buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. július 19, péntek
Emília napja





















Évfordulók:
1879: Móra Ferenc születése (Kiskunfélegyháza)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Medvebor


2006.10.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Előhang 1.: Szegény Marx Károly! Micsoda témát veszített azzal, hogy meghalt, mielőtt megismerhette volna a globalizációt! Előhang 2.: A menedzsment professzor Torres műve igen jelentős részben a képviseleti demokrácia színéről és visszájáról szól: borotvaéles esettanulmányt tár elénk egy olyan, határokon átnyúló bortermelési együttműködés létrehozásának megbuktatásáról, amely gazdasági fellendülést hozhatott volna egy kis francia falunak, és talán a tanulságaival és modell értékével szélesebb léptékben is Dél-Franciaországnak, ám a helyiek elutasították. A kulcskérdés, hogyan teljesítik be „a nép szava Isten szava” szép törvényét azok, akik megszerezték a jogosítványt, hogy a nép akaratát kifejezzék, hogyan befolyásolják/manipulálják ehhez az istenadta népet, és valójában kiknek az érdekeit juttatják érvényre a demokrácia adta hatalmuknál fogva – mert mindenkiét soha, sehol nem lehet. Itt is látjuk: ugyanez érvényes a különféle érdekvédelmi szerveződésekre is, hiszen azok óhatatlanul másokkal szemben védik valakik érdekeit. Igazság pedig ebben a tekintetben nem létezik, hiszen soha, semmi nem tud egyformán üdvös lenni mindenki számára. Ezért kétséges, van-e jogunk elítélni a francia parasztot, e történet egyik főszereplőjét, amiért agresszíven ragaszkodik a támogatásokhoz, amelyeket szerzett jogának tart, és harcosan elutasít, elutál mindent, ami azt veszélybe sodorhatná. E támogatási rendszer abszurditása világosan kitűnik e történetből, és ne feledjük: az Európai Uniónak is egyik legfőbb gazdasági problémája, növekedés- és felzárkózás-támogatási stratégiájának akadálya a hatalmas rész, amelyet az agrárgazdasági támogatások a költségvetéséből lekötnek, azok viszont politikai okokból szinte érinthetetlenek.
 

Egy óvatosságra intő szó: maga az esettanulmány azt mutatja be, hogyan hiúsul meg egy méreteiben nem nagy, de a maga szakmájában már nagynevű, dinamikusan terjeszkedő, és a terjeszkedését külföldi együttműködések építésére alapozó amerikai cég, a Mondavi kísérlete, hogy megvesse a lábát egy francia borvidéken, és a helyiekkel együttműködve különleges bort termeljen. Legfőbb ellenfele ebben, a helyi ellenállás egyik fő életrehívója, és mindvégig élharcosa egy kommunista, aki e harc keretében – révén? – szerzi meg a régóta áhított polgármesteri széket a faluban, ahová a Mondavi betelepülne. Torres idézi is az AFP World News kommentárját az amerikaiak kudarcáról: „egy kommunista polgármester Languedoc elhagyására kényszeríti az amerikai boróriást”. Manuel Diaz politikai hovatartozása fontos tényező az ügyben, és olvashatjuk is a nyilatkozatait, miszerint kommunista politikai meggyőződésből igyekszik megakadályozni az „amerikai multi” betelepedését. Más kérdés, hogy világosan kiérződik: ez a helyi csatározásokban edződött ember kitűnően felismerte, és meg is ragadta a lehetőséget, hogy politikai hadszíntérré változtatva a betelepedés engedélyezésének ügyét, okos demagógiával végre legyőzheti választási vetélytársait. Torres mintha kissé részrehajló is lenne a bemutatásban: az amerikai cég csupa tisztességes szándék és bölcs megértés a helyiek iránt, Diazt viszont nem kevéssé démonizálja.

Óvakodjunk azonban attól, hogy a kommunistákról bennünk itt kialakult kép alapján ítéljük meg az embert, aki a kilencvenes évek Dél-Francia-országában áll ki kommunistaként. A legtöbbünk nem tudja, valójában ő és az övéi milyen szerepet játszottak, mennyi jót vagy rosszat tettek e vidék életében – egyebek közt a globalizáció fenyegetéseivel szemben.

Globalizáció. Az egész történet valójában két dologról szól. Az egyik a kultúrák összecsapása, globalizáció egy méretében aprócska, helyi frontvonalán. Tudjuk, ma a globalizáció nyertesei az erős cégek, amelyek a ledöntött korlátokon átlépve foglalnak maguknak új piacokat, új életteret, alakítanak ki a számukra szükséges munkaerő és termelőeszközök olcsó forrásával szolgáló hátországokat. Esettanulmányunk felingerelt francia kisemberei számára ők a gyarmatosítók, akik legázolják a tisztes helyi ipart és kultúrát, kihalásra kárhoztatják azokat a helyi specialitásokat, amelyek létalapot adhatnak a helyi termelőknek, és tartást az ott élőknek, akik számára a szerződéses kötöttség is kijátszható – és huncut, aki tagadja, hogy nem egy nagy cég valóban ezzel a stratégiával tör a világra.

Torres elmondásában itt kultúrák szembeszegülését látjuk – igen, a diadalmas Új Világ, és a Vén Európa kultúráiét. A Mondavi, a maga kultúrája szerint a terjeszkedés általa tervezett módjában olyan lehetőségek megteremtését látja, amelyek a helyiek számára éppen úgy hasznosak, azt a stratégiát, amellyel minden fél nyer. (Hosszabb távon a legjobb üzleti stratégia mindenképpen olyan együttműködések kialakítása, amelyekkel a másik fél is elégedett, mert akkor a saját érdekei, s nem pedig a kiszolgáltatottság tartják mellettünk.) A befogadása alapjaként szinte minden áron törekszik arra, hogy minden helyi igénynek eleget tegyen. Kultúrája szerint a világ mindannyiunké, és igyekezzünk mindannyian minél jobban érezni magunkat benne. A szembeszegülők kultúrája szerint a világnak az a része az övék, megharcoltak és megdolgoztak érte, és nem adják a betolakodónak, háta mögött a globalizáció baljós árnyékával. A Mondavi kultúrája a folyamatos innováció, amely új, hasznos lehetőségeket teremt. A szembeszegülőké a meglévőhöz való ragaszkodás, ami nem terheli őket a változtatás, újhoz való alkalmazkodás kínjaival, és még – legalább valamelyest – fönn is tartja őket mindaddig, amíg képesek ezt politikai súlyukkal kierőszakolni. Szembeállítva az amerikai innovatív szellemmel, Torres idézi a francia Kis- és Középvállalkozások Általános Szövetsége elnökét: „Nincs más alternatíva, hogy megőrizzük, amiben hiszünk, csak az, hogy maradjunk egységesek az elvekben és cselekedetekben minden ellen, ami kárt vagy veszélyt okoz a francia KKV-knak és kisiparnak, és az ellen, ahonnan a veszély és ártalom jön”.

A történet másik arca, hogy hogyan buktatnak meg kisszerű érdekek egy olyan nagyívű kezdeményezést, amely igen sok jót hozhatott volna sokaknak, és legfeljebb azoknak lehetett volna hátrányos, akik ragaszkodnak a haszontalanná vált termelési struktúrájukhoz. A Mondavi képviselője így beszélt erről tervük visszavonásának bejelentésekor: „Túl sok rajtunk túlmutató személyes és politikai érdek van a játszmában”.

A történetből és az értékelésekből bepillantást kapunk abba is, milyen óriási befolyással – és hatalommal – bír a média még egy kis falu életében is, s bírnak azok, akik mesterien tudják kezelni a médiát. A Mondavi igen hasznos kezdeményezéssel jött, és kitűnően ért a kereskedelmi marketinghez. Ellenzői mégis legyőzték a közvélemény befolyásolásával.

Akit pedig érdekel a borkészítés mestersége és művészete, igen sokat megtudhat erről is. És megértheti: ellentétben a közmondással, ma már a legjobb bor is csak akkor lehet sikeres, ha elegendően erős – és persze kegyetlenül költséges – marketing munkával támogatják a piacon.

Olivier Torrés: Borháború. Tradíció vagy globalizáció?
Ford.: Mandják Ágnes
Alinea Kiadó, 2006
272 oldal, 2950 Ft

 
 
 

dr. Osman Péter

Alinea Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu