buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Papírt és kardot írtam...
Beszélgetés Gergely Edittel


2006.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

• Keveset publikáló pajzán nyelvű fiatal erdélyi költőnőként ismer a szakma. Azután valami történt. Kezdődött egy győzelemmel az Irodalmi Jelen novellapályázatán – költőként –, azután a Méray-ösztöndíj, fiatal újságíróként, három hónap Pesten, tavaly ősztől rovatvezetőnek szegődtél egy bukaresti magyar napilaphoz, közben éves irodalmi ösztöndíj. Minek nevezzük ezt? Helykeresés, túlzott mobilitás, vagy mi?

Nevezzük szerencsének. Másfél éve sarkamban a szerencse, ami valójában szerencsétlenséget hoz az erdei babonafejtők szerint. De most amúgy is itt a munka ideje. A túlzott mobilitást nem értem, a túlzottat mármint, de szeretném, ha autóm volna, és száguldozhatnék Bukarestből a gyergyói havasok aljába, édesanyámhoz. Ha nem jószerencse, akkor az lehet, hogy lehúztam a kimért parkolóidőt a székelyföldi napisajtós hírgyárban, most más a dolgom. Egyszeri pajzán költőnőségből nem lehet eléldegélni, amíg a világ világ, mégis, mivel nyit ez az interjú? Manipulatívnak érzem, mert erotikus izgalmakat terjeszt rólam, mert trükk, mintha én trükköznék, pedig nem. Maradjunk a szerencsénél. És a szerencse is maradjon velem.

• Három éve, akkor még az erdélyi Krónikának, végiginterjúztad a Könyvhetet a kortárs irodalom középnemzedékével, úgy látszott, sorozat lesz belőle, díszkiadvány. Nem lett. Miért?

Figyelem az interjúalanyaimat, látom, mi történik velük, hogyan alakul a pályájuk, öt év után ráismétlek, megkérdem, mi történt, hogyan módosultak a tervek, hol tartanak a korabeli elképzelésekhez képest. És akkor kötet is lesz belőle, ha fantáziát lát benne egy kiadó. Ez ugye azon múlik, jól választottam-e csillagot, ragyognak-e akkor már a magyar irodalom egén, fogalmazom így, ha egyszerre patetikus és racionális akarok lenni. Interjúkönyvvel házalni, kiadót keresni nem lehet szívderítő feladat. De hát lehetőségnek tekintem. Belső ötletem is van hozzá, kisesszék az interjúk mögé, miképpen ítéli meg a fejlődést, a mozgást egy-egy független szakember. Meglátjuk. Terv. Jönnek, mennek a tervek.

• A díjnyertes nagyelbeszélés tálcán kínálta, hogy regény legyen belőle. Miért nem nőtt regénnyé?

Úgy érzem magam, mint a diáklány, akit elszámoltatnak a házi feladattal. Több oka is van ennek. Nem véletlen, hogy a sajtóban dolgozó irodalmárok szerint a napi kulimunka kivégzi az irodalmat. A napisajtós minden nap ír valamit, főleg, ha a kultúra környékén forog, úgy érzi, csinált valamit. Csak hát a napi eredményt benyeli a sajtó természete, másnapra érdektelen, érvénytelen, halott. Az író halott műveket szül. A hetek pedig telnek. De mert a restancia szaporodik, mindez kényszerítő motiváció is. A dolgok többnyire összefüggenek, így függenek össze. Az IJ-díjkiosztás után írtam meg az első ösztöndíjpályázatot, fordultam a Mérayra. Szabadulni szerettem volna, aztán most Bukarest.

• Nyolc éve jelent meg köteted. Ez gombócból is sok, nem gondolod? Ilyen nehéz helyzetben van az erdélyi könyvkiadás?

Először is: az erdélyi könyvkiadás különös képződmény, de erről majd legközelebb. Másodszor: hét éve, nem nyolc. Nem mellékesen szerencsés szám a fordulathoz. Nem gondolom, hogy sok volna ez, ha nincs készre érlelt munka, de ezt se részletezem. Közben érzem a gúnyt is a kérdésben. A könyv nem mehet másként, mint ahogy az újszülöttet várják, itt a szülés ideje, a jönnek a tolófájdalmak, születik a baba. Jönnie kell. A boszorkánymestert két hónap alatt írtam eszerint a recept szerint. Amúgy pedig Szerb Antal azt mondja, nem kell írni minden nap. Azt mondja: „író ne írj!”, lazulj, figyelj, töltekezz.

• Most jutottam a könyvhéten megjelenő versregényedhez, PDF-ben olvastam, ami nem ugyanaz, mint papíron, de így is üt. Szomorú szex-könyv? Elbocsátó szép üzenet? Az erdélyi Szőke Anni balladája? Minek neveznéd?

A boszorkányos valóság. Annak nevezném. Az élet boszorkányos, kiszámíthatatlan valósága, ugyanakkor abszurditása. Ilyen az élet. Csak megyünk, nézünk, hallgatunk, beszélünk, nem értjük, a másik mit miért tesz, mit miért mond, ha nagyon odafigyelünk, kiderül, a tizede érthető, értelmes, felfogható, kilencven százalék Beckett és Ionesco. Az esetek többségében könnyesre nevethetjük magunkat, de ha érintettek vagyunk valamilyen szinten, jön a sírás-rívás. De ezt sem értjük pontosan. Ahelyett, hogy hátat fordítanánk az abszurdnak, egyre jobban beláncol, odaszorít. Az élet legfőbb abszurditása, hogy meghalunk, reggelente ezzel a tudattal nyitjuk a szemünket, és azzal, hogy vágyunk a boldogságra, mert tudjuk, az élet rövid. Erről szól a könyv, ami nevezhető akár Szőke Anni balladájának is, ha arra a Koncz Zsuzsa-dalra gondolsz, amit ismerek. Ha nem rá gondolsz, ez is Ionesco-fejezet. Amúgy pedig vágyak, álmok, remények, lehetőségek kavalkádja a kötet, ennek megfigyelt, dokumentált szeletkéje. Láttam, éreztem, megkínzott, megírtam. Ám szereplője nem volnék szívesen hasonló kalandnak, elárulhatom.

• Olvastam az áprilisi Látóban egy hasonló történetet hasonló címmel, a szerző ott is Gergely Edit. Azt még megértem, hogyan lesz egy regényből színmű, pénzt keres vele az író. De nehezen, hogy miképpen alakul át egy keserű nagyelbeszélés versregénnyé. Elmagyaráznád a folyamatot?

Persze. Prózát írok mostanában. Amikor a Látó anyagot kért egy női összeállításhoz, már készülődött a Boszorkánymester, de akkor még nem tudtam, mi lesz belőle. Olvasgatás, javítgatás közben (le is maradtam a márciusi számról) éreztem, mennyire szálkás, inas ez így, és hogy hiányzik belőle az a lágy, lírai szövet, amely egyszerre képviselné a szerelem harcias gorombaságait, kaotikumát, és a bohózat boszorkányos szépségét. Már elküldtem a kéziratot, mikor megindultak a belső strófák, és a veresember-ág erősítéséhez egy kistörténet sorozat. Egyszer csak, egyik reggel már a két záró darabot, a Hajnali gyengédet és a Papír és kardot írtam.

• Összefoglalnád a sztorit? Ha szabad.

Lehet, bár nem tudom, mennyire egyszerűsíti, de ha erőlteted... Egy fiatal nő belefáradva reménytelen kapcsolatába a Mesterrel, lelép egy reménytelibb fiatallal, akiről különféle bizonyítási eljárások során kiderül, hogy nem válik be, illetve más térfélen játszik. Azután mindenféle kalandok után bűnbánóan, megalázva visszatér.

• Ennél egyszerűbbet el se lehet képzelni, minden nap tízezrével...

Meglehet. De azokat nem írtam meg.

• Hogyan születik egy ilyen történet? Az alkotó ül, és kigondol egy boszorkányos mesét, amely mese majd elvarázsolja reménybeli olvasóit? Esetleg saját életéből hozza? Látja, kilesi, megírja?

Végignéztem. Végigszurkoltam. Néhol elhűlve, néhol elképedve, néha én futottam a jeges borogatással, hogy a főhőst nyugtassam. Látom közben az indiszkrét mögöttes kérdést is, mennyire önéletrajzi A boszorkánymester. Semennyire. Ilyet, de ehhez hasonlót se képes érintett megírni, mert nem látja át, nem lát ki a kulimászból, ahová saját szándékból, jókedvűen belovagolt. De mindkét, illetve mindhárom szereplőmet ismerem. Gondolom, nem örülnek majd, ha magukra ismernek. Vagy örülnek. Ki tudhatja. A nem szakmabeli reakciója kiszámíthatatlan, lásd Grecsó Krisztián bírósági ügyeit. Majd kiderül.

• Tegyünk rövid kanyart a hagyományos magyar–román barátság felé. Mi úgy tudjuk, hogy Bukarestben a magyarság ellenségei élnek. Ezzel együtt mégsem valamely erdélyi városban székel a szerkesztőség. Mi a magyarázata?

A mindennapok nem úgy folynak, mint a foci-, vagy jégkorongmeccseken, hogy a népek végigvicsorogják. A népek dolgoznak. Keresik a munkát, ha megvan, próbálnak élni. A román ember, mint bárki bárhol a világon, szeret, robotol, gyereket nevel, iparkodik, kerüli a veszélyes helyzeteket, siet, le ne maradjon valamiről, mint mindenki. Egyébként a kérdést a kormányfő-helyettesnek tedd fel, neki vélhetően van ellenségpolitikája, lévén magyar nemzetiségű. Szerintem a szerkesztőség azért székel Bukarestben, mert a hiedelemtől eltérően nem Budapest, hanem Bukarest hazám fővárosa, és mégiscsak fura a budapesti hírügynökségtől átvenni a romániai magyarságot érintő híreket, amiről Bukarest dönt a magyar miniszterelnök helyettessel és csapatával. A ellenség egyik taxis közkatonája “az a szép, az a szép, akinek a szeme kék”-et énekelte ideérkeztem első útján, mikor meghallotta, magyar vagyok. Igaz, csak ezt az egy sort tudta. Mit mondjak erre? Hős vagyok. Egy hős irodalmár, aki beköltözött az ellenség szívébe.

 
 
 

Onagy Zoltán

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu