buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Egy lehangoló század – húsz tudós férfiú


2006.07.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A tudósokról legtöbbünkben él egyfajta sztereotípia: holmi fehérköpenyes, szarukeretes szemüveget viselő, bohókás avagy nyomasztóan unalmas figurák, akik ufóüzenet-szerű számsorokkal teli tábla előtt állnak, mikroszkóp fölé hajolnak vagy bonyolult gépeket indítanak épp valamely eleddig ismeretlen égi objektum felé. Természetesen a valóság ennél jóval bonyolultabb, pontosabban emberibb. Erről bizonyosodhatunk meg a Vince Kiadó gondozásában megjelent két kötet lapjain, amelyek meszszemenően hiánypótlónak számítanak, hisz ha a tudományos ismeretterjesztés mostohagyermeknek számít a könyvpiacon, akkor azon belül a kutatók, feltalálók, tanárok – a természettudomány nagymesterei – alakját hitelesen felidéző, személyiségük rajzát elegáns találékonysággal felvázoló, élettörténetüket megörökítő, csodálatra méltó szellemi művüket összefoglaló kötetek egyenesen világgá csavargott kis árvák…

A két mű bizonyos értelemben kiegészíti egymást, hisz témájuknál fogva számos ponton találkoznak, összefüggenek, izgalmas átfedésekkel lepve meg a szorgos és figyelmes olvasót. Érdekes például a Wigner Jenő-történet után elmélyedni a Staar Gyula-féle Dirac-interjúban, hisz a „hallgatag zsenit” szoros rokoni szálak fűzték a Wigner családhoz. De izgalmas hallani Vermes Miklós, azaz Muki bácsi, a karizmatikus középiskolai tanár jellegzetes, fanyar-szikár hangulatú visszaemlékezéseit a két háború közötti Fasori Gimnáziumról, ahol alig pár esztendővel azelőtt két „marslakó” (Neumann és Wigner) is koptatta a padokat, a pedagógus-legenda, Rátz László nebulójaként. Muki bácsiról egyébként később megtudhatjuk, hogy ő készítette az elképzelhető legtökéletesebb puskákat, fantasztikusan apró cédulákon, űrmikrotechnológiát is megszégyenítő apró gyöngybetűkkel…

Visszatérve a nagy összefüggésekhez, leszögezhetjük, hogy az analógia mindkét mű alapvető szervező erejének tekinthető. Különösen nyilvánvaló ez Hargittai István könyvénél, aki ezekre a már majdhogynem ezoterikus azonosságokra építi kötetét, párhuzamot vonva öt különlegesen tehetséges tudós (Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Teller Ede) sorsa között, rámutatva azokra a hasonlóságokra, amelyek (leszámítva életük alkonyát) végigkísérték élettörténetüket. Valamennyien magyarországi asszimilálódott polgári zsidó család leszármazottai a századfordulós Budapestről, csodagyerekek, kiemelkedő tehetségű diákok, akik az antiszemitizmus, illetve az emiatt kellemetlenné váló légkör és jelentősen leszűkült lehetőségek miatt távoztak először Németországba, majd a nácizmus térhódítása után az Egyesült Államokba, ahol hosszabb-rövidebb ideig oroszlánrészt vállaltak úgy a tudományos élet, mint a fegyverkezés és politizálás területén.

Érdekes, hogy mind az öten kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak középiskolai tanulmányaiknak (ami egyúttal sokat elárul a korabeli képzés legendásan magas színvonaláról is). Kármán abba a Minta Gimnáziumba járt, amelyet saját édesapja, Kármán Mór, megannyi pedagógiai reform atyja alapított; Szilárd Leó a Főreálgim-náziumban pallérozta elméjét; Wigner és Neumann egymással versengve voltak a Budapesti Evangélikus Gimnázium legjobbjai (amely rivalizálás saját bevallása szerint örök kisebbségi komplexust váltott ki az introvertáltabb alkatú Wignernél…); Teller Ede pedig – egyedül ő idézte fel fanyalogva a kamaszéveket – a Trefort nebulójaként aratta a babérokat a matekversenyeken. A folytatás szintén szinkronban zajlott: Neumann kivételével, aki egyszerre három európai felsőoktatási intézményben (a zürichi Műszaki Főiskolán, a budapesti Pázmány matematika szakán és Berlinben) kezdte meg a természettudomány gyakorlatilag teljes egészét lefedő tanulmányait, a többiek hazánk Műegyetemén kívántak diplomázni. Ez, bármily meglepő, csak Kármánnak sikerült, hisz időbeli előnye miatt nem részesült a Tanácsköztársaság bukása után fellángoló antiszemita megnyilvánulásokból – legalábbis diákként. Ugyanis miután komoly szerepet vállalt az őszirózsás forradalom egyetemeket érintő reformjainak kidolgozásában, a magyar mérnökök egyesülete kizárta soraiból. Ekkor fogadta el egykori témavezetője, Prandtl professzor meghívását Göttingenbe.

Szilárd, Wigner és Teller hallgatóként szembesültek a helyzet hátrányos változásával. A „legmegfoghatóbb” élményben kétség kívül Szilárd Leó részesült, akit a szó szoros értelmében rúgtak ki az egyetemről… Tanulmányaikat kivétel nélkül a legkiválóbb német egyetemeken folytatták: Teller Karlsruhéban és Münchenben, Szilárd és Wigner pedig Berlinben. Ez utóbbi városban működött akkoriban a 20. századi fizika egyedülálló, hatalmas jelentőségű szellemi műhelye, az ún. berlini iskola, ahol a kor legkiválóbb természettudományos „kiképzőtábora” működött. Olyanok tanultak, vitáztak, kísérleteztek együtt honfitársainkkal, mint Werner Heisenberg, Erwin Schrödinger és Albert Einstein… Finoman szólva is inspiráló szellemi közeg. Az aranyélet azonban nem tartott sokáig. Nem kell különösebb kombinatív készség, hogy kitaláljuk az időpontot, amely alapvető változásokat hozott – a dátum 1933. Nem telt bele pár esztendő, és valamennyi „marslakó” amerikai állampolgár lett…

A friss bevándorlónak számító fizikusok ázsiója a második világháború kitörésével és a helyzet fokozódásával egyenes arányban nőtt. Szilárd és Wigner Roosevelt elnöknek címzett, Einstein által „tálalt” történelemformáló levelét, amelyben az atombomba megvalósításának fontosságát ecsetelik, megdöbbentő intenzitással követték az események. A csúcspont a Manhattan-terv beindítása volt Los Alamosban – a mélypont pedig maga a megvalósulás: a fegyver bevetése Hirosimában és Nagaszakiban. A világ egészét megdöbbentő esemény kissé meglepő módon csak egyikükre gyakorolt sokkoló hatást: Szilárd Leó nemcsak felfüggesztette aktív közreműködését a hadiipar fejlesztésében, de később elszánt pacifista, és – miután érdeklődése a biológia felé fordult – „az élhetőbb világ” nagykövete lett. Wigner – bár nem ítélte el nyíltan a tömeggyilkosságot – gyakorlatilag szintén kivonult a fegyvergyártásból, csakúgy mint Neumann, aki noha számos politikai bizottságban volt jelen tanácsadóként, inkább a matematika közönséges földi halandó számára okkult világára fókuszált. Kármánnal és Tellerrel azonban más a helyzet. Ők halálukig az amerikai katonai védelmet szolgálták – előbbi különféle ballisztikus rakéták tervezőjeként a légierő legmagasabb köreiben, utóbbi pedig a hírhedt hidrogénbomba és a nem kevésbé hátborzongató csillagháborús terv atyjaként. Mindemellett kettejük életműve korszakalkotó jelentőségéhez, intellektusuk kvalitásához nem férhet kétség – erkölcsileg is csak az olyan hasonlóan óriási kaliberű kutató bírálhatja munkásságukat, mint Gyarmati István, aki a tehetségüket hadiipari téren kamatoztató kollégáit „az alkotó értelmiségi legbecstelenebbjeként” jellemezte… Kíméletlen megfogalmazás kétségkívül, ám túllépve pironkodásunkon, hallva legnagyobbjaink efféle minősítését, azért ott motoz mindannyiunkban: talán Gyarmatinak volt igaza…

Egészen más lapra tartoznak, akiket Staar Gyula mutat be művében. A kötet többféle szempontból is ínyencfalat. Egyrészt lehetőség arra, hogy bepillantsunk tudós nagyjaink túlságosan is hivatalos, sőt (valljuk be egymás között) néha sivárnak tűnő álarca mögé – fantasztikus embereket fogunk megismerni, csupa tehetséges, eredeti, elhivatott személyiséget. Másrészt a „kategórián” belül olyan széles spektrumban válogatta ki riportalanyait a szerző, hogy lehetőség nyílik a 20. századi magyar fizika valójának áttekintésére a maga teljességében. Az olyan (szabad akaratukból vagy kényszerűségből) külföldön élő és alkotó professzorok mellett, mint Tisza László, Balázs Nándor, Csonka Pál vagy Bay Zoltán, mikrofonvégre kapta hazánkban maradt legjobbjainkat: Simonyi Károlyt, akinek az első hazai magfizikai részecskegyorsítót és A fizika kultúrtörténete című, fogalommá nemesült művet köszönhetjük; Nagy Károlyt, aki évtizedeken át képezte felmorzsolhatatlan türelemmel és odaadással a fizikusnebulókat; Kovács Istvánt, a KFKI alapító igazgatóját, aki nem mellesleg szerzőként jegyzi az Ezüstgitár című hajdani slágert; Kroó Norbert akadémikust, az Európa Unió Tudományos Tanácsának tagját; a fent már idézett Gyarmati Istvánt, aki a termodinamika területén alkotott világraszólót. Megismerhetjük két kiváló erdélyi magyar természettudós életművét, személyes történetét: Gábos Zoltán több mint három évtizeden át tartotta a frontot a Babes-Bolyai Tudományegyetem Fizika Tanszékén, és Toró Tibort, aki 1953-tól 2000-ig oktatott Temesváron. Egy-egy mélyinterjú keretei között megrajzolja két mélységesen elkötelezett pedagógus, fizikát szerető és értő generációk sokaságát kinevelő középiskolai tanár, Vermes Miklós és Kunfalvi Rezső portréját, akik amellett, hogy kollégák voltak, halálukig hegymászótársak és igaz barátokként álltak egymás mellett – majd’ hét évtizeden keresztül. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a ráadás pontosan olyan pazar, mint a fenti névsor, hisz Staar Gyula két Nobel-díjas riporttal fejelte meg a fentieket: az egyik Carlo Rubbiával készült, a másik Paul Dirac-kal…

Patetikus zárógondolatok helyett pedig álljanak itt Nagy Károly professzor úr további kommentárt nem igénylő szavai: „Lehangoló században éltünk, amelynek csodája a fizika volt...”

Hargittai István: Az öt világformáló marslakó
Vince Kiadó, 2006
397 oldal, 3995 Ft

Staar Gyula: Fizikusok az aranykorból. Beszélgetések
Vince Kiadó, 2006
424 oldal, 3995 Ft

Szirtes Borbála

Vince Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu