buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy gimnaszta


2006.10.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Aztán elvisz a butikba és felöltöztet tetőtől talpig. Három, négyszázezret költ rám, apám fél házát, apám álmainak fél házát, ahol minket rendesen felnevel-hetne.“ Bódis Kriszta első regényében (Kemény vaj, Magvető, 2003) foglalja össze e két mondat a hazai értékválságot. Kitettség, kitaszítottság, kirekesztettség, kiszolgáltatottság, megalázottság, nyomorúság, éhség, árvaság, szegénység, meddőhányás, gyilkolás, hajléktalanok, barakk, vasazók, őrök, kaja, pia, orgia, média, börtön – a témakörök. Cigányok, magyarok, az Artistában egyetlen utalás erejéig már ukránok is.

Az unanimizmus tette föl magát a huszadik század elején a francia irodalomban arra, hogy egyes emberi csoportok életét mutassa be. De az más társadalmi (irodalmi, szellemi) közeggel szemben született meg, mint amellyel Bódis Kriszta száll szembe. Oroszul is van egy kifejezés, a bitovik (hétköznapok krónikása). De ez is csak egy távoli fényjel a megfosztottság világegyetemében, amelynek bolygóin, holdjain, napjaiban és lakói között Bódis létezik. Írhatnám, hogy a kisebbségek között. Első könyvének (Mind csak idegenyebb úgy, versek, Kijárat Kiadó, 2002) címadó záróverse egy pusztinai sirató – születésének évéből. De a kisebbség fogalommal nem tudok mit kezdeni: mi, kisebbségek vagyunk többségben.

Mi, kisebbségek.

Mert úgy tartom, hogy én is kisebbség vagyok: ilyen fokú szétdaraboltságban a magyar többségi létében is kisebbségi nép.

Alig lehet ma már gondolatilag megragadni, értelemmel átlátni, ésszel megfejteni és szavakkal elmagyarázni, hogy mi az a hatalmas erő, ami ránk támad – s honnan – mint egyénre és mint emberiségre. E közszorongásban kisebbség az egész emberiség, kisebbség minden egyes nő és kisebbség minden egyes férfi. Közös bennük minden lehet és közös minden lehetetlen.

A lelkem?

Ki tudja, kié.

A testem: „belémnyúlnak, mint egy dobozba“. (Anyám egyszer sem című vers, de a kép az új regényben, az Artistában is látható: „Róla is fölhúzták a takarót, de most nem nyúltak hozzá, se belé, nem kotorásztak benne, akár egy dobozban.“)

A költő, a prózaíró egyazon lényegből születik Bódisban. Nem ő keresi a formákat – viszonyuk természetes, a formák találják meg őt. Csinál filmeket is, azokból sajnos egyet se láttam. Még ahhoz is sok idő kell, mire egy ilyen kiváló alkotó átjön, és fölismerem magam az ő közönségeként. A verseskönyvét azonban végigolvastam, s találtam benne legalább két korszakos verset: Az a semmi; Mama. Az előbbi így szól: „Az a semmi / az is hiányzik / a nem szólunk / egymáshoz hazáig / sértődött mocorgás éjszaka / a ritka koitusz / rákkonzerv-szaga / reggelre leülepszik iszapélet / ágyunkba spriccelő monitor / a bégető képzelet / az elégedetlen szervek zaja / gerjedés undorral egyidőben / munkából kelletlen indulás haza / a szellemtelepi rokonság / a felváltva összebőgött fürdőszoba / Az a semmi / az is hogy hiányzik // (Elteszem a maradék tejet / rendben a gyerek ruháit.)“

Bódis Kriszta Mama-versét olvasva figyeltem föl arra, hogy életében és műveiben mennyire benne van az irodalmi folytonosság. Ő maga mintha Karinthy Frigyes Cirkuszának volna főszereplője, amint egyre képtelenebb akadályokat leküzdve jut följebb és magasabbra, hogy fölemelkedjen abba az állapotba, amelyben elmondhatja végre, amit akar. Egy gimnaszta és mutatványai. Egy léggimnasztikus szólója.

Új regényét, az Artistát úgy is olvashatom, mint Móricz Zsigmond Árvácska-történetének hatvanöt évvel későbbi, a haladás nélküli fejlődés következtében sokkal brutálisabb változatát. A nevelőintézet folyosóján meztelenül menekül a főhös, egy Pinkler nevezetű hétéves kislány: „Szembefutott a fiúkkal, akik azonnal, mint hajtók a vadat, visszafordították oda, ahonnan Ida néni szaladt felé sántikálva. Hogy ne tudják bekeríteni, Pinkler találomra benyitott a folyosóról nyíló egyik ajtón. A tornateremben találta magát. A bordásfalak mellett a plafonról vastag kötelek lógtak lefelé. Pinkler megragadta az egyiket, és felmászott a tetejébe. Ida néni és a fiúk utána tódultak a terembe.

Ida nénin borzongás futott át, aztán szédülni kezdett. A terem üres volt. Az egyik gyereket elszalasztotta egyenesen az igazgató úrért, mire valaki fölfedezte a magasban kapaszkodó pucér Pinklert.

– Kint az egész pinád, hogy basszalak meg – vonyított fel az egyik fiú, mire a többiek füttyögni és kiabálni kezdtek.”

Fontos és eredményes kísérlete a regénynek, ahogy a fikciót és a valóságot egymásba játssza. Sikeresebben és olvasmányosabban, mint Remenyik Zsigmond Por és hamu című regényében az ötvenes évek elején. E röpke példával csupán azt szerettem volna jelezni, hogy ezzel régóta és sokan kísérleteznek. Nemrégiben Gaál Istvánnal beszélgettem erről, Sodrásban című filmjének készítése kapcsán. Gaál István nagy csellel rávett egy idős parasztasszonyt, Zsipi mamát, hogy sirasson a filmjében. A következményekről hadd idézzem szó szerint a filmrendezőt: „A kezembe került egy fantasztikus anyag! Elképzeltem, már láttam a kész filmet. Beülök a vágószobába, aláteszem a képsornak Zsipi mama siratását. Nézem a képet, hallgatom a hangot: nem jön össze a kettő.

Akkor még nem voltak ezek a görgős székek. Hátracsúsztam a székkel, hátradőltem, hogy koppant a fejem a falon, és egy életre megtanultam, hogy egy natúrban fölvett anyagot egy az egyben nem lehet rátenni az absztrakcióra. Ledobja magáról, mert naturálisan fog hangzani.

Szépen elmentem Rajeczky Benjámin népzenekutatóhoz, akit gyerekkorom óta ismertem, és mondtam, hogy baj van. Béni bácsi adott egy csomó siratót, azokból megírtam a szabadverset, Szöllősy András zeneszerző a siratók alapján megkomponálta a zenét, és Szöllősy Éva tanácsára, Mezey Mária elénekelte.

Nem lehet a népművészetet egy az egyben beilleszteni a magasművészetbe. A hagyomány egy nagyon sok rétegű dolog, és csak nagyon óvatosan, nagyon nagy tisztelettel szabad hozzányúlni.”
Vannak tanulságai e néhány mondatnak a hasonló mai kísérletekre nézve is.

Bódis Kriszta első könyvének első három szava: „döndül a tenger”. Ez az. Így indul egy komoly életmű. És a folytatás: „döng szelidül a gáton”.

Ahogy szelidül! Gyógyítva önmagát, másokat: „döndül a tenger döng szelidül a gáton”.

Alighanem ezért.

Bódis Kriszta: Artista
Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006
312 oldal, 2500 Ft

Zelei Miklós

Jelenkor Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu