buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Fordított regény


2006.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Utazunk a Dunán Passau irányából Felső-Ausztriába. Sodródunk a széllel léghajón a környező erdők felett. Gőzhajó közeledik Pozsonyból Bécsen át, fedélzetén Bihar megye országgyűlési képviselőjével. Átsétálunk Linz főutcáján. A képzelet szárnyain járjuk be Salzkammergut fenséges vidékét. Közben pillantást vetünk a napra is, mely éppen elsötétülni készül. Minerva szobra, a bölcsesség mitológiai megtestesülése minduntalan el-, s előtűnik. Míg egy másik pillanatban végső búvóhelyére, menedékére nem lel Johann B., alias Batsányi János agytekervényeiben. Hogy a híres-neves Látó (szerzője) nem vakul belé. Márton László – Gérard Genette elbeszéléselméleti kategóriájával élve – megbízhatatlan elbeszélője új könyvében is információt információra halmoz, az információkat új összefüggésbe helyezi, legyen szó a korszak, az 1840-es évek osztrák-magyar viszonyrendszeréről, kulturális kontextusáról, az azt megelőző és az azt követő időszak időben, egészen napjainkig belátható távjáról. „Még nem épült ki sem a [Duna] partján végigfutó, Felső-Ausztriából Bajorországba vezető műút, sem a Mühlviertel erdős vidékét a Duna környékével összekötő rorhbachi vasútvonal; arra pedig még jóval több mint egy évszázadig várni kell, hogy létrejöjjön az erdrahmsbergi vízierőmű és fölötte húsz kilométer hosszan a vonalzóval meghúzott új folyammeder.”

Márton László egy igen terjedelmes munka után, nevezetesen a három kötetből (Kényszerű szabadulás, A mennyország három csepp vére, A követjárás nehézségei) és három évfolyamból (2001, 2002, 2003) álló Testvériség egésze után egy terjedelmét tekintve kamaradarabnak is mondható könyvvel lepte meg olvasóközönségét. Bár a meglepetés nem minden esetben jogos.

Hiszen ha valaki figyelmesen követi szerzőnk folyamatosan alakuló, gazdagodó, elágazó, majd újra összeérő életművét, az tudja, vannak e prózafolyamnak – ahogyan a Duna nevű folyónak is, mely nem kis szerepet játszik a történetben – nem feltétlenül a magyar irodalomhoz tartozó kanyarulatai. Márton ugyanis nem egy alkalommal írta be nevét a német nyelvű osztrák irodalom történetébe, és tette ezt eredeti német nyelven szóló, részben osztrák tematikát is tartalmazó elbeszélésekkel. A Minerva búvóhelye, hogy egyszerűsítsük mondandónkat, Batsányi János igaz történetét tartalmazza, mely kijelentésben szereplő igaz történet formulával egyszerre utalunk Márton immáron nem véletlenül második kiadásban is megjelent, 1997-es könyvére, a Jacob Wunschwitz igaz történetére, de amellyel egyszersmind középpontba is állítjuk azt a szerzői-elbeszélői történeti érdeklődést, mely minduntalan egy történelmi figura köré szövi rendkívül ravasz és kimódolt, az olvasót is gúzsba kötő hálóját. Batsányi János igaz története ugyanis, mely magyarul a Minerva búvóhelyében lel menedékre, eredetileg németül íródott 1997-ben (Die fliehende Minerva – magyarul, fordító nélküli fordításban a 2000 folyóirat 1998. 4. számában olvasható), ahogyan Alfred Kubin Márton-által kiókumlált igaz története is, az Im österreichischen Orient, vagyis ’Az osztrák keleten’ címet viselő, Christian Thanhäuser eredeti fametszeteivel díszített elbeszélés, 2005-ből. Ez a bizonyos virtuális osztrák-magyar irodalomtörténeti fejezet olvasatunk – és tetszésünk – szerint is a nyelvek, a kultúrák metszéspontját, határhelyzetét erősíti fel. Úgy tűnik, a nyelvi-kulturális másság, az elbeszélői elterelő hadművelet idegen nyelvű beágyazása éppen olyan kihívás lehet, mint a saját irodalmi hagyomány újraértékelése – mind ami Márton életművét, mind ami a magyar irodalom, elsősorban német nyelvű – jelenlétét illeti. Márton Minervája magyarul ugyanis az 1840-es évek osztrák Linzének regénye úgy, hogy közben felvonulnak e korabeli városka utcáin mindazok az osztrák, sőt bajor, mi több, magyar közéleti szereplők, akik így vagy úgy, de időben is, ideológiában is két világ határán állnak. Hiszen közel van a ’48-as forradalom, de a regényben még csak a szele sem rezdül. Márton nem egyszerű mesét kínál nekünk. Faramuci elbeszélői eljárásokkal a legkülönbözőbb nézőpontokat, mondjuk úgy: szempillantásokat rögzíti a történetben. Miközben persze ide-oda tologatja a kimerevített idő határait: átjárót teremtve így valós és kitalált új formája között. Többek között meghosszabbítja Batsányi feleségének életét, előbbre datálja a korszak nevezetes természeti jelenségét, a napfogyatkozást, és persze egy pillantás erejéig láthatjuk Linz főterén azt is, ami majd 1938-ban fog megtörténni: Hitler bevonulását. Állókép ez a regény, az idő kimerevítése: mintha még ma is az a látvány fogalmazódhatna meg Linz utcáinak, a környező hegyvidék természeti jelenségeinek (Hall-statt, Hallstatt!) geopoétikai imaginá-ciójában, amit akkor láthatott (volna) egy pillantás. És akkor számoljanak utána – ennyiben kriminológiai diskurzust is találunk a regényben –, hányszor hányféle Minerva tűnik fel s el.

A ki-, be-, át- s mű-fordítás történetalakzatának e dominanciája létkérdésként merül fel a regényben. Ki mit írt, illetve fordított? Miért száműzték Johann B.-t, alias Batsányi Jánost Linzbe? Hogyan lehet a Látó (szerzője) annyira vak, hogy nem tud különbséget tenni a saját szerzemény és a fordítás között? Tényszerűen: akkor most Márton (sic!) József, avagy Batsányi írta/fordította Napóleon magyarokhoz szóló kiáltványát? (Egy fordítása mindenesetre olvasható a regény 99. oldalán.) Az pedig egyenesen elképesztő, ahogyan a közhiedelemben élő Batsányi-képet Márton elbeszélője dekonstruálja – miközben messze nem posztmodern allűrködéssel történik mindez, hanem a régi és az új közötti, mondjuk úgy: történeti horizont- és szemléletváltás kritikus, ugyanakkor nem feltétlenül evolucionista értelmezésű poentírozásával –, hát még az, ahogyan Batsányi nézőpontja érvényesül az új irodalom esztétikai és erkölcsi értékrendjének befogadhatóságában. (Lásd a regény fiatal Vörösmarty olvasatát).

Miközben Minerva búvóhelyét olvassuk, mely regényként definiálja önmagát, aközben kultúrtörténeti kézikönyvet is olvasunk; helyesebben olyan információkkal kecsegtet az elbeszélő, amelyek újrarendezik nem csupán a korszak történeti dokumentumait, hordozóit, feltalálásait, vívmányait, de közszereplőit is (hát igen, a Martinovics, aki súgott ide is, oda is). És aközben Márton László nyelvi humora az, mely mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését: „Az utóbbi tizenöt-húsz évben leszokott róla (Johann B./B. János), hogy anyanyelvén gondolkodjék, most mégis magyar szavak fordultak meg a fejében. Az, hogy Betzlein, tulajdonképp akármit jelenthet, vagy majdnem akármit. Jelentheti azt, hogy »almacsutka«, de azt is, hogy »földkupac«; még egy rakás pénzt is jelenthet. Csupa olyasmit, ami Johann B.-nek nem volt. Hiszen Friderikának vagy Fricskának is csak a hiányát birtokolta egy életen át, ahogyan hazáját, Magyarországot is, mely tulajdonképpen egy kupac föld, és még tulajdonabb képpen Ausztriától összerágott almacsutka, csak régi emlékfoszlányaiból rakosgathatja össze. Most azonban rajta múlik, hogy Betzleint, a szőke cselédlányt, aki hátat fordított neki, Fricskának gondolja-e vagy valami másnak, például csutkának vagy kupacnak.”

Ami a nevek és fogalmak magyar és német, esetlegesen osztrák szemiotikai-műfordítói kalandját illeti, az olvasó, mint e rövid szemelvény is igazolja, nem állhatja meg mindezt harsány kacaj nélkül. Mártonnál nincs felesleges szócséplés. Bizonyosan vissza fog jönni egy motívum, egy szójáték, egy reflexió, ha máskor nem is, de egy kései váratlan pillanatban vagy pillantásban. Mert megbízhatatlan, de bizalmunkkal mégis mindvégig élő elbeszélőnk látómezejének messze nincsen vakfoltja. Így lesz a Minerva búvóhelye allegorikusságában is világos, sőt látványos történet régi és új, osztrák és magyar, nyugat és kelet, hagyomány és újítás, eredetiség és fordítás dialógusáról.

Márton László: Minerva búvóhelye
Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006
272 oldal, 2100 Ft

Bombitz Attila

Jelenkor Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu