buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kicsiny falum


2006.09.06

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Egészen rendkívüli vállalkozás, amibe Oravecz Imre körülbelül két évtizede belekezdett, és aminek még korántsem ért a végére. Mert bár már 1969-es költői debütálásakor arról beszélt, hogy számára a szülőfalu az egyetlen valóságos, belakható és megismerhető pont a világban, csak a nyolcvanas évek közepétől kezdett el saját gyerekkori emlékein keresztül e falu múltjáról, elvesző utcáiról és fogyatkozó lakóiról beszélni. Az 1998-as Halászóember című – az idén egyébként második, bővített kiadásában is megjelent – verseskötete az eddigi legfontosabb állomása volt ennek munkának, de ahogy az Egy hegy megy negyvenkét rövid, tárcaszerű prózájából láthatjuk, korántsem jelentette a végső állomását.
 

A Heves megyei Szajla így szép lassan biztos helyet követel magának a magyar irodalom gazdag helynévlexikonában, pedig semmivel sem különb a sok száz mezőgazdaságból élő, poros, szűkös és unalmas magyarországi településnél. Kitüntetettségét a szerző ott töltött gyerekkorának köszönheti, és annak a különös vonzásnak, mely nem engedi elszakadni az élete nagyobb részét Pesten töltő, az Egyesült Államokat is többször megjárt szülöttjét. Oravecz visszavágyik és visszajár a faluba, és hangsúlyosan önéletrajzi írásaiban megteremti annak irodalmi alteregóját. Szajlát ő hozza létre – mert az a Szajla, amire vágyik, ahol, úgy érzi, jó lenne élnie, már nem létezik, és talán nem is létezett soha.

Talán ezzel is magyarázható, hogy a kötet legfontosabb élménye az elkerülhetetlen pusztulással való találkozás. A korábbról ismert panaszos, lemondó hang újdonsága, hogy Oravecz már nem csak az ősbűnt, a téeszesítést kárhoztatja a falu életének hanyatlásáért, a természet és az ember közti harmonikus viszony visszafordíthatatlan megbontásáért, hanem a rendszerváltás utáni jogi és morális válságot is. A kiadó, a címlapon megjelenő sarló-kalapács tanulsága szerint a könyvnek az ötvenes évekkel foglalkozó passzusait érzi erősebbnek, pedig Oravecz a régit és az újat egyformán megveti: „ami jó volt, rossz lett, ami rossz volt, még rosszabb” (181.). Van ebben persze némi hamiskás parasztromantika is – emlékezetes Esterházy Péter megjegyzése: „Oravecz nagy parasztköltő” –, de a könyvben ez inkább afféle nincs-jobb válasz a jelenkor belakhatatlannak tűnő, és egyre gyötrőbb hétköznapjaira. Bőven olvashatunk ugyanis arról, hogy járt, aki a kárpótlásoknak köszönhetően erdőbirtokos lett: anyagi terhet és hivatali packázást vett a vállára a haszon legkisebb ígérete nélkül (Erdő, erdő, kerek erdő…), olvashatunk arról, hogyan hordanak el soha le nem fülelt tolvajok a megüresedett házakból minden mozdíthatót, hogy aztán csak egy menthetetlen rom maradjon (Elza a vártán), illetve hogy mennyire tiszteletlenül bánnak a faluban nyaralót vásárló újgazdagok az egyébként is pusztuló emlékekkel (Nyárikonyha állott, most úszómedence).

Oravecz eközben többször is világossá teszi, hogy az emlékeit veszti el a gyerekkor helyszíneinek megszűnésével vagy átalakulásával, és ezáltal a gyökerei számolódnak fel: légüres térbe kerül. Nem véletlen, hogy a kötet elején, közepén és végén, a három leghangsúlyosabb ponton, egy-egy egy olyan írás áll, mely egy régi fénykép által felidézett emléket beszél el. A fényképek az emlékezetnél élesebben őrzik a valaha volt személyeket és helyszíneket, de élesebben és fájóbban jelzik a változásokat és a veszteségeket is. Oravecz ugyanis elsősorban emlékezni szeretne, megfürödni a messze ringó gyerekkor világában, de az emlékekkel való természetes együttélést az elválasztottság, a külső erők állandó beavatkozása, illetve az általuk kikényszerített felejtés fájóan zavarja.

Minderről világos, egyszerű szerkezetű mondatokban, pontos, de minden felesleges közbeékeléstől mentes fogalmazásmóddal, szociografikus érzékenységgel, a tudósító objektivitásával, mértéktartó terjedelemben beszél, száraz, kifejezetten költőietlen nyelven. Nincsenek emlékezetes fordulatai, képei, meglepő jelzői, váratlan asszociációi, nem tesz hozzá semmit a készen kapott nyelvhez. Ez azért is feltűnő, mert Oravecz személyében egy korszakos, igaz, sohasem a színes, csilingelő mondataival hódító költőről van szó. Joggal feltételezhetjük tehát, hogy beszédmódjával a témához igazodik: az elkopó, reménytelenül pusztuló, anyagiasodó világról csak kiürülő, szürke, minden költőiségtől mentes nyelven tud és hajlandó beszélni. Oravecz szigorúan ragaszkodik ehhez a felismeréséhez, és talán ez teszi a részleteiben néhol gyengébb megoldásokkal élő könyvet lenyűgözővé. Ez lendít túl az olyan szentenciózus, humor és irónia nélküli megoldásokon, mint például a Ház helyének zárlata: „Én még élek, a mi házunk bennem még megvan, de azzal, hogy ugyanott felhúztak egy másikat, a helye megszűnt örökre.” Vagy A mezőgazdálkodás vége lezárása: „Ha nincsen földművelés, nincsen Szajla, de Magyarország sincsen.”

Ebből pedig az következik, hogy a kopárság ellen már az irodalom sem nyújt menedéket. Talán azért, mert ez is az emberhez kötődik, márpedig Oravecz világában minden rossz az embertől származik. Ezzel szemben ami szép, az az érintetlen természet ajándéka: a naplemente, a madarak dala, a tücskök ciripelése, a dombok hullámzása, a levelek zöldje. Az természeti jelenségekről viszont nem a romantikus irodalmi hagyomány kliséivel kíván beszélni, hanem a haikuk lényegre törő nyelvével. Ez az Oravecz által egyébként sokat fordított keleti irodalmi tradíció és a hozzá tapadó magatartásminta jelent távoli fogódzót, a pusztulás örvényében saját halálának közeledésére is ráismerő beszélőnek.

Ezek az erények mondatják, hogy az Egy hegy megy a rendszerváltást feldolgozó könyvek egyik legjobbja, az elmúlt tizenöt év (sokaknak) csalódást hozó változásainak összefoglalása, a magukra hagyott, elszegényedő és elnéptelenedő falvak nekrológja. Oravecz dokumentarista igénnyel beszél a visszanyert szabadság gyötrelmeiről: a munkahelyek elvesztéséről, a visszakapott földek elértéktelenedéséről, a lét- és jogbiztonság gyengüléséről, a nyugodt életért folytatott küzdelem reményteledéséről. Az önsajnálattal keveredő keserűség elbeszélése során pedig nem titkolt ambíciója, hogy a falu gondjaiban az ország gondjait is megjelenítse. Aggódó, panaszos, komor könyvet írt.

Oravecz Imre: Egy hegy megy
Alexandra Kiadó, 2006
224 oldal, 2499 Ft

Bedecs László

Alexandra Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu