buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egyszerűség mesterfokon


2006.10.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A távol-keleti harcművészetekben van egy különös hagyomány: a legmagasabb fokot elérő mester ugyanolyan mezt ölt magára, mint a legalsó szinten levő tanítvány. A látszólag logikátlan tradíciónak mélységes üzenetértéke van: a teljes tudás birtokosai ugyanis újra elérik az egyszerűség állapotát – csakhogy emögött ezúttal nem a tapasztalatlanság, hanem a magabiztos ismeret nemes letisztultsága áll. Ezt érezheti az az olvasó is, aki elmélyül Stephen Hawking művében, amelyben a világegyetem történetét meséli el a mindenek kezdetét jelentő „Nagy Bummtól” a téridőt mindenestől felpöndörítő fekete lyukakig. Mindezt teszi hét lefegyverző előadásban, mindössze százötven oldalon, egy zsebben is könnyedén meglapuló könyv keretei között úgy, hogy az embernek a zárómondat után nem támad hiányérzete. A mesterek egyszerűségével…
 

A kötetet egy rövid, igencsak lényegre törő tudománytörténeti felvezetés nyitja meg, a főszerepben azokkal, akik megkerülhetetlenek, legyen szó a természettudomány bármely területéről: a görögökkel. Az egyébként teóriákban nyomasztóan gazdag ókori időszakból csak két, a továbbiakra nézve is alapvető jelentőségű gondolatot emel ki. Az egyik Arisztotelész meglátása a Föld gömbölyűségét illetően, a másik Ptolemaiosz geocentrikus kozmológiai modellje, amely (gondosan összeszinkronizálva a keresztény teológia tanításaival) gyakorlatilag a 17. századig meghatározta az európai civilizáció kozmoszról alkotott felfogását. Bár korábban Kopernikusz, Kepler és Galilei már nemcsak elméleti, hanem tapasztalati módon is rámutatott ennek helytelen mivoltára, a kegyelemdöfést a Newton által kidolgozott, könyörtelenül józan és pontos gravitációelmélet adta meg. Noha egyszeribe minden a helyére került és világos magyarázatot kapott, még háromszáz év kellett ahhoz, hogy az ember egyáltalán gondolati szinten elkezdjen foglalkozni az Univerzum keletkezésének fizikai lefolyásával. A hosszú várakozási időn nincs mit csodálkozni, hisz ehhez egy olyan gondolkodásmódtól kellett búcsút venni, amely sok ezer éve volt az ember sajátja: a kételyektől mentes vallásos világképtől, amelyben Isten teremtett mindent. A kezdetek kezdete ebből a szemszögből misztérium.

Bár azt várnánk, hogy a fordulatot a relativitáselmélet hozta, valójában nem így történt – Einstein sok tudóstársával egyetemben szinte az utolsó pillanatig ragaszkodott a statikus, és ezáltal rejtélyes eredetű világegyetemhez. Ám a 20. század elején már megjelent egy új fizikusgeneráció is, akik lendületesen, tényekkel betonbiztosan megtámogatva hagyták le a kanyarban az elavult teóriákat. A kozmológia területén leginkább Edwin Hubble fellépése tekinthető forradalminak, aki a vöröseltolódás jelenségéből vonta le korszakalkotó következtetését: az Univerzum minden kétséget kizáróan tágul. Ám ebből értelemszerűen következik, hogy minden egy irtóztató erejű detonációval kezdődött. A vallásos gondolkodók megbotránkozásával mit sem törődve, pogány életerővel robbant be a természettudományos köztudatba a Nagy Bumm elmélete.

Megkezdődhetett tehát a titkok megfejtése a világegyetem keletkezésével kapcsolatban – a logika útján haladva a fizikusok igen rövid időn belül megállapították, hogy az Univerzum embrióállapotban leginkább egy, a hétköznapi emberi elme számára felfoghatatlan szingulari-tásként jellemezhető, amelyben a sűrűség végtelen, csakúgy, mint a téridő görbülete. Hogy ettől az állapottól mi vezetett az általunk is (többé-kevésbé) ismert kozmoszig, annak kinyomozása gyakorlatilag az egész századra programot biztosított tudós elmék garmadájának. Az ezirányú kutatásokban kiemelt szerephez jutottak a fekete lyukak, azaz a „halott” csillagok – állapotuk ugyanis kicsiben megfeleltethető elméletileg a Nagy Bummot megelőző helyzetnek. Létezésüket megdöbbentően korán, már a 18. század végén feltételezte egy brit csillagász, John Mitchell, aki azonban később pironkodva elvetette ezt a gondolatot – túl nagy őrültségnek vélte… A téma jó másfél száz év múlva, 1928-ban kerülhetett ismét napirendre egy indiai doktorandusz, a későbbi Nobel-díjas, Subrahmanyan Chandrasekhar jóvoltából, akit akkor merész elképzeléséért keményen megfeddett akkori mestere, Sir Arthur Eddington. Bár az ifjú tudós akkor félretette ezt a problémát, a szellem már kiszabadult a palackból; valamennyi eredmény arra mutatott, hogy kell léteznie fekete lyukaknak. De valójában mennyire fekete a szingularitás? A válasz fontos volt, hisz jóval többről volt szó puszta csillagászati ínyencségnél – a várva várt eredmény a világ kezdeteinek megértését ígérte.

A fekete lyuk fellelését nem kis mértékben nehezítette legfőbb tulajdonsága, a fény elnyelődése a végletesen nagy gravitáció lefolyójában, méghozzá olyannyira, hogy – valljuk be férfiasan – valójában a mai napig egyetlen egyet sem találtak. Jelenlétükre csak bizonyos közvetett jelek, tünetek utalnak, mint például egy mozgása alapján kettősnek látszó csillagrendszer láthatatlan szereplője, egy neutroncsillag, vagy nagy mennyiségű gammasugárzás egy irányból észlelve. A forradalmi feltételezés tehát elmélet maradt – annak viszont annyira stabil, matematikailag oly pontosan kidolgozott, hogy így is elégnek bizonyult ahhoz, hogy a modern kozmológia egyik alappillére legyen, támpontot nyújtva az univerzum sorsának felvázolásához.

Ezzel kapcsolatban, ami általánosan elfogadottá vált, a következőkben összegezhető: a nulla kiterjedés és végtelen forróság állapotát egy gigantikus mértékű, robbanásszerű, ún. inflációs tágulás követte, amelynek során kb. két perc (!) elteltével megkezdődött a hélium- és hidrogénmagok képződése. Mindez pár óra múlva leállt, pár millió évig az egész Mindenség a monoton növekvés állapotában volt, majd miután a hőmérséklet pár ezer fokra csökkent, megkezdődhetett az elemek, galaxisok, csillagrendszerek kialakulása – és persze az emberi fajé, akiben ezek átgondolása közben még egy, ehhez kapcsolódó, ám borzongatóan misztikus jelentőségű kérdés is megfogalmazódott: mi a helyzet az idővel?

Nos, a válasz a modern fizika és a szerző részéről kijózanítóan prózai. Feltételezve, hogy a jelenleg tapasztalt időirány a tágulás folyamatával hozható összefüggésbe, megvizsgálták, mi történne, ha Univerzumunk zsugorodni kezdene. Az eredmény a tudományos fantasztikum szempontjából sivár volt: akkor is a múltból haladnánk a jövő felé. Azonban ami igazán izgalmassá teszi nemcsak ezt a kérdést, hanem összességében nézve az egész könyvet az az, hogy az elsőre szenvtelennek tűnő levezetések és a műben látszólag kikezdhetetlen logikával kifejtett többi teória mögött Hawking nyíltan vállalt dilemmája fedezhető fel az Isten nélküli és a Teremtő által alkotott világ között. És bár minden egyes előadása végén prezentál egy-egy briliáns érvet az önműködő anyagi világ mellett, a ráció taktikájával sakkozva a Mindenható ellen, azért a figyelmes olvasóban felidéződnek az ószövetségi sorok: „És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta… de az Úr nem vala a szélben; és a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék… És íme ott az Úr volt elmenendő”.

Stephen W. Hawking: A mindenség elmélete
Ford. Bakóm Dorottya, Papp Gábor
Kossuth Kiadó
150 oldal, 1980 Ft

 
 
 

Szirtes Borbála

Kossuth Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu