buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Mítoszok és álmok nyomában


2006.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„A mítosz megértése egy szép napon majd a 20. század leghasznosabb felfedezései közé fog tartozni. A nyugati ember már nem a világ ura: most már nem »bennszülöttekkel«, hanem beszélgetőtársakkal áll szemben. Jó hogy tudjuk, hogyan kezdjük a beszélgetést; nem tekintünk el annak beismerésétől, hogy a »primitív« vagy »elmaradott« világ és a modern Nyugat között nincs szakadás a folyamatosságban. Már nem elég – ahogy fél évszázada elég volt – fölfedezni és megcsodálni a néger vagy az óceániai művészetet; újra föl kell fedezni önmagukban a művészetek szellemi forrásait, tudatára ébredni annak, ami a modern létben még megmaradt »mitikusnak«” – írja a román gondolkodó, vallásfilozófus Mircea Eliade Mítoszok, álmok és misztériumok című kötetében, amely nemrég jelent meg magyarul a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában. Eliade 1957-ben Franciaországban publikálta tanulmányait ezen a címen, melyek az ötvenes évek első éveiben íródtak, vagyis már Az örök visszatérés mítosza megírása után, amely több mint egy évtizede magyarul is olvasható.

Mircea Eliade (1907–1986) Bukarestben született, s ott kezdte írói és tudományos pályáját, s onnan indult el Indiába, hogy az ottani élmények hatására végérvényesen a vallásfilozófia mellett kötelezze el magát. Kutatásaiban az ember mítoszokban megnyilvánuló önképét, a vallás szerkezetét és kultúraformáló szerepét, az egzisztenciális egységet alkotó individuumok jellegzetességeit vizsgálta.
Eliade írásaiból kitűnik, hogy nem érezte magát elemében az alapismeretek általánosságában, ezért elsődleges szándéka szerint megalkotta a nagy állandó archetípusokat, melyek érvényesek a teljes emberiség számára és relevánsak az embernek a világegyetemben elfoglalt helyének szempontjából. Nem korlátozta magát a külsőleges kritikai vizsgálódásokra, képes volt kitekinteni egy sokkal tágabb szemlélődési tartományra és megpróbálta, kiindulva az ő speciális tudományos érdeklődési köréből, interpretálni a mai olvasó, a modern ember számára az archaikus közösségek sokat mondó mítoszait éppen úgy, mint az egyetemes vallásosság szimbolikáját.

Mint kötetének előszavában írja, a mítosz létmódjánál fogva nem lehet egyéni, személyes, „nincs mítosz, ha nem tárul fel valamilyen misztérium, valami olyan őseredeti esemény amely megalapozza akár a valóság egy struktúráját, akár egy emberi magatartást.” Így foglalkozik eszszéiben a „jó vadember” mítoszával, a Paradicsom visszavágyásával, az érzéki tapasztalattal és a misztikus élménnyel a primitív hagyományokban. Érdekes alfejezete A modern világ mítoszai című tanulmányának az olvasás témájának felvetése és kibontása. Eliade szerint a modern ember életében az olvasás mitologikus funkciót tölt be. Rávilágít, hogy a mitikus archetípusok valamiképpen tovább élnek a nagy modern regényekben, s hangsúlyozza, hogy a legközelebbi múltban a szürrealizmus adta a mitikus témák és a szimbólumok virágzását. S nem csak a szépirodalomról állapítja meg mindezt, hanem a ponyváról is hasonlóképpen gondolkodik. S minthogy minden költészet erőfeszítés a nyelv újrateremtésére, s a költői alkotás magában foglalja a nyelvben összpontosult történelem eltörlését végső soron a „költő úgy fedezi fel a világot, mintha a világteremtésben venne részt”, s állítja, hogy ez különösen hasonlít a hagyományos társadalmak emberének viselkedéséhez. Eliade rámutat, hogy az olvasás kultúránkban nem csak a szóbeli irodalmat helyettesíti, hanem az archaikus társadalmak mítoszmesélését is. „Az olvasás kiveti a modern embert saját időtartamából, és más ritmusba helyezi, más történelmeket élet át vele.” E kötet tanulmányai rámutatnak, hogy a modern világ nem állíthatja azt, hogy eltörölte volna a mitikus viselkedést, hanem „csak” visszaszorította a társadalom másodlagos tevékenységeibe.

Hogyan tudják a mítoszok és a szimbólumok általánosságban megújítani a modern ember elképzeléseit a történelemről? Felhívja figyelmünket, hogy a történelem nem annyira egy sor boldog vagy boldogtalan esemény, mint inkább az emberiség életrajza, s ennek megértésére tett kísérlet egy örökség, múlékony sikerek vagy kudarcok térben és időben való ismétlődésének kifürkészésére. Nem hisz abban a történelemben, amely eltávolít a dolgok valóságos természetétől, amely egy képzeletbeli egzisztenciát teremt, még ha az bármennyire is összetett, de amelyik elfolyatja az ontologikus létmódot. A mítoszt, a Paradicsom visszavágyását, a sámán beavatási betegségét, s más vallási jelenségeket nem a pszichológus, a mélylélektan nézőpontjából próbálja megmagyarázni, hanem saját létmódjukból, az emberi társadalmakban és a történelemben betöltött szerepükből.

Ebben a tanulmánykötetében, hasonlóan többi műveihez, Eliade kitágította vizsgálódásainak körét, a „föld végső határáig”, s mindezt a megfigyelő dicséretes szemléletmódjával tette. Képes volt meghaladni a „provincializmus” konvencióit, hogy megvethesse lábát azon a magaslaton, ahol szemügyre vehette mindazt, ami vallást és kultúrát jelent.

Mircea Eliade: Mítoszok, álmok és misztériumok
Fordította: Saly Noémi
Cartaphilus Kiadó, 2006
2980 Ft

Erős Kinga

Cartaphilus Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu