buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Regénymúlt, regényjelen


2006.10.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Maradjon a könyv címe. Pontos. Hadd kezdjem inkább így: elméleti, de olvasmányos mű. Fontos. (Szépha-lom Könyvműhely, 2006, kb. 240 p.) Öszszefoglaló alkotás arról a metszetről, körszeletről (jókora), melyet Olasz Sándor szeret, nagyra értékel, elengedhetetlenül ismertetendőnek tart. Eddig rendben. De a munka gazdagságát a kicsiny részletek jelzik leginkább. Ahogy rávilágít a szerző, szerinte (igaza van!) miért nehezebb „egy Szentkuthynak” a hagyománytól szinte végképp elkülönülve utat találni a Nagyérdeműhöz, annak java rétegének szívéhez is… mi a különbség családregény és történelmi regény közt… Németh László olyannyira magyar-históriára-tárt érdeklődése miért nem jutott el a korszakok múltbéli sorjázásához (a történelmi regényhez), Esterházy posztmodernsége hogyan bontja az ént (Derrida!), építi az „én”-sorból egyetlen-személyt… Krasznahorkai hogyan hajt végre keleti kirándulásokat, miképp örvend nagy népszerűségnek az igenis rangos Závada-próza. És még apróbb átvilágítások sora teszi élvezetessé, felszisszentő-olvasmánnyá a regénymúlt és a regényjelen essztékötetét.

A tudós Olasz Sándor nem tesz engedményeket. Épp csak arra vállalkozik, hogy műhelyének nem-egyetemi-katedrára-való terét lebbenti elénk, függönyét húzva… Ah, a függöny! Kundera klasszikussá váló kötete méltó vitapartnere lehet Olasznak. A Regénymúlt, regényjelen című mély hitelű esszésor szerzője (Olasz) nem él csillagtávol Kunderától. Mégis: szinte két szavuk (szavuk! a mondat szótól már rosszul vagyok) nem metszi egymást. Érinti legföljebb. Kundera szerint az újabb regényt két nagy csillagzat fogta be sugarával: a szürrealizmus és az egzisztencializmus. Magyar szellemünk az irodalomelméletben úgy váltott rendszert már jóelőre, hogy e két kunderai fogalmat eleve idomtalannak érezte, így mondom…. Nem volt fogás a képzeteken. Az Olasz-mű kimondottan a posztmodern ismertetésén túli, regényjövőbeli várakozás szellemében fogant. De a múlt, Németh László (Závada stb.) és a jelen (Kraszna-horkai, Esterházy) – sarkalatai, miket vall is (és megvall). Kundera sűrítmény az olvasónak, más horizonttal. Olasz mikor-hogy mikromélységekig, szivárvány-ívekig hatoló magasfúrás és mélyfúrás. Nekem kedves fogalmak hiányaival; ám Kundera a divatíróról árulkodik. Csak azt ne mondjuk, megint mi voltunk mélyebbek.

Olasz könyvét nem kell besorolni. Táptalaja szerint erős hajszálcsövességei vannak, miken át nemzedékekkel érintkezik. Tőle (Olasztól, e könyvéből) oktatás, kioktatás nélküli alapigazságokat tudhatunk meg, Kundera már-már lexikon. Természetes, hogy minél kiválóbb egy könyv (Olaszé az!), annál jobban szeretnénk, ha „lelkünk szerzőiről” írna inkább. De magyar égaljon (alatt) senki sem ír Ottlik rajongásáról Isherwood, Evelyn Waugh iránt. Maga Ottlik sem írt erről. Mint tanuló regényíró (az itt emlegetett kollégáktól talán az egy Esterházyt kivéve, olykor) csillagtávoli igyekezetű szerző, kötelességemnek érzem. Hogy egyszer majd Olasz professzor iskoláját folytassam, s megírjam a magam regényelméletét. De addig…

Hiába, hogy egyetlen gondolkodó fő sem lehet ma már tematikailag egyetemes, Olasz Sándor szemlélete az. Ahogy – bár szintén más „tábor” – Kulcsár Szabó Ernőé is az! Parádésan ők ketten mondhatják el a mai magyar köztudatban közbeszédszerűvé vált regényről azt, ami csak ihlettel, tudósi odaadással (Olasznál szerkesztői méltányossággal és szent szellem-szerelemmel megtoldva) azt, amit a Nagyérdeműnek a regényről tudni kell. Kötelező olvasmánnyá tenném Olasz könyvét akármi szinten. Ihlető annak is, aki – mint szerény recenzenseként „én” – még több témakört szeretne látni… Az Olasz-breviárium a kitekintéseivel még a teljességet is megadja.

S akkor Sándor Iván centrális helyzetéről még nem is szóltam. Érdekes lenne Györéről, Nádasról olvasni Olaszt. (Nyitott kapukat….?!) Kanonizációk műlesiklói kikerülgetése ez a könyv, de a spontán igazmondás jegyében. Olasz így érzi. És megadatott neki az az áldás, hogy érzületét sikerre viszi. Múlttá válás, jelentésvesztés…. Ah, még Ottliknál is fenyegetett ilyesmi, Mándynak csak a kismesteri zsenialitása védi ki a világmúlást (talajmegszűnést), Mészöly, aki írónak olykor nagyobb ambíciójú, mint szerencséjű a mai szemléletnek, Szentkuthy, aki… lásd Olasz. Az én kedves Tiszatáj-szerkesztőm, akihez ezer szál köt irodalomban és emberi tiszteletben, megalapozta itt következő széttekintését, ily hegyélre érkezett. Nézzen körül… de talán… ismét… nyitott kapuk. Az utóbbi idők legmegkapóbb regény-ügye!

Ritkán olvasni olyan ihletett regényelemzést, mint amilyen az Esterházy-féle Harmonia caelestis (coelestis?) nyelvi és történelmi rétegének szétválasztása…. És épp a nehéz hasonlíthatóság okán történő újbóli egybeolvasztása. Németh Lászlóról az átélt elismerés, a nem változó szeretet mondat Olaszszal meg nem cáfolható dolgokat; és a ma népszerű irodalom alkotói is mélyebb érdemeik szerint kapják jutalmazásukat. Ellenben, ha valami képtelenséget akarnék mondani, így tenném: Olasz, ha nem kötik konkrét nevek, a maga generációjának kimagaslóan legelfogulatlanabb, legátéltebb, legfantáziadúsabb regényelemzője. Kegyes volt vele az irodalomelemzés úristene: megnézte az épületet, beköltözött a legkisebb részletekbe. Azért van talán, hogy ez az „elméleti-kritikai” könyv oly szépirodalmian sugárzó.

De megmaradt vállalt feladata jegyében. Semmit sem használ kibúvóul. Keményen állíthatja saját felfogását, még ha magamfajta illetők „vitáznának” is itt-ott… micsoda vita lenne az! Hanem előbb országos terep, támogatott kultúra s pár más egyéb dolog kell(ene), hogy többen kifejthessék tétova regényelméletünket, s papíroson vitatkozhassunk Kulcsár Szabóval (akit egyre jobban kedvelek s érteni is vélek), akár, urambocsá, Olasz Sándorral. Hanem hát én, két-tönkrement-kezű öregebb ember holtbizonyosra mondom, hogy regényelméletet írni sosem fogok. Addig is „beérem” a klasszikusokkal (a szórakoztató-mélyes Kunderával), a helyüket maradandóan elfoglalókkal (a remélhetőleg regényjövőket is feldolgozni kész Olasz Sándorral…. A fiatalabban közül alkalmasint Bárány Tiborral…) Ám ez más téma most már.

Olasz Sándor: Regénymúlt, regényjelen
Széphalom Könyvműhely
240 oldal, 2201 Ft

Tandori Dezső
költő, műfordító

Széphalom Könyvműhely

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu