleges kemikáliák használatáról, minálunk azt jelenti, hogy szegény a paraszt.

A bajok (külföldön) a környezetszennyezéssel kezdődnek (a könyv szerint a vadhúsban és a folyami halakban a legtöbb a nehézfém-szennyezettség), a műtrágyázással meg az állatok gyógyszerelésével, tápokkal való etetésével folytatódnak, és a zöldségek kezelése, szállítása meg a húsfeldolgozás, élelmiszer-csomagolás teszi fel a koronát a processzusra, melynek eredményeképp folyamatosan mérgezzük magunkat evés-ivás közben, mi több, utódainkra is átörökítjük mérgeinket. A kereskedelmi szempontok egyszerűen tarolják az egészségügyieket, mint kasza a lóherét.

A „kaszás” e könyv minden lapjáról fenyeget. Élelmiszereink tele vannak rákkeltő anyagokkal („átláthatatlan mennyiségben”) és különféle (nem utolsó sorban pszichés) megbetegedésekhez vezető adalékanyagokkal, szermaradványokkal. Még a krumpli meg az ivóvíz is oly mértékben szennyezett hogy az már „rég túllépte a természetes és elviselhető határt”. A korszerű tartósítási eljárások, mint pl. a sugárkezelés (Magyarország e téren kiemelkedő eredményeket ért el!), a gépi gyorspácolás és füstölés stb. mind nagyon káros az egészségre. Nem is tudjuk, mit eszünk: a közkedvelt halrudacskák „foszfátos halfűrészpor-préselmények”, a panírozott csirkeszeletek olcsó maradékból és csontszeparátumból készülnek, a majonéz és fagylalt pedig selejtes centrifugált tojásból. De akármilyen formában veszszük a csirkét, az mindenképp gyógyszerelt állat szegény.

Ha ijedtségünkben elmennénk gombát szedni, hogy azért együnk valamit, akkor sem járunk jobban, mert az erdei gomba kadmiummal szennyezett. Ha úgy döntenénk, hogy ezentúl csak bioboltban vásárolunk, szintén nem szabadulunk meg a félelemtől, mert rengeteg a biotermékké átcímkézett hagyományos árucikk. Nem bírtam nem röhögni, amikor azt olvastam a könyvben, hogy a környezeti mérgektől és kísérőanyagoktól csupán két élelmiszer mentes: a tiszta alkohol meg a kristálycukor.

Ráadásul be vagyunk csapva. A kereskedelem összeesküdött ellenünk. Nemcsak mérgezett ételekkel traktál minket, hanem amikor „kiváló terméket” árul, akkor pl. nitráttal teli óriászöldségeket csempész az asztalunkra, a gusztusos csomagolás rossz minőséget rejt, és maga is toxikus („adipátok szivárognak át a húsba”). Az ízfokozókkal, aromákkal, színezékekkel és állományjavítókkal már azt is elérték a gonoszok, hogy átformálták az érzékelésünket, és már a mesterséges ízeket, színeket és állagokat tartjuk normálisnak, a természetes élelmiszereket pedig elutasítjuk. Tessék tudatosítani, hogy amit mi normális ennivalónak tartunk, azok csökkent értékű és maradékanyagokkal terhelt, határozottan egészségkárosító élelmiszerek.

Gyomrunk védelmezői át akarják formálni a tudatunkat, minek következtében az anyagcserénk is meg fog változni. Persze akadnak, akik félelmet gerjesztő hamis prófétáknak, mindent eltúlzó különcöknek, babonás embereknek, sőt az egészségvallás bizniszmeneinek és bizniszhölgyeinek tartják az ilyen radikális vádakat és bírálatokat megfogalmazó, pontokba szedett követelésekkel előálló, harcos környezet- és embervédőket. Az ő kritikusaik általában a dózisokra, küszöbértékekre, határértékekre hivatkoznak, amire ebben a könyvben többnyire az a válasz, hogy az élelmiszerbe kerülő rákkeltő anyagok tekintetében „nincsenek küszöbértékek”, a legkisebb mennyiséget is veszélyesnek kell tekintenünk, ráadásul a különféle kemikáliák felerősítik egymás hatását vagy összegződnek („még a legkisebb dózisoknak is pusztító hatásuk lehet, ha elég hosszú időn át újra meg újra hatást fejtenek ki a szervezetre”).

A magyar kiadás rendkívül alapos és szakavatott munka. A szakfordítás hibátlannak tűnik, a szerkesztés külön méltatást érdemel. A kiadó, fáradságot nem kímélve, a lábjegyzetekben feltüntette a vonatkozó magyar adatokat, információkat. Ezekből fontos dolgok derülnek ki, pl. hogy Magyarország 2004-ben törvénybe iktatta a Stockholmi Konvenciót, melynek célja a Föld megtisztítása a legveszélyesebb vegyi anyagoktól, és 2007-ben feltehetően hatályba lép majd a REACH-törvény, mely a legártalmasabb vegyszereknek a forgalomból való kivonására vonatkozik. Az EU-korlátozások – amennyiben nem az áruk külalakjára vonatkoznak – meg fogják tisztítani a konyhánkat is.

Egyébként nálunk is létezik a Tudatos Vásárlók Egyesülete (www. tudatosvasarlo.hu), mely különféle akciókat szervez a fogyasztói önvédelem növelése érdekében, honlapján nemsokára meg fog jelenni az első hazai etikus fogyasztói adatbázis, mely értékeli az ismert márkák mögött álló cégeket.

Késésben vagyunk, az igaz. Udo Pollmer már rég más vizeken evez. Újabb könyveiben arra biztatja az egészséges táplálkozásba belefáradt – sőt, mint írja, belebetegedett! – német fogyasztókat, hogy hallgassanak a hasukra, és egyék csak nyugodtan azt, ami jól esik, az átkos hamburgert és a sült krumplit is beleértve. Kikel a fogyókúrák, a koleszterintilalom, a biotáplálék és a „teljes értékű” ételek erőltetése meg az egész fitness- meg wellness-divat ellen. Lexikonokat írt a népszerű egészségvédő táplálkozási babonákról meg a fitness tévedéseiről. A halál a konyhában című könyben még az áll, hogy „a hús nem életfontosságú táplálék”, ma már azonban a boldog húsevést hirdeti, és a pokolba meneszti a kalóriaszámlálást meg koleszterinméricskélést.

Tudom, hogy a tudományban előfordulnak forradalmak, de azért ilyet, mint amit a táplálkozástudomány művel, én még nem pipáltam. Egyik nap a margarin az egészséges, másik nap a vaj. Jelen könyv tudományos szempontból az olvashatatlanság határáig okadatolt, precíz, halálkomolyan beszél, valóságos „világproletárjai” kiáltványt fogalmaz, és rémiszt is rendesen (szoptató anyák ne olvassák). Izgalmi foka eléri tudományosságának színvonalát. Habár ez engem nem akadályozott meg abban, hogy olvasás közben spanyol szőlőt szemezgessek, és ezzel egy egész méregkollekciót vigyek be a szervezetembe. Sőt, utána még rá is gyújtottam.

Eva Kapfelsperger–Udo Pollmer: Halál a konyhában
Ford.: Barna Györgyi
Kétezeregy Kiadó
388 oldal, 2950 Ft

Radics Viktória

Kétezeregy Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu