buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Összhangok, avagy versek szülte képek


2006.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Hic liber est meus...” Ez itt az én könyvem, írta két ízben is a diák Petőfi (az ifjú Petrovics, a vidám Alexsandor) a magyar-német szótárába, jelezvén tulajdonosi jogait. Tóth József albumáról, amelynek Petőfi fényképezőgéppel címe, ugyanez mondható el: ebben azt mutatja be, ahogy ő látta és láttatja a Kiskun vidéket. Az előszó vallomása szerint a Petőfi-versek megragadó képszerűsége fotográfusként már régóta izgatta a fantáziáját. „Sokat töprengtem – írja –, hogyan lehetne a modern fotográfia eszközeivel, mégis mindenféle aktualizáló ideológiai és szimbolikus tartalomtól, »korszerűségre « törekvő ábrázolásmódtól mentesen, a maguk tisztaságában és egyszerűségében visszaadni ezek lényegét. Miképpen lehetne elérni, hogy onnan is rápillanthassunk a valóságra, ahonnan egykor Petőfi szemlélte?”

Emlékszem, Illyés Gyula hasonló albumot szeretett volna 1973-ban megjelentetni több fotós közreműködésével, de az a könyv nem készült el. A kéziratban maradt tervezett szöveg néhány oldala az elmúlt években látott napvilágot. Ebből idézek egy bekezdést, miközben az album címlapjára gondolok: „Mestersége szobához, asztalhoz és székhez kötné, de szobában is úgy kell elképzelnünk, amint épp tolja ki maga alól a széket, talpra áll és megindul. Hiányos az a szobor, az a festmény, amely nem álltában ábrázolja.” Itt az asztal, a szék látszik és gyertyafényben a kész vers, s talán azért nem látszik Petőfi, mert már elindult!

Meg is említi Illyés, hogy „egy alkalmat nem mulasztott el, hogy útra ne kerekedjék. Nem csak azért, hogy országrésznyi távolságba eső városba jusson el. Magáért a járásért is útnak ered. Mihelyt megérkezik valahova, fél nap múlva már a környéken barangol. Látni akar, látni, látni; mindent a tulajdon két szemével.

Nem csak a történelmi helyeket, nem csak a hősök vérével halhatatlanra keresztelt romokat. Ha verseiből visszakövetkeztetünk, élmény az ő számára a feneketlen dágványú pusztai út, melyen Borjád és Sárszentlőrinc táján az ökrös szekerek majdnem hogy ladik módjára vánszorogtak, és élmény a vitorláival cigánykereket hányó szélmalom, élmény az eladdig oly köznapi délibáb, élmény az út menti kőszent (akinek valaki tarisznyát akasztott nyakába), élmény az alföldi lusta patak, melynek sárga alján pióca mászik és futó bogár nyüzsög.”

Ezen képek majd mindegyike ott látható Tóth József albumában, miközben erről az írásról ő mint sem tudott. De a többi kép mellé is odaillik Illyésnek egy másik gondolata, illetve láttató képe: „Láttam egyszer egy madár árnyékát szaladni a földön. Nem a madarat láttam meg először; hanem a tusfekete árnyékát rohantában, a hófedte réten. Mellettem suhant el. Aztán – földön futva folyvást – fölsiklott egy közeli dombra, varázslatos könnyedén, vegyítve mesebelien a szaladást és a szárnyalást. Aztán lebukott a domb mögött, látókörünkből kiszabadulva röpült tovább hetedhét határon: ameddig csak volt alatta sófehérségű és tűtündöklésű hómező. Szívszorító élmény volt várni, hogy az a földhöz kötött árnyék fölröpül. Boldogító élmény volt látni a föld és az ég birodalmának ezt a párosodását. Azt a testtelen röpülést az emberi talajon, a patyolattá tisztult szántókon csapongásával, kazlakat, háztetőket érintve...”

Ez a szépséges hasonlat azt mondatja velem, hogy a fotóalbumban lévő képek, mint árnyék a madarat, Petőfit idézik: a Petőfi lakta tájat, az Alföldet, azon belül a Kiskunságot, amelyről tudni kell, hogy a költő szülőföldje. Ezért készít képeket a fotóművész az alföldi pusztákról, tanyákról és végtelen rónákról, ezért mutat be nekünk téli, nyári és őszi tájakat; fejfákat, bokrokat, fákat és folyókat; mutat földet és mutat eget, miközben e képek Petőfi verseit idézik.

Kosztolányi írja az egyik esszéjében, hogy „az irodalmat nem lehet fényképezni.” Tóth József albuma pedig arról szól, hogy azért meg lehet próbálni. Hogy milyen eredménnyel, milyen sikerrel, hogy mire is jutott, arról is tanúskodik ez a könyv, amelynek hátsó borítójáról – a jól ismert dagerrotípiáról – Petőfi néz vissza ránk.

Tóth József: Petőfi fényképezőgéppel
Alexandra Kiadó, 2005
116 oldal, 3800 Ft

MoZi

Alexandra Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu