buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 22, csütörtök
Menyhért és Mirjam napja





















Évfordulók:
1920: Ray Bradbury születése (Waukegan)
1958: Roger Martin du Gard halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„A lengyelekről bennem kialakult gyerekkori kép meghatározta az életemet”


2006.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Kovács István sokszínű, tevékeny személyiség: költő, történész, műfordító, polonista. Mint a lengyel irodalom-, nyelv- és kultúra ismerője, messzemenő érdemeket szerzett egykor akadémiai kutatóként, majd egyetemi oktatóként, végül a diplomáciába belekóstolva kulturális tanácsosként és főkonzulként. Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél című történelmi-elemző kötete az Ünnepi Könyhéten jelent meg az Európa Könykiadónál. Pályájáról, tapasztalatairól és a kultúra fontosságáról beszélgetünk.
 

• Első költeménye az 1969-es Elérhetetlen föld című antológiában jelent meg. Hogyan került versközeli helyzetbe?

Az antológiában megjelent egyik verset, amit életemben első versemként papírra vetettem 1965 november végén – címe Robespierre – a viszonzatlan szerelem érzése hozta ki belőlem. A Hamu és gyémánt főhőse vallott a viszonzatlan szerelemről, amelyet ő a haza iránt érzett… Én egy leány iránt éreztem ezt, de ha jól belegondolok, érezhettem volna Maciek módjára, akár a haza iránt is… A lényeg, hogy a szerelem az az érzés, amely az embert kicsit a Teremtő közelébe emeli… és csak egy pillanat kell ahhoz, hogy ebben az állapotban a minden emberben meglévő tehetség kitörjön, egy pillanat, ami felszakítja a tehetséget rejtő burkot. Nekem ez megadatott. De tudom, hogy Magyarországon tízmillió hozzám hasonlóan tehetséges ember él.

• Nyilván a környezet is közrejátszott ebben.

Annyiban feltétlenül, hogy az Eötvös Kollégiumban jó néhány neves poéta társaságában laktam. Említhetném Utassy Józsefet, akinek akkor már több verse megjelent a Kortársban. Ez akkor nagy szó volt… Én azt gondoltam a versemről, hogy egy megnevezhetetlen múló betegség terméke… Egyik kollégista társam, Kósa László beszélt rá, hogy mutassam meg Kiss Ferencnek, aki a kollégium épületében teret kapott Irodalomtörténeti Intézet munkatársa volt, s a fiatalokra odafigyelő esztéta hírében állt. Ő félszegen átadott verseimre biztató levéllel válaszolt. Ennek híre is szerepet játszhatott abban, hogy 1966 kora őszén meghívtak egy szerveződő antológiába, az Elérhetetlen földbe, amely egyébként háromévi hercehurca után 1969 decemberében látott napvilágot. Ebben az időben ismertem meg Nagy Lászlót, Kormos Istvánt, Juhász Ferencet, Illyés Gyulát. Illyés Gyula az Elérhetetlen föld poétáit jutalmazandó engem 1970-ben bécsi ösztöndíjhoz juttatott. Kitüntető figyelmét annak köszönhettem, hogy egy személyes találkozás során megbizonyosodott róla, mennyire jártas vagyok a reformkor és a szabadságharc történetében.

• Mi indította el a lengyel irodalom és kultúra irányába?

Nagyanyám, aki a Teleki-téren volt kofa, egy zsibárustól megvásárolta Rákosi Viktor Hős fiúk című könyvét. Ez az alcím szerint: regényes történet a szabadságharcról, s benne Bem tábornokról szólt. Az olvasmányélmény és a lengyelekről bennem kialakult gyerekkori kép meghatározta az életemet. Már a gimnáziumban elkezdtem lengyelül tanulni. 1963-ban érettségi után nyomban felvettek lengyel-történelem szakra.

• Mihez kezdett már az egyetem elvégzése és a bécsi ösztöndíjas év eltelte után?

Az Akadémián ’72-ben megalakult a Kelet-európai Irodalmak Tanszéki Kutatócsoportja, amelyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán működött. Én lengyel irodalommal foglalkoztam, s a romantika korának egy kitűnő költőjéről Cyprian Kamil Norwidról írtam bölcsészdoktori értekezésemet. Az irodalomhoz Edward Stachura Szekercelárma, avagy emberek a téli erdőn című regénye kötött, amely 1972-ben jelent meg az Európa Kiadó Modern könyvtár sorozatában. E könyv főhősének, Janek Praderának magával ragadó története valójában igazi költészet volt.

• Ezenközben írta saját verseit. 1973-ban megjelent a Havon forgó ég című verseskötete...

…hosszú huzavona után. Négy évig viszszadobták a kiadók. Már engedélyt akartam kérni magánkiadáshoz, amikor Nagy László 1972. szeptember 4-én kelt lektori jelentésében azt írta: „Botrányosnak tartom, hogy egy gondra bátor fiatal tehetségnek a magánkiadáshoz akkor kell folyamodnia, mikor tucat számra jelennek meg üres, nihilista kozmopolita és tehetségtelen kötetecskék az ország számlájára”. E rendhagyó lektori jelentés hatására engedélyt a magánkiadáshoz ugyan nem kaptam, de „magas posztról” utasították a Móra Kiadót a kötetem kiadására.

• Milyen többletet adott a líra a történésznek?

A műfordítás által ízleltem meg a prózaírás kínját és gyönyörűségét. Marian Brandys Napóleon és a lengyelek című hétszáz oldalas történelmi esszéjének fordítása keserves munka volt, de amikor befejeztem, már tudatosan szerkesztettem, és tudtam esszét írni. Ami pedig a verseket illeti… ha nem ragad magával a költészet, akkor talán középiskolai tanár lettem volna. Talán még jó is…

• De történész lett. Hogyan alakult tudományos pályája?

Egyszerre műveltem az irodalmat és az irodalomtudományt, az utóbbit azonban mind gátlásosabban. Mint említettem, 1976-ban egy lengyel költő pályakezdéséről megírtam doktori értekezésemet. Ezzel párhuzamosan láttak napvilágot műfordításköteteim: Iwaszkiewicz Vörös pajzsokja, Wankowicz Monte Cassinói csatája, Jankowski Varsó barikádjainja…

• Hol maradtak saját költeményei?

Kilenc év elteltével, ’82-ben Ördöglakat címen jelentek meg újabb kötetem, amelyet az Így élt Bem József című kismonográfiám követett, majd 1985-ben egy újabb verseskönyv: a Véset. Három évvel később pedig a Hamuban csillagló gyémánt, amelynek alcíme igazán beszédes: Írások a lengyel történelemről.

• Aki ilyen mélységben foglalkozik a lengyel kultúrával, annak Lengyelországban kell élni. Mikor lett módja hosszabb kint léthez?

1990 nyarán Jeszenszky Géza frissen kinevezett külügyminiszter hívott diplomáciai szolgálatra.

• Költő és műfordító után diplomata lett. Mi volt a dolga?

Az, amihez igazán értek: a kultúra képviselete, népszerűsítése és kapcsolatteremtés. Ennek legbeszédesebb eredménye a Poznani Adam Mickiewicz Egyetemen 1992-ben alapított Magyar Tanszék. Ennek hirtelen létrejötte következtében egy évig a magyar lektor fizetését Engelmayer Ákos nagykövettel együtt saját zsebünkből finanszíroztuk. A kapcsolatteremtés szenvedélye jellemezte kulturális főtanácsosi, majd főkonzuli tevékenységemet.

• Kérem, részletezze.

Mint történész tudtam, hogy 1918 és1939 között Krakkóban működött magyar konzulátus, ezért egy diplomatatársammal kidolgoztam a magyar külügyminisztériumnak a krakkói főkonzulátus szervezési-működési tervezetét.

• Milyen sikerrel?

’94-ben megnyílt a krakkói magyar főkonzulátus. Egy évig voltam főkonzul, majd a kormányváltást követően hazajöttem, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen lengyel tanszéket alapítottam. 1999 és 2003 között ismét krakkói főkonzul voltam. Krakkó 2000-ben Európa egyik kulturális fővárosa volt: tizenhét magyar kiállítását szerveztem, és húsz magyar könyv kiadását kezdemé-nyeztem… Mindehhez némi magyar pénzt kellett szereznem, a vállalkozás nagyobb részét a lengyelek állták.

• Mire a legbüszkébb?

2000-ben a Magyar Nemzeti Galéria száz híres festményét Krakkóban két hónapig a műértő közönség előtt bemutathattam – egy háromnyelvű képzőművészeti album kíséretében. És a legfontosabb: sikerült a lengyelekben tudatosítani, hogy a kultúránkért is érdemes minket szeretni.

• 1998-ban Világok töréspontján címmel jelentette meg Ryszard Kapuscinskivel folytatott beszélgetéseit. Hogyan, milyen embernek ismerte meg a nagy történések híres tudósítóját?

Már akkor megragadott lírával átitatott publicisztikája, amikor a Futballháború című könyvét a hetvenes évek végén olvastam. Személyesen A császár budapesti előadásán ismertem meg őt, és a nyolcvanas évek közepén kerestem fel Varsóban. Nem sokkal ezután átcsempésztem a Lapidárium első kötetének kéziratát. Ez a Kapuscinski-könyv magyarul jelent meg először – a Forrás hasábjain.

• Veszélyes művelet volt?

Nem, némi izgalmat az okozott, hogy Csehszlovákián keresztül kellett áthozni, s a csehszlovák vámosok még a lengyel pártlap, a Trybuna Ludu példányait is elkobozták, hát még a gépelt irományt…

• Mit ért azon, hogy lírával átitatott publicisztika?

Kapuscinski mint tudósító évtizedeken át tömören fogalmazva adott hírt az afrikai, ázsiai, latin-amerikai történésekről, és ezt a sűrített nyelvezetet prózai műveibe is átmentette. A sűrítettség költészet. Kapuscinski gondolatait áthatja a költészet.

• Mi a Kapuscinski-oeuvre lényege?

Megmutatja, hogy a kultúra könnyen lerombolható, de nehezen építhető. Egy-egy diktátor vagy diktatórikus rendszer végtelenül ártalmas a kultúrára. A globalizációt is fel lehet fogni egyfajta kultúra-ellenes egyeduralomnak…

• Robogás a nyárba címmel jelent meg a lengyel filmművészetről írt esszékötete. Melyik rendező alkotásait tartja meghatározó élménynek?

Két hete tanultam lengyelül, amikor ’62 március közepén láttam Andrzej Wajda Hamu és gyémánt című filmjét. Hatására határoztam el, hogy megtanulok lengyelül. Wajda filmjeiben megragadott a történelem gondolati síkon történő megjelenítése és képzőművészeti láttatása. Minden kockája műalkotás. Gondolatai kristálytiszták, különben nem tudná a világot ilyen fantasztikusan, képileg megfogalmazni. Nagyon érdekfeszítőnek találtam Zanussi és Kieslowski filmjeit, utóbbit főképp az embert és mindennapjait érintő problémák ábrázolása miatt. Minél több lengyel filmet láttam, annál izgalmasabbá vált számomra a lengyel film, különösen a gondolkodásomat meghatározó ún. lengyel filmiskola. Ez vezetett el az esszékötet megírásához.

• A könyvhétre jelent meg egy vaskos könyve, Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél címmel. Vehetjük a tanulmánykötetet a 20. századi lengyel történelem sajátos esszenciájaként?

Ez a könyv egy magamnak kitűzött feladat megvalósítása.

• Miből állt ez a feladat?

Célom egyfelől az alapos tényismeret átadása, hiszen honfitársaink legfeljebb csak címszavakból ismerik a lengyel történelmet. Másfelől pedig fontosnak tartom a magyar-lengyel barátság tudatosítását és fenntartását békés körülmények között is. Meg kellett azt írnom, hogy a lengyelek a legtragikusabb helyzetben sem adták fel a reményt, be kellett mutatnom, mennyire felkészültek arra, hogy egy adott történelmi szituációt a maguk javára kihasználjanak. Ehhez minden eshetőségre felkészültnek kellett lenniük. Ez a felkészülés egyúttal az érdekük felismerése és a helyzet, számukra pozitív kihasználása.

• Például?

1918-ban diplomáciai szinten, de főleg a harctéren kivívták, hogy Lengyelország 123 évi rabság után visszakerüljön Európa térképére. Ezt csak felkészülve tehették meg. A századfordulós korszak főhőse az a Pilsudski, akiről nem írt még magyar szerző, amit pedig 1945 után írtak, különösen a sajtóban, az ostobaság. Én eredetileg ötven oldalas portrét szántam róla a könyvemben. 130 oldal lett belőle… Ami pedig a 20. századi lengyel história további kulcs-szavait illeti: Molotov–Ribbentrop-paktum, Katyn, gettófelkelés, varsói felkelés, Gomulka, 1968 márciusa, tengerparti sortűz, majd a Szoli-daritás… ezeket mind kibontom esszétanulmányaimban, hogy az átlag magyar gondolkodó megismerje, és példát merítsen belőle.

• Hol van a választóvonal a lengyel és a magyar történelmi gondolkodás között?

A lengyelek hagyományosan, a családokon belül ápolják a történelmi múltat. Amikor felosztották Lengyelországot, és 1795 után nem létezett 123 évig, akkor nemesi családok, de egy idő után a parasztporták is a maguk módján tudatosították a múltat utódaikban. Magyarországon ezzel szemben ’56-ot követően a felejtés időszaka következett.

• Lehet mindennek a tanulságát leszűrni?

Lehet, mégpedig úgy, hogy a napi politikában alkalmazzuk. Vajon miért gyanakodtak a lengyelek a közelmúltban Putyin és Schrőder közeledésekor? Mert felvillant bennük a Molotov–Ribbentrop paktum baljós villámfénye. Persze nem az, hogy Lengyelországot felosztják, hanem az, hogy e közeledés esetleg nem szolgálja a lengyelek javát. A múlt eseményeinek tanulságai leszűrhetők a mai helyzetre alkalmazva. A lengyel politika ennek tudatában van.

• Második kiadást ért meg A gyermekkor tündöklése című regénye. Mondhatni önéletrajzi regénynek?

Olyannyira, hogy az első kiadásba beírtam alcímként: korai önéletrajz. 1951 és 56 között, egy szanatóriumban játszódik, egy kisfiú szemével láttatja az eseményeket ’56 november 4-ig. Most készül a filmváltozata.

• Milyen tervek foglalkoztatják?

Az 1848–49-es szabadságharc lengyel résztvevőinek életrajzi lexikonján dolgozom húsz éve. 2500 nevet tartalmaz. Idén karácsonykor vagy jövőre jelenik meg. Szeretnék még kiadni néhány új költeménnyel kibővített válogatott verseskötet. A következő öt évre pedig egy Bem-monográfiát tervezek. De foglalkoztat a Kádár-korszak regényének megírása is, gimnáziumi éveim megelevenítésén keresztül.

Váczi András

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu