buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Sár és sors és gond


2006.10.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Hogy az embernek mint teremtménynek elemi köze van a földhöz, azt eszes lénynyé válásának hajnalán, tehát már igen korán megpróbálta tudatosítani önmagában a különböző ismeretformák és tudástípusok, teremtésmítoszok, vallási koncepciók, tudományos modellek és művészi alkotások segítségével. A létünket alapvetően meghatározó föld őseleme már a legkorábbi mitikus mesék és filozófiai elbeszélések főszereplőjeként feltűnik. Ezekben a történetekben a föld egyrészt mint otthont és biztos alapot jelentő entitás, másrészt mint testünk alkotórésze jelenik meg. Létezésünk elementáris materialitásának ezen ősrégi szimbólumára mutat rá a homo és a humus elnevezés közötti látens, finom etimológiai kapcsolat is. Ahogyan Martin Heidegger fogalmaz, „a létező nevét (homo) nem a létére való tekintettel kapja, hanem arra való vonatkozásában, amiből áll (humus)”. A föld ugyanakkor megformálható is, mindez pedig az emberlét alakíthatóságának úgyszintén ősi instanciájára hívja fel a figyelmet. Ahogy megint csak Heidegger írja egy régi fabula nyomán: „A »Gond«, amint egy ízben egy folyón kelt át, agyagos földet pillantott meg: elgondolkodván vett belőle egy darabot, és formázni kezdte.” A filozófus le is vonja azóta híressé vált következtetését: a létező léte a gondból ered.

Ha valaki olvasta Saramago 2000-ben írt, magyarul pedig 2006-ban megjelent A barlang című regényét, annak csöppet sem tűnhet felesleges kitérőnek és erőszakolt párhuzamnak a fönti filozófiai ihletettségű gondolatfutam. Egyrészt a regény alapötlete egy platóni mondatból pattant elő, Az állam VII. könyvében olvasható híres barlanghasonlat atmoszférájából, másrészt a regény hősei természetes módon hangolódnak rá a világ filozófiailag cizellált és intonált megragadására. Számos szubtilis párbeszéd és belső monológ, morfondírozás és lamentálás bizonyítja ezt. A főhős egy fazekasmester, Cipriano Algor, akinek a sorsa megpecsételődik, midőn a közeli Központ nem kér többet az általa megteremtett és előállított agyagedényekből. A fazekasságban megint csak a földnek egyszerre materiális és ideális jellegzetessége köszön viszsza, hiszen a formátlan, nyers agyagot a mester maga ássa ki és formáz belőle edényt, kancsót, sőt különböző emberfigurákat. Ily módon a fazekas tevékenysége és sorsa mintegy beleíródik a Gond teremtői aktivitásába. Saramago töprengős prózanyelve, a drámai helyzetekre rendkívül érzékeny írói affinitása s nem utolsósorban költői lendületű és ívű mondatai mindezt plasztikusan mutatják be. Hogy miként válik a sárból és a sorsból a Gond teremtői érintése révén újabb és újabb ember, illetve miként lesz a cserépfigurákból újra magukra és sorsukra hagyott, a teremtés számára visszaadott sár. Ezt a folyamatot jeleníti meg Saramago a megannyi keserves kísérletezés árán megalkotott figura kiégetési munkálatainak leírásával és a regény végén egy valóban katartikus jelenettel: amikor végleg elhagyják hőseink otthonukat, a még ki nem égetett, nyers agyagbabákat odahelyezik a családi ház és a fazekasműhely ajtaja elé: „az eső majd sarat csinál belőlük, aztán porrá lesznek a szárító napsütésben, de mindegyikünknek ez a sorsa.”

Saramago elbeszélői mentalitására leginkább a klasszikus európai regény mindentudása jellemző. Egyfajta külső szemlélőként tekint az eseményekre és hőseire, azt is tudja, amit nem ír le. És ezt még be is vallja. Számos helyen szemérmesen utal rá, hogy ezt és ezt azért nem írja le, mert azzal vagy megrabolná hőseit, vagy az nem járulna hozzá a történet bemutatásának plaszticitásához. Ám mindezt az omnipotens narrációt olyan derűsen és bájosan teremti meg, hogy az olvasó nem zavaró tudálékoskodásként percipiálja e tündéri körülményeskedést, hanem mintegy elhiszi az írónak: amit nem mesél el, azt nem is kell feltétlen tudnunk, az valóban felesleges. Ehhez a reflektált „mindentudáshoz” a saramagói narrációban az elbeszélői perspektívák gyakori váltása társul: hol az ember agyonmorfondírozott és túlzóan lamentáló belső beszéde uralkodik el a szövegben, hol a kutya természetes-animális szemlélődését élhetjük át.

A regényt át- és átjárja a kavernózus metaforicitás. A kemence belső terétől kezdve, ahol a fazekas féltve teremtett cserepeit égeti ki, a fák és bokrok rejtekében megbúvó üregen keresztül, ahol a már feleslegessé vált cserépedényeit sülylyeszti el Cipriano Algor, a Központ alatt felfedezett barlangig, amelyben Platón barlanghasonlatának terére ismernek rá a szereplők. Az üreg, a föld alatti rejtek képe persze nem újdonság az európai és a magyar regényművészetben, elég csupán Novalis Heinrich von Ofterdingenjének különböző csodás ásványokat és egy titokzatos könyv révén a jövőt rejtő barlangjárataira vagy Günter Grass Kutyaévekjének borzongató-pokoli barlangrendszerére gondolnunk. Magyar nyelven legutóbb Szilágyi István Agancsbozótjában bukkanhattunk a barlang-metafora innovatív újraalkotására. Saramago regénye talán abban különbözik az eddig ismert kavernózus regényektől, hogy az üreg, öblös belső rejtektér motívumát művének több különböző szintjén is invenciózusan képes applikálni. A fazekas főhős élete az üreg valós és metafizikai jelentésterében formálódik. Az általa előállított agyagedények a kemencében égnek ki, az élete törését eredményező döntés arról, hogy nem szállíthat több agyagárut a Központnak, vezet oda, hogy a rengeteg edényt el kell rejtenie egy földmélyedésben nem messze a házától és a műhelyétől. Végül az élete új színterévé avanzsált Központról kiderül, hogy (szó szerint) egy üregre, egy sötét látszatvilágra épült. Platón leláncolt, vak szemgödrű embereket rejtő különös barlangjára.

A barlang voltaképpen egy kivonulási történet, hősei végül örökre elhagyják életük addigi színtereit és máshol kezdenek új életet. Saramago töprengős prózanyelvén nyugtalanítóan meséli el, hogy útjaink, vándorlásaink többnyire nem a barlangok kijáratai felé vezetnek.

José Saramago: A barlang
Lukács Laura fordítása
Palatinus Kiadó, 2006
360 oldal, 3190 Ft

Valastyán Tamás

Palatinus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu