buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kicsik és nagyok közös nyelvén
Nógrádi Gáborral beszélget Laik Eszter


2006.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Művei hallatán biztosan felcsillan a szeme mindenkinek. Ha gyerek, elég annyi, hogy PetePite. Vagy Az anyu én vagyok. Ha felnőtt: Sose halunk meg. Vagy Csocsó. És ha Gyerekrablás a palánk utcában, akkor harmincon felül mindenki nosztalgikusan sóhajt vissza gyerekkorunk legjobb filmjei után. Nógrádi Gábor számos sikeres ifjúsági könyv és népszerű film megírása mellett többek között olyan kezdeményezésekre is szakított időt, mint a Falatkönyvek, amely klasszikusok olvasásához csinál kedvet, vagy a Titkos napló, amelynek lapjain mindenki a maga könyvét alkothatja meg, és egy internetes íróiskolát, amely valójában – mint minden Nógrádi-mű – az életre tanít.
 

• Köteteit, munkáját ismerve leginkább egy profanizált bibliai idézet jut az ember eszébe: aki megment csak egyetlen lelket is az olvasásnak, az egész világot menti meg. Ön azonban már számos „lelket megmentett” a fiatalok körében.

A tanítói hajlam szinte évezredes tradíció továbbélése bennem, amit az őseimnek köszönhetek. A könyveim nagy részében a didaxis sokszor felül is írja az írói munkát. A mi Kinizsink című könyvvel valójában történelemkönyvet írtam, a Segítség, ember! pedig humoros ökológia: vadállatokról, emberekről. Hasonlóképpen tankönyv A pénz nem a fákon nő, ahol a pénzzel kapcsolatos ismereteket próbáltam átadni. A lelkem kettős: a sötétebb oldala egy „depressziós” írói lélek, a másik fele pedig valóban repes attól is, ha megmenthet akár egyetlen másik lelket. Rengeteg író-olvasó találkozón veszek részt, ahol látom, hogy a gyerekek szeméből sugárzik a vágy, a kíváncsiság, hogy olyan dolgokról halljanak, ami a szívük mélyén érdekli őket.

• Ezek a találkozók nem csak a gyerekek éhségét elégítik ki, nyilván fontos visszajelzések az író számára is.

2005 tavaszáig szinte alig vállaltam találkozókat. Az elmúlt tizenkét hónap alatt pedig több, mint száz helyen fordultam meg. Nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy a PetePite bejutott A Nagy Könyv verseny százas listájára, és ennek hatására döntöttem úgy, hogy elfogadom a meghívásokat. Sok helyen hihetetlen érdeklődéssel és felkészültséggel várnak, és persze van, ahol abszolút nem olvasnak a gyerekek, nem csak engem – semmit. A legnagyobb gond persze nem ez – az végképp nem, hogy engem olvasnak-e – hanem hogy nem tudnak és nem mernek kérdezni. Mivel antidemokratikus hagyományú országban élünk, igen korán leszoktatjuk a gyerekeket az őszinte kérdezésről. S ha nagy nehezen mégis kiprovokálom, akkor eleinte biztosan a sztereotip, gyermekded, butuska érdeklődést kapom, mondjuk hogy „hány éves az író bácsi”. Amikor elmondom nekik, hogy hétéves koromban elveszítettem az édesanyámat, akkor jellemzően olyan pillanathoz érünk, hogy szinte megdermed a levegő a feszült figyelemtől. Márpedig ez annak a jele, hogy rendkívüli módon igénylik a beszélgetést életbevágóan fontos dolgokról.

• Alaposan megváltozott a világ akár csak az ön gyermekkora óta. Nem nehéz alkalmazkodni a hasonlóképp megváltozott gyermekek világához?

A gyerek, amíg felnőtt lesz, ugyanolyan ösztönösen és egészségesen választja ki a saját lelke felépüléséhez szükséges szellemi tápanyagokat, mint a jól működő szervezet a táplálékot. Nagy erőfeszítésekkel persze tönkretehetjük ezt a harmonikus mechanizmust. Egyetértek Borges-szel, aki azt tanácsolja egy helyen: hagyjuk a gyerekeket, hogy maguk válasszák ki az őket érdeklő műveket. Ha nem erőszakoljuk rájuk az úgynevezett házi olvasmányokat, akkor sokkal közelebb visszük őket ahhoz, hogy az olvasás betöltse a lelkükben azt a szerepet, ami a művészet eredendő célja: példát adni, beleélési lehetőséget és mintát, gyógyulást nyújtani és katarzist. Az irodalom számukra gyógyszer, nem elsajátítandó tudomány. Amilyen mélységben feltérképeztük már a biológiai folyamatokat, annyira nem tudunk még semmit az olvasás okozta belső hatásokról, és valljuk be: ezekről a rejtélyes csodákról a bölcsészettudomány és a befogadáslélektan is csak blöfföl.

• Sokan vélik úgy, hogy időszerű lenne a kötelező olvasmányok kánonját megreformálni.

Már a tanárképzést arra kellene építeni, hogy a pedagógusok elfogadják a szabad választás létjogosultságát, és az oktatás legfeljebb ajánljon a diáknak, ne előírjon. Nálunk még azonban nem természetes, hogy minden embernek joga van megválasztani a maga által kedvelt könyvet, politikát, vallást, szakmát, élettársat – mindent. Az egész társadalmi berendezkedés koncepciójának kellene tehát gyökeresen átalakulni ahhoz, hogy az oktatásban valami megváltozzon. Magam nagyon hoszszú ideig harcoltam azért, amit már sok külföldi országban megtettek: dolgoztassuk át a klasszikusainkat a legjobb íróinkkal. Párizsból, Londonból hoztam könyveket a legnagyobb kiadóktól: ők nem szégyellik Victor Hugót, Dumas-t vagy Dickenst átírni és olvasmányossá tenni. Vajon a Don Quijotét, Robinsont, Moby Dicket nem így olvassuk évtizedek óta? Ezeket az általunk ismert átiratokat mind a szemétbe kellene dobni? A spanyoloknak a Don Quijote van olyan értékes és kedves mű, mint nekünk A kőszívű ember fiai, és számos átdolgozása született kisebbek, nagyobbak, és felnőttek számára. Inkább hagyjuk egyetemek piedesztálján porosodni Jókait, Mikszáthot? A Falatkönyveket épp arra találtam ki, hogy apró kis szemelvényekből kapjanak kedvet a gyerekek egy-egy mű elolvasásához. Rengeteg támadást kaptam érte, sokan azt hitték, ez valami zanzája a műveknek, holott ez kis kedvcsináló és ajánló a választáshoz. Tízezrével szerettem volna elszórni az iskolákban, ahogy kóstolót osztogatnak az ételekből a jobb vendéglőben. Megdöbbentett, hogy még a kiadók egy része is milyen értetlenül és akadékoskodva viszonyultak az ötlethez. A mai üzleti szemlélettel kétségkívül nem kompatibilis az én népművelői attitűdöm, mely szerint nem én vagyok a fontos, hanem a másik ember, akire hatni szeretnék.

• A Pete Pite nem csak A Nagy Könyv versenybe került be, hanem az IBBY által díjazott gyermekkönyvek listájára is, valamint 2000-ben megkapta a hazai Az Év Gyermekkönyve-díjat. Van „receptje” a sikeres könyvnek?

Az én olvasóim már picit érettebbek és előbbre járnak a felnőtté válás útján, mint a kezdők. Ahogy a Harry Pottert megjelentető Animus Kiadó vezetője egyszer mondta nekem: a mi könyveink előkészítik a fiatalokat a te könyveid olvasására. Vitathatatlan, hogy például az Édes Munyimunyihoz sokkal kreatívabb olvasási készség és figyelem szükséges, mint mondjuk a Neveletlen hercegnő sokadik kötetéhez. Mivel a mondataim gyakran dupla vagy tripla tartalmúak, a felnőttek is épp olyan szívesen olvassák a köteteimet, mint a gyerekek. Konkrétan tudom, hogy Az anyu én vagyok című könyvet legalább annyi szülő olvasta, mint gyerek. Egy könyv kiugrása egyébként nem sokat jelent. Lehet, hogy most elolvassák százezren, és egy évtized múlva már senki nem emlékszik rá. Az ellenkezőjére is számos példa akadt az irodalomban: jó, ha ezren elolvastak egy könyvet, és pár év – vagy akár háromszáz év – múltán másról sem beszélünk. Visszautalva az első kérdésre, nekem egy célom lehet: megmenteni egy-egy lelket. Amikor megtapasztalom a találkozókon, hogy káprázatosan kreatívan szól hozzá a témához egy gyerek, vagy a végén odajönnek, és nem tudnak elszakadni, és még mindig marasztalnának a mondanivalóikkal – ilyenkor tudom, hogy valami történt, és kötelességemnek érzem, hogy legalább egy könyvet ezen a nyáron is megírjak. Az írói lelkem sötétebb oldala nyilván nem mutatkozik meg a gyerekek előtt, de ha az a rettenetes pokol nem fortyogna bennem, akkor ezeket a vidám történeteket sem tudnám megírni.

• Nem csak hagyományos kötetek szerzője, hanem a Titkos napló és a Kapcsolataim Kis Könyve kitalálója is.

Ezek esetében a népművelői hajlam szólalt meg belőlem. A Titkos naplóval lehetőséget akartam adni a gyerekek kezébe, mintegy a rendszeres írás elkezdéséhez, a naplóírás által. Elképesztő menynyiségben osztogattuk szét, és sok biztató visszajelzést kapok, hogy milyen szívesen írják. A Kapcsolataim Kis Könyvét Litvániában láttam először, később Franciaországban, Németországban és Finn-országban is. Ez egy csoportképző segítség: a gyerekek kitöltetik a barátaikkal, osztálytársaikkal: mi a kedvenc tantárgyuk, mi a három kívánságuk, mik szeretnének lenni, stb. Ezek a kis könyvek, ha megőrződnek az évek során, ahhoz segítik majd hozzá a tulajdonosukat, hogy a valódi gyermekkort láttassák, és nem azt a nosztalgikus eszmét, amit az emlékeink által kovácsolunk belőle. Az önismerethez vezető elsődleges feltétel ugyanis az önmagunkkal való szembesülés. Ezért próbálom rávenni őket arra is, hogy írjanak naplót.

• Internetes íróiskolát is alapított a fiataloknak. Sikere volt vele?

Többen megpróbáltak rávenni, írjak könyvet belőle, szerkesszem kötetté. Az íróiskola valódi célja persze nem az volt, hogy minden gyerekből írót faragjon, hanem hogy megtanítsa azt, ami mindenkinek nélkülözhetetlen: a képességet a pontos, jó, hatásos önkifejezésre. Nincs olyan területe az életnek, ahol erre ne lenne szükség. Az internet korában az írásbeliség már különösen nélkülözhetetlen. Az angolszász iskolák legalapvetőbb célkitűzése, hogy elsősorban beszélni és írni kell megtanulni kifejezően és hatékonyan. Ami ott közhelyszerű tananyag, az nálunk még mindig csak a reformpedagógiák tantervének a része. Az íróiskola valójában tehát életiskola volt.

• Sikeres filmek forgatókönyvírójaként, társszerzőjeként hogyan látja: eljöhet a magyar film új hőskora?

A tehetséges fiatal rendezők meg fogják találni azt a filmformát, ami a mai kerek között teremti meg a 30-as, 40-es, vagy éppen hatavanas évek sikereit. Ráadásul 5–10 év múlva az ország is gazdagabb lesz, így az anyagi feltételek is adottak lesznek. Pillanatnyilag még lenézik a szórakoztató műfajt, ezért nem mindig a legjobb erők készítik, írják a filmvígjátékokat. El kellene végre fogadni, hogy a kevésbé képzett embernek éppúgy fontos, hogy a művészeti alkotásoktól megkapja a katarzist, és éppúgy joga van megtalálni bennük a maga megnyugvását, mint egy Nobel-díjasnak vagy egy zeneművésznek a lényegesen komolyabb elmélyülést igénylő alkotásokban. A magas művészetnek egy egészséges középúton kellene találkoznia a tömegigénnyel. Erre ezer példa van a múltban.

• Készül-e újabb forgatókönyve vagy regénye?

A mi Kinizsink című regényemből készül egy film Molnár György rendezésében, illetve a Sose halunk meg zenés változata a szolnoki Szigligeti Színház és a budapesti József Attila Színház számára, Koltai Róberttel és Dés Lászlóval közösen. Három-négy regénytémán is dolgozom, s nálam az anyaggyűjtés egy-egy regényhez több évig tart. Aki ilyen „sültrealista”, mint én, nem blöffölhet: mindent kell tudni adott esetben egy hóviharról, ha arról írok. Tavaly jelent meg Ki érti ezt? című verseskötetem, amely természetesen egészen más, mint az ifjúsági könyveim. Ez a másik arcomat mutatja meg, azt az énemet, amelyiknek naponta pokolra kell menni. Ritkán írok verset, életemben eddig négy kötet született, ebből egy Anna Moll álnéven, amelyben egy fiktív költőnő verseit alkottam meg. De versírás, ifjúsági regény, élettankönyv, aktivizáló kiadványok, filmek, színművek, nem szerepjátékok. Ez mind én vagyok. Amíg vagyok.

Laik Eszter

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu