buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 12, csütörtök
Gabriella napja





















Évfordulók:
1821: Gustave Flaubert születése (Rouen)
1928: Csingiz Ajtmatov születése (Seker)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Bűn és büntetés


2006.10.05

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Sok tanulságos tudnivalóval szolgáló áttekintés. A jó életminőséghez nélkülözhetetlen közrend fenntartása iránti igényünk elvitathatatlan. A kérdés az, hogy milyen eszközöket célszerű, és egyáltalán milyeneket szabad felhasználni azokkal szemben, akik azt megsértik, bajt, veszteségeket okoznak másoknak. A kérdés, hogy hogyan célszerű, és a humanitás elveit is figyelembe véve hogyan szabad ebben felhasználni a büntetés eszközeit. Ez utóbbiak történetéről szól ez a mű, vázolva annak társadalmi és jogi kereteit. Mindössze 192 oldal, tehát eleve inkább csak vázlatos és hézagos áttekintést adhat. És már itt essünk túl annak megkerülhetetlen említésén, hogy akad benne egy-két tárgyi tévedés is.

A büntetést e mű úgy értelmezi, mint szankciót, amelyet az állam szab ki a bűnt elkövető vétkesre, a bűnök pedig olyan cselekedetek, amelyeket az állam bűntettként határoz meg. A kötetet olvasva jól láthatjuk, hogy az állam mindenkor és mindenütt érdekeket képvisel, és ezek súlyozásával– egyeztetésével határozza meg, mi tekintendő bűncselekménynek. A büntetés több, egymással összefüggő célt szolgál. Ezek: a megtorlás; az akadályozás – azaz technikailag is megnehezíteni, hogy a bűnöző ismét elkövesse a tettét; az elrettentés és a jó útra térítés. Olvashatjuk, hogy a megtorlásnak kezdettől fogva az egyik fő funkciója, hogy elégtételül szolgáljon a sértettnek és/vagy az övéinek, és napi példák tanúsítják, hogy erre a mai, „civilizált” korban is nagy az igény. Az elrettentés hatékonyságát illetően ismerjük a gyakran hangoztatott kételyeket. Lyons széles áttekintésben mutatja be, hogy a történelem során milyen büntetési módok és eszközök fenyegetésében követték el a bűnöket, és a kötet több mint felét kitevő négy fejezetet szentel a négy legfontosabb büntetési mód – a testi fenyítés, a börtönbüntetés, a kínzás és a halálbüntetés – részletes tárgyalásának. El kell ismerni: nagyrészt döbbenetes ezek brutalitása, amint az is, hogy a nyilvános kivégzések bizony hajdan népi látványosságként is szolgáltak.

Ami e tanulmányban az olvasók széles köre számára feltehetően a leginkább hasznos és érdekes, az a jogtörténeti és jogfilozófiai áttekintés, amely szerencsénkre túl is lép a büntetőjogon. Első fejezete a kezdetekről szól, és a reánk maradt régészeti leletekből kiolvasható legkorábbi „joganyagokig” nyúlik vissza. Megszületésük a mezopotámiai városállamokhoz kötődik: amikor egyikük meghódította a másikat, az egyes rezsimek mindig új törvényeket és alapelveket hirdettek, s ezekből maradtak fent írásos dokumentumok. A fellelt legkorábbi a Kr. e. 2050 körüli időkből származik, de írott törvényre való hivatkozást már Kr. e. 2400 tájáról is találtak. Azon már meg sem lepődünk, hogy egy dokumentum a Kr. e. 2350 körül végrehajtott reformokról tudósít, azon viszont annál inkább, hogy szerinte Urgakina király ennek keretében alkotott törvénytára már kimondta, hogy minden lakosnak jogában áll, hogy ismerje az egyes ítéletek és büntetések indoklását. És óh, mely ismerős későbbi korokból is: azt is rögzítette, hogy a jogi reformokat azért kezdeményezték, hogy véget vessenek a nép elnyomásának és a nemesek általi visszaéléseknek. A király ilyeténként való társadalmi legitimációjának igénye rendre megjelenik: Ur-Nammu törvénykönyvének bevezetője az uralkodó érdemeként rögzíti a hivatali korrupció felszámolását (!), majd Isin királya törvénykönyvet állított össze, „hogy megalapozza a sumérok és akkádok igazságát és jólétét”. Hammu-rápi törvénye is kinyilvánította, hogy az erős nem okozhat kárt a gyengének, aminek természetesen ő maga a végső garanciája.

A következő fejezet Mózestől Mohamedig ad áttekintést. A bibliai törvényeken alapuló ókori zsidó joggyakorlatból itt két jellemzőt emelünk ki: a törvény előtti egyenlőség jogát, továbbá azt az elvet, amely szerint senki nem állíthatta magáról, hogy bűnös. A bűnösséget csak bizonyítékokkal lehetett megállapítani, és ha bárki bevallotta bűnét, bizonyíték nélkül nem jártak el ellene. Az iszlámmal kapcsolatosan széles és érdekes áttekintést kapunk, azonban Lyons idézetként átvesz egy súlyos tárgyi tévedést, jelesül hogy a kifogásolható, de nem tiltott tettek közé tartozna a szerencsejáték. A gazdasági szakkönyvek világhírű kiadója, az Edward Elgar több művet is megjelentetett a gazdasági- és a pénzügyek iszlám sajátosságairól, és ezekből egyértelműen kitűnik, hogy az iszlám törvényei szerint megengedhetetlen minden olyan gazdasági tevékenység, amely a szerencsejáték elemét is tartalmazza, vagy azzal egyenértékű. A tilalom erősen érinti még a biztosítási ügyleteket is.

A harmadik fejezet az ógörög és a római gyökereket tárja elénk, a sokatmondó „Demokrácia és jog: Európa öröksége” fejezetcímmel. Szerzőnkkel talán nem mindenki ért egyet abban, hogy a görög civilizáció minden öröksége közül az Athénban kialakult demokrácia gazdagította a leginkább a modern világot. Elvitathatatlan viszont, hogy a római jog az ókori civilizáció talán legcsodálatosabb szellemi konstrukciója, itt pedig – elsősorban a büntetésekkel összefüggésben – láthatunk valamennyit annak megszületéséből és formálódásából.

A negyedik fejezet két, számunkra egzotikus világba visz: Indiát és Kínát tárgyalja. Történeti áttekintést itt valójában csak arról kapunk, hogyan alakultak ki a büntetések rendszerének, és magának a társadalomnak az alapjai és a kezdeti keretei, időrendet a fejezet nem mutat be. Mindezekből itt egy elemet emelünk ki, az egészen a közelmúltig ívelő utóélete okán. Lyons elmondja, hogy Indiában a kormányzat részeként működött egy fizetett besúgókból és önkéntesekből álló rendszer, és a kormányzati kémek titokban – mai fogalommal fedett ügynökként –éltek a településeken. Ő ugyan itt nem említi, de tudjuk, hogy a későbbiekben a brit gyarmatosítók is jó hasznát vették e berendezkedésnek.

Az említett négy fejezet az ókort, ill. annak indiai és kínai megfelelőjét tárgyalja. A történeti áttekintés folytatását a négy legfontosabb büntetési módnak szentelt fejezet viszi tovább a maga témakörében.

Lewis Lyons: A büntetés története
Magyar Könyvklub, 2005
192 oldal, 3990 Ft

 
 
 

dr. Osman Péter

Magyar Könyvklub

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu