buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Meghökkentő mesék


2006.10.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hosszú idő után a magyar nyelvű képeskönyvek színvonala is kezd felzárkózni a nemzetközi mezőnyhöz! Ezt nemcsak az illusztráción túlmutató erős, szuverén képvilág jelzi, hanem az új, merész stílusú és technikájú képek, az igényes tördelés, szöveg és kép egymást kiegészítő megjelenése is: Zokni cica (Tóth Zoltán, Rétfalvi Erika) kalandjaitól kezdve a képregényszerű Csiperke bácsin (Allan Ahlberg, Katharine McEwen) keresztül a Misikönyv (Péterfy Gergely, Szenteczki Csaba) álomszerű világáig. És vannak olyan képeskönyvek, amelyeket nemcsak a gyerekkor iránti nosztalgia, vagy éppen saját gyerekei, tanítványai miatt lapozgat szívesen a felnőtt olvasó. E könyvek ugyan gyerekeknek íródtak, mégis nyelvi és képi világukkal olyan regisztereket szólítanak meg, amelyek erőteljes intellektuális vagy éppen emocionális katarzist váltanak ki az olvasóból.

Befogadásuknál ugyanakkor nem elhanyagolható előnyt jelent az, ha birtokunkban vannak bizonyos értelmezői kódok, felismerjük az esetleges intertextuális kapcsolatokat, sőt optimális esetben merész asszociációs ugrásokra is képesek vagyunk. Így az értelmezésbe bevont felnőtt olvasó meglepetten tapasztalja, hogy már játszik is – akár az írói játék részeként. És játszani jó!

Tehát volt egy ember, akit Hálló Istvánnak hívtak, az ismerőseinek röviden csak Hálló Istvá, és vasárnap délutánonként repkedett a városban, és mindenfélét megnézett magának. (És volt neki felesége, Borbola Erzsi, meg fia is, de ő nem igazán szerepel a történetben.) És lett ebből egy szenzációs könyv, a Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután, a fülszöveg szerint „csak gyerekes apáknak”. Kiss Ottó szövege és Baranyai András képei ritka könyvtípust hoztak létre: nevezhetnénk mondjuk kis magyar szürreáliának, vagy éppen retro-mesének.

A cselekménye nem is cselekmény, néhány szóban elmesélhető – lásd fentebb. De van itt elsősorban egy szöveg, tele csupa szokatlan szórendű mondattal, ismétléssel, névmásokkal, magyarázó mellékmondatokkal, melyben a „tajvani tehénballon” békésen megfér a „tubusos fafogóval”. Nem roncsolt vagy töredezett, sokkal inkább túlbeszélt nyelv ez, amely legjobban az asszociált rétegnyelvekkel, kulturális, közösségi kódokkal történő analógiákban ragadható meg. Kissé olyan, mint a kisiskolások első iskolai fogalmazásai, kissé Laár Andrásos, kissé olyan, mint Parti Nagy Lajos vagy inkább, mint Sárbogárdi Jolán játékának maníros, mórikáló nyelvhasználata, ahol a nyelv csak szerep, és a szerep, a személy maga nem más, mint a félre- és összecsúszott szókupacokból tárgyiasuló/személyesülő monológ. Kiss Ottó korábbi, díjnyertes Csillagszedő Márió gyerekverskötetének gyerekhangú, de alapvetően komolyra, esetleg éppen tragikusra hangolt nyelvvilágától eltérően e képeskönyvben a vicc és a játék teremti meg az alaphangot; a mindent kimondani, és szó szerint minden szót kimondani alap attitűd elsősorban a humor lehetőségét rejti, nem pedig az eddig elhallgatott, elrejtett területek megvilágosítására szolgál. A szövegben emellett a folyamatosan jelen levő reflexió, a szövegépítés fogásait elbeszélő félmondatok pedig a távolítás, a bűvészi rá- és felmutatás gesztusával csak megerősítik a játékot.

Hálló Istvá igazi kisember: „élére vasalt barna pantallót” visel (a képek szerint jókora sörhassal és fehér trikóval), „korábban éppen a földmérési hivatalban dolgozott” és szertáros volt a sportpályán, vasárnaponként pedig – míg nem repkedett – „fafogóval megkent jó néhány fát a lakásban”. Felesége, Erzsi „nemcsak nagydarab asszony”, de okos is (ti. hagyja az urát kedvtelésből repkedni). A történet maga töredezett, keveri az idősíkokat, nagyobb hányadát az teszi ki, hogy elmeséli, hogyan jött rá különleges repülési képességére Istvá. Az őt körülvevő tárgyi világ is hétköznapian ismerős: ott van a negyvennégyes út, a karambolozó Mitsubishi Galant, a hétlyukú Bertalan-híd, a sarki Non Stop bolt, a vasárnap zárva tartó Penny Market, a bútorgyár. Semmi különleges, minden a lehető leghétköznapibb, a lehető leg-kisemberesebb. És akkor ott van a „tubusos fafogó”; a szeme/keze se rebben az írónak, de a (gyerek)olvasó rögtön tudja: innentől és ettől indul a játék. Persze a történés maga még nem lesz ezáltal izgalmassá, és ha az író nem jelezné már a címben, nem is tudná az olvasó, mire figyeljen. Merthogy ez egy tanmese. Akár mitikus hős is lehetne Hálló Istvá – mert a kisemberek a hétköznapok hősei, olyanok, mint a mítoszok hősei. Mert hogy az történt, míg Istvá röpködött és darázst játszott, beesteledett, és mire hazaért, „a vacsora kihűlt, és egyébként is elfogyott már”. Fabula docet: a magaslatokba vágyó, saját létszféráját elhagyó ember mindig megbűnhődik. Persze, a mesékben lehet az embereknek ide-oda röpködni, lásd pl. Marry Poppinst, vagy a popzenében Júliaként „szép könnyedén, ahogy szombat délben szállni illik”, de hát itt nincs mese, időben haza kell érni.

Hálló Istvának különben nemcsak alkata, hanem világlátása is Micimackós: hozzá hasonlóan ő is zümmögéssel darázsnak álcázza magát, hogy az emberek ne ismerjék fel (és Joci meg Misi rendőrök valóban zümmögő darázsnak látják), de „faragatlan tönkszerű” egyszerűsége, együgyűsége is őt idézi. Mi több, egész története kicsit micimackósan taosra sikeredett, mert már Lao-cétól ismerjük a tanulságot: „Az emberek éljenek nagy kort, / és haljanak meg anélkül, / hogy ide-oda utaztak volna.” És hát csupán ezt fogalmazta át Kissé Ottó, és pirossal ki is van emelve a címben az, hogy „mindenki maradjon otthon”. Tudjuk már, a vacsora.

A szöveghez tartozó képanyag önmagában tanulmányt érdemelne; ez a valódi retro: plakátszerű szocreálos vonal- és monokróm színkezelés kis elrejtett jelenkori részletekkel. A hátlapon rajzolt pecsét és ragasztottnak látszó rajzolt árcédula: tökéletes kivitelezésű dizájn.

Martina Skala (a cseh író-illusztrátor) Strado és Varius könyve a Pagony Zenés Mesék sorozatban jelent meg, és nem kevésbé különleges főszereplője van, mint a repkedő Hálló Istvá: Strado egy tojásból kikelt hegedű. Párizsban vagyunk, és a kis tojásba (kis híján) Varius, „az egykor híres hegedűművész” botlik bele. És ahogy lennie kell, ők ketten összebarátkoznak, majd az események, pontosabban egy operaházi tuba gyógyító szándékú lehelete elsodorja a kis Stradot. Ő pedig végigjárja a párizsi zenei világot a cirkusz világától kezdve egészen a rock-zenekari hangszerekig, majd koncertturnén bejárja a nagyvilágot. És a végén természetesen tanúi lehetünk a nagy egymásra találásnak is…

Akár ismeretterjesztő képeskönyvként is olvasgathatjuk Martina Skala művét, tekintsük mégis inkább finom vonalú, cizellált rajzokkal írt, amolyan meghitt lapozgatásra, együttolvasásra invitáló (zene)-művészeti albumnak. A benne megnyíló, pasztelekkel rajzolt világ nem elsősorban zenei tananyagot hordoz, sokkal inkább történet ez a boldogságról (ti. Strado megígéri Variusnak, hogy boldoggá teszi). Mégsem lesz banálissá a történet, mert a környezet, a szereplők mind különlegesek. Már a belső borítón megtaláljuk a cím megfejtésének kulcsát: „Antonio Stra-divari híres olasz hegedűkészítő mester volt”, és a továbbiakban ennek megfelelően nyomozhat (esetleg utánahallgathat!) felnőtt és gyerek egyaránt a zenei rejtvények után. Miért nincsen „semmi csiklandozó” a Rózsalovagban, hogyan is szól a Holdfény szonáta és a Für Elise, ki az a Chopin, akivel a nagyon harcias zongora nagyapja tegeződött, miért hívják Rimszkijnek a cirkuszban a klarinétot, és miért Korszakov a szaxofon neve? A mese szerint magától értetődően beszélnek, élnek, emberi módon éreznek és viselkednek a hangszerek – mégsem mese Strado és Varius története, hiszen Varius kereső apróhirdetéséből tudható, hogy akár pánikba is eshetnénk, ha egy emberi hangon megszólaló hegedűvel találkozunk. A tárgyak emberként történő szerepeltetése közkedvelt eljárás a gyermekirodalomban, annyira természetes, hogy észre sem vesszük. Itt azonban ennél többről van szó: mesei tudásunknak, eddigi tapasztalatainknak is meghökkentő módon ellentmond az a tény, hogy Strado egy tojásból kel ki, ráadásul egy nagyon is valóságos helyen: így már az első oldalakon, az olvasói elvárásokkal szöges ellentétben egy egészen új, szabályellenes, különleges mesei szürrealitásba csöppenünk. Emellett a hangosan döngő, agresszív, levegőben úszó „nagy fekete kottafejek” megjelenése is új olvasói, értelmezési befogadást kíván meg az olvasótól. Ha motívumait, szereplőit, helyszíneit, üzenetét tekintve nem is mese Strado és Varius története, szerkezetét tekintve annál inkább meseszerű. A kezdeti meghökkentő világra jövetel, majd az idillinek induló barátság után egyik kaland követi a másikat: konfliktus a zsémbes házmesternével; verekedés a hangversenyzongorával; mutatványok majd lökdösődés és lázongás a cirkuszi hangszerekkel, kottafejekkel; majdnem-baleset és „őrült éjszakai motorozás” egy Harley-Davidsonos lánnyal; koncert-körutak, fesztiválok – és végül a mesébe illő happy end.

Strado és Varius történetét meghökkentő vagy éppen eklektikus szövegvilág teremti meg, kissé érzelgősre hangolt tanulsággal, álomszerű, szövegbe ékelt és egész oldalnyi képekkel kísérve: különleges olvasmányélményt jelenthet minden korosztálynak.

Kiss Ottó–Baranyai András: Szerintem mindenki maradjon otthon vasárnap délután
Csodaceruza Kiadó, Budapest, 2006
36 oldal, 1690 Ft

Martina Skala: Strado és Varius
Ford.: Körtvélyessy Klára
Pozsonyi Pagony, 2006
60 oldal, 2350 Ft

Lovász Andrea

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu