buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 20, kedd
István napja





















Évfordulók:
1901: Salvatore Quasimodo születése (Modica)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A próféta alsógatyája


2006.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Hát, ha kell… én… dörmögte Mitya, és az ágyra ülve kezdte lehúzni a zokniját. Elviselhetetlenül zavarta, hogy mindenki ruhában van, ő meg félmeztelen, és bármilyen furcsa: így, levetkőzve mintha maga is bűnösnek érezte volna magát előttük… »Ha mindenki mezítelen, nem olyan szégyellni való, de ha egyedül pucér az ember, a többi meg nézi, az gyalázat!« – suhant át ismét és ismét az agyán.” A fenti részlet a Karamazov testvérek talán egyik legkiábrándítóbb, legkevésbé regényes pillanatát idézi: Mityáról, az apagyilkossággal vádolt daliás katonatisztről, a brutalitásig romantikus eszményi orosz férfiról kiderül, hogy ruha és rang nélkül éppolyan szerencsétlen, mint bárki más. Zoknija és alsónadrágja mocskos, lábujján a köröm inkább durva karomnak tűnik az éles fényben. Dosztojevszkij egy pillanat alatt porba rántja hősét, olvasójának pedig kijózanító pofont húz le; megteheti, ha az ő története, mi pedig hagytuk magunkat elzsongítani.

Valami hasonló törekvésről: a leleplezés szándékáról tanúskodik a Tavaszi iramlás ősszel, ez a Babits Mihály és Tanner Ilona (alias Török Sophie) hálószobatitkait boncolgató, alaposan előkészített oknyomozó munka. Új könyvében Onagy Zoltán a budoár minden homályos szögletébe igyekszik betekintést nyújtani, feladatának teljesítéséhez pedig hatalmas mennyiségű szakirodalmat használ fel, Török Sophie visszaemlékezéseitől kezdve egészen Czeizel Endre idevágó kötetéig. Igyekezete, ha nem is szimpatikus, de érthető. Babitsról, mint magánemberről az irodalomtörténet tényleg keveset tud, vagy közöl. Ars poeticája, mítosza, a korabeli kulturális életben betöltött szerepe jól ismert: homo moralis, a tülekedéstől, napi tollharcoktól tartózkodó költőóriás, aszkéta – ezt bármelyik gimnáziumi tankönyv elmondhatja, s el is mondja róla vastagon szedett sorokban, Babits Mihály valódi arca azonban az adatokból, definíciókból szőtt pozitivista álca alatt mindvégig rejtve marad. Nehéz eljutni hozzá, nem könnyíti meg az ismerkedni vágyó dolgát – megmarad hegycsúcsról szemlélődő érinthetetlen prófétának. Szava ítélet, tisztelni lehet, szeretni talán kevésbé. Onagy Zoltán, mint maga is bevallja, idegennek érzi, érezte a babitsi költészetet és szerepvállalást. Miért választja mégis ezt a témát, miért ír pont Babits Mihályról? „Mert.” – hangzik a kissé nőies válasz – „Mert Esztergom. És mert közös küzdelem a létért, a legitimációért. Esztergom és Babits, mindketten most másznak ki. (Honnan is?) És mert 2000. telén, a manapság ritka nagy hóban, egy frissen megismert rádiós kisasszonyka, aki felmásztatott Előhegyre. (…) És ott, téblábolva térdig a nagy havakban, a rádiós kisasszonyka elszavalta a Halavány téli rajz című téli Babitsot.” A felsoroltakon túl Onagyot inspirálta a Most én vagyok a hang helyetted című Török Sophie-gyűjtemény is, melynek tónusát, mint írja, hamisnak és „gyomorfordítóan negédesnek” találta. Indoka tehát lett volna bőven egy új, minden máztól, és misztikus körítéstől megfosztott Babits-portré megalkotására – Onagy Zoltán azonban más utat választott. Könyvében arckép helyett erős nagyítást ad a költőről (és feleségéről), amin tisztán látszanak a szőrszálak, verejtékcseppek, a bőr kitágult pórusai, de semmiképpen nem maga az ember. A szerző, saját szófordulatával élve az analízisnek meglehetősen alvégi módját alkalmazza. Tárgyilagos elemzés helyett beleássa magát az információk sűrűjébe, és intim részletek tömegét közli a jól-rosszul sikerült frigyről, a páros és Szabó Lőrinc között kialakuló szerelmi háromszögről, sőt, Tanner Ilona házasságon kívüli nemi kapcsolatairól is, megfelelően bizalmaskodó hangnemben persze. Mintha a családi szennyes gondos átkutatása emberibbé, elfogadhatóbbá tenné Babits személyét – mert lássuk be, erről van szó: le kell rángatni a prófétát a hegyről, bebizonyítani, hogy éppolyan bűnös, büdös és esendő, mint mi vagyunk. Ha sikerül, akkor talán nem lesz több titok. Talán.

Mégis, a Tavaszi iramlás ősszel erényei, már ha „erényekről” lehet itt egyáltalán beszélni, ebben a nem éppen konvencionális megközelítési módban rejlenek. Onagy nem ragaszkodik a kánon adta utakhoz, lehetőségekhez, és mer eredetien gondolkodni – ahogy ezt a tanulmánya mellé csatolt levélben minden álszerénység nélkül maga is megjegyzi. „Minthogy nem vagyok irodalomtörténész, nincsenek tanszéki menetek vágva az agyamba, a csatlakozó dolgozatokban olyan összefüggéseket is kiszúrok, amit a szakagy nem, mert ahhoz két vagy három teljesen tiszta réteget le kéne hámoznia az elfogadott szoborról.”

Onagy Zoltán azonban nem csak az elemezés terén kreatív. A vélt vagy valós összefüggésekre és írói megérzéseire alapozva kötetében olyan világot teremt, amiben Babits Mihály inkább tűnik regényhősnek, mint hús-vér embernek, s akiről – bár saját sorsa, életútja volt – bármit lehet állítani vagy feltételezni. Jellegzetes példa erre az a szöveghely is, ahol Onagy Babitsot, némi ködösítéssel, mint ijedt, szexről ábrándozó kamaszt jeleníti meg. „Ilyenkor – bár kétségtelenül a meg nem lévő bizonyító erejű gyakorlati tapasztalat teoretikus kiegészítéseként (?) – zord éjféli órákon előfordul, hogy eljátszik a gondolattal, mi volna, ha ő is megismerne egy nőt, amúgy szőrösen-büdösen-belsőségesen, ahogy ezt széljobbos házmestersegédek, durva szavú szódáskocsisok és kevésbé művelt prózaírók (pl. Gelléri Andor Endre) zord éjféli óráikon realizálják.”. Azon túl, hogy miként lehet egy hiányzó tapasztalatot teoretikusan kiegészíteni, felmerül a kérdés, honnan veszi a szerző mindezt. Ott volt talán? Zord éjféli órán együtt fantáziált a koszorús költővel? Persze, hogy nem.

Nevezhető önkénynek, több jóindulattal alkotói szabadságnak, tény azonban, hogy Onagy Zoltán kontroll nélkül ír választott, védekezni nem tudó alanyairól. Tanner Ilonát érezhetően nem kedveli, és ennek hangot is ad, boxer-fizimiskájúnak, butának és életképtelennek nevezi az asszonyt, aki kora szerint a nagyanyja lehetne – már ha élne, de nem él; a gúnyos hangnem így még sértőbb. Tannert emellett karrieristának tartja, aki Babitshoz csak hírneve miatt ment feleségül – ugyanakkor saját tanulmánya sem lenne érvényes, érdekes egy átlagember viszonylatában. Ha számító, alakoskodó is volt, Tanner Ilona ma már csak árny, egy múlt élet emléke. Nincs szava, ahogy Babitsnak Mihálynak sincs. Riasztó visszagondolni a versre, a Halavány téli rajz Onagy által is idézett részletére: „Ki gondolhat ránk e csöndben, / míg körülvattáz a hó?” Tényleg, évtizedek távolából ki is, milyen szándékkal.

A Babits-dolgozaton túl a kötet tartalmazza még a tanulmánnyal kapcsolatos levélváltásokat, interjúszövegeket és egy kritikát, ugyanerről a témáról – így azonnal megismerhetők a tanulmánnyal kapcsolatos, olykor túlzott reakciók, ahogy a szerző álláspontjai is. Onagy Zoltán részéről ez tisztességes (és persze gazdaságos) eljárás. Kötetét, ezt a sokszor támadó és egyértelműen támadható munkát nyitva hagyja a lehetséges értelmezések számára. A többi már a kritikus olvasó dolga.

Onagy Zoltán: Tavaszi iramlás ősszel
Babits-szexregény
Pont Kiadó
120 oldal, 1970 Ft

Koncz Tamás

Pont Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu