buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Isten léptékével méretünk


2006.10.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Ha jelenséget, lényt, művet meg akarunk közelíteni, legeredményesebb azt saját mértékével tenni. Mi lenne alkalmasabb a Hamvas-opus megközelítésére, mint a fiziognómiai nézőpont, amelyben költészet és filozófia, esztétika és etika egymást átható egyetlen arc, s amely sokszínű egységében minden szaktudomány elemző és definiáló rekeszéből kisiklik? Ám szemlélet helyett pontosabb az átélés, a beleélés szót használni, mert csak a művel való, az azonosuló megélés képes az egész művet végigkísérő két, hol párhuzamos, hol egymást látszólagos ellentmondásban keresztező folyamának sodrását követni” –, mondta Kemény Katalin egy a Kortárs folyóiratnak adott interjújában még 2003-ban. Nem önmaga műveiről beszél az írónő, hanem hajdani férje, Hamvas Béla munkásságáról szól, s teszi ezt az akkor nemrég megjelent Darabos Pál monográfia (Hamvas Béla.

Egy életmű fiziognómiája. I–III.) kapcsán. Kemény Katalin lassan már két éve távozott az élők sorából, azonban munkássága itt maradt az utókornak, s most a Kortárs Kiadónak köszönhetően kezünkben tarthatjuk A hely ismerője című, eddig a fiókban rejtőző esszékötetét. S e kötet kapcsán érdemes megfontolni az idézett interjú szavait: megközelíteni művét, saját mértékével tegyük.

Írom fentebb bátran, hogy esszékötet. Esszék, melyek az emberről, Istenről és e kettő egymáshoz való viszonyáról szólnak. Elmélkedések: teológiai eszmefuttatások, filozofikus gondolatok, s még tovább lépek: vallásfilozófiai elmélkedések. Alapvetően összefüggő esszékről beszélhetünk, melyeket hol lazán, hol szorosabban összeköt a hely ismerete. És hogy mi is voltaképp ez a hely? Hát nehéz lenne kapásból válaszolni a feltett kérdésre. Úgy tűnik, a hely minden. A hely az, ami egyszerre adott, ugyanakkor keresése egy egész életen át tart. „Egyetlen világteremtés-mítosz sem szól arról, hogy Isten időt teremtett volna – mindig helyet, éspedig nem ezt vagy azt a helyet, ilyent vagy olyant, hanem magát a helyet, ami nem egyéb, mint a paradicsom.” Tehát a hely a paradicsom, azaz a mennyország. Egyszerre adott és közeli, ugyanakkor pedig távoli, szinte reménytelen a megtalálása.

Az első ember és az első nő kiűzettek a paradicsomból, kénytelenek voltak elhagyni a helyet, mely biztonságot, nyugalmat, harmóniát biztosított számukra. És ettől kezdve egész életükben arra törekedtek, hogy megtalálják a helyet, megtalálják azt az egyetlen helyet, ahol révbe érnek. S ez az életen át tartó keresés az ember sorsa. Az a sors, melyet Kemény időként határoz meg: „Az idő az emberi sors, és a sors csak az elszakadással együtt képzelhető el. A sors az a viszony, amely az abszolút (a normális), az univerzális ember és közöttünk feszül. A sors azt jelenti: nem egyben és nem együtt Istennel.” A büntetés valójában nem az, hogy Ádám és Éva kitaszíttatott a paradicsomból, hanem az a vágy, mely ettől a pillanattól kezdve ott munkál bennük: megtalálni a helyet, melyhez csupán egy fogható, a paradicsom.

S ez a könyv pedig nem mást, mint Kemény Katalin útja a helyhez. Ha akarom, akkor a hely bemutatása, leleplezése. Rádöbbent bennünket Isten közelségére: hiszen Isten megtapasztalása csak azóta jelent különlegességet, mióta már nem vagyunk vele, mióta már nem tartozunk össze. Pedig egyek voltunk Istennel a paradicsomban, azon a kiemelt helyen, s egyek voltunk magával a hellyel is: nem volt különbség közöttünk: „Míg Istennel együtt laktunk, Isten nem volt nagy, és mi nem voltunk kicsinyek. Száműzetésünk összezsugorodottságában, éppen a távolság miatt, ha Isten jelenlétét egy-egy kegyelmi pillanatban elérjük, azaz érintését érezzük, csak mint nagyságot bírjuk érteni és érezni.” A hely tehát nem volt más, mint maga Isten, s mivel egyek voltunk a hellyel, Isten ott rejtőzött bennünk. Bennünk volt a hely, és bennünk volt Isten. Csak az elszakítás pillanatában megszűnt az erről való tudásunk, elhomályosult az emlékezetünk, s a hozzánk legközelebbi dolgot, az abszolút szubjektumot tőlünk legtávolabb kezdtük el keresni. Elkezdtük keresni a helyet, elkezdtük keresni Istent, s még létezését is megkérdőjeleztük. Teljesen elfelejtve azt, hogy Isten létének legfőbb bizonyítéka maga az ember, tehát mi magunk: „megnyilatkozása és megmutatkozása a szubjektum, az élő lény”. Csupán annyit kellene elérnünk, hogy emlékezzünk az „emlékezet előttire”, felidézni azt a kezdeti, harmonikus állapotot, mikor még egyek és szétválaszthatatlanok voltunk. Isten léptékével méretik itt az ember: mely egyszerre lehet a végtelen beláthatatlansága, és a parányi pont érezhető közelsége.

Kemény Katalin esszéi a hely kereséséről és megtalálásáról szólnak: első látásra úgy tűnik, hogy Istenhez való viszonyunkról. Azonban korántsem ennyire egyszerű a kérdés: ha Isten bennünk, magunkban van, akkor rögtön felmerül a gondolat: az ember önmagához fűződő furcsa, gyakran őszintétlen viszonyát is feszegetik Kemény írásai. „tőlem magamig – / csak egy pont // – egy pont vagy / egy végtelen – // tőlem magamig – / pont egy végtelen” –, írja Király Farkas kozmosz című versében, mely elénk tárja azt a kicsit sem rövid utat, melyet önmagunk megismeréséhez le kell győznünk. Magányos út ez, egyedül kell megtennünk, és senki sem lehet segítségünkre: mint a hagyma egymásra boruló héjait kell lefejtenünk magunkról mindent, hogy végül eljussunk a legbelül rejtőző semmihez – a minden ember legmélyén található mindenséghez. Kemény Katalin írásai vallásfilozófiai elmélkedések, melyek nem kötődnek közvetlenül egyik vallási hagyományhoz sem, ugyanakkor pedig a szerző egyszerre öleli fel tudásával az európai kultúrkörön keresztül a kínai, egyiptomi vagy éppen a hindu vallás egyező és azonos jegyeit. Az ember egyszeri és megismételhetetlen szubjektum, s éppen ebben a megismételhetetlenségében hasonlít leginkább társaira: s Istenhez való legrövidebb utunk ezen egyszeriség megismerésén keresztül vezet.

Önmagunk megismerése az elsődleges, s így legvégül Istenhez érkezhetünk: nem a katolikus, a mohamedán vagy a protestáns Istenhez, nem Krisnához vagy Allahhoz, hanem az egyetlen Istenhez.
Miként és hogyan létezünk ebben a világban, s főként miért. Mindezen kérdésekre kísérel meg választ adni ez a könyv. Nem állítom, hogy ez a kötet tekinthető az egyedüli válasznak, szó sincs róla, azonban úgy érzem, olyan választ kap mindezen kérdésekre az olvasó, melyen érdemes elgondolkozni. Az olvasás előtt kicsit túlzónak és elhamarkodottnak ítéltem a könyv borítóján található szöveget: „Kemény Katalin könyve öntörvényű műalkotás. Nem szorul külső megerősítésre.

Nincs szüksége olvasóra. Az olvasónak van szüksége rá.” És valóban: mai világunkban az olvasónak van szüksége erre a könyvre, azért, hogy megtalálja elveszett önmagát.

Kemény Katalin: A hely ismerője
Kortárs Kiadó, 2006
295 oldal, 2500 Ft

Vincze Ferenc

Kortárs Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu