buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Somlyó kalcedonköves gyűrűje


2006.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Nagy ideje van a kódfejtésnek, a rejtjelezett üzenetek feltörésének is bizonyára, most azonban a műalkotásokban elrejtett „üzenetek” megtalálására gondolok. A lavinát Dan Brown regénye indította el – annyian készpénznek vették a mű állításait, hogy azóta számolhatatlanul jelennek meg a Leonardo da Vinci festményein elrejtett titkos kódok feltárásával vagy cáfolásával foglalkozó kötetek.

Tavaly két brazil sebészorvos rukkolt elő a Michelangelo-kód megfejtésével. Gilson Barreto és Marcelo de Oliveira egy 15 évvel korábbi, az amerikai Frank Meshberger felfedezése nyomán elindulva arra jutott, hogy a Sixtus Kápolna mennyezeti freskójának 38 lapja közül 34-en Michelangelo az emberi anatómiával rokonítható ábrázolásokat rejtett el. A művészettörténetbe belekotnyeleskedő orvosok azt állítják, a reneszánsz mester kódolása szinte gyermeteg, megfejtéséhez szinte elegendő figyelmesen nézni a freskót, és a kódolt üzenet maga szólítja meg a szemlélődőt.

Valami ehhez hasonló, a mű általi „megszólítottságról” ír Somlyó György 1994-es, „A festészet és a költészet határairól” fogalmazott esszéjében Ferenczy Károly Festő és modellje című festményének néhány négyzetcentiméternyi, színből és textúrából összeálló faktúrája kapcsán, aminek színmeghatározásához Szentkuthy Miklóst hívja segítségül az Eszkoriálból: „valahol a gesztenyepüré és a frissen ázott orgona között”. Az esszében kiemeli a két művészi tevékenység, a festészet és a költészet hasonlóságát (emberi kéz visz valamilyen médiumra jeleket), különbözőségét (a költő csak egyezményes jeleket használ, a festő minden vonása önmagában is egyedi, ennél fogva már magában is műszerű), amiből következően hatásuk is eltérően érvényesül (a szöveget szellemünkkel fogjuk fel, és általa hat érzékeinkre, míg a látvány érzékünkön át hatol belénk, és azáltal jut el szellemünkig). Egyszerűbben: versolvasáskor a költő szellemével, egy képzőművészeti alkotás befogadásakor pedig a művész keze nyomával találkozunk, az előzőt felfogjuk, az utóbbit érzékeljük, ám mindkettő egyformán megérinthet bennünket. Csak éppen azt nem tudjuk megmagyarázni, sem megérteni, hogy miért. Miért válik olyan fontossá egy pár négyzetcentiméteres festett vászon, vagy néhány sor, hogy bele lehet halni? Somlyó Györgynek van válasza: azért, mert közvetlenül találkozunk a teremtéssel, a műalkotások eme legérzékenyebb helyein Isten lakozik.

S mintha ezt a szemléletet tükrözné az Arany János-i kérdést címébe emelő Írjak? Ne írjak? esszékötetnek a vizuális és a nyelvi művészetet egymás mellé állító tervezése is: a borítón Pedro Coronell mexikói művész Napfény a lepelen című festménye, az előzéken Pablo Neruda Nobel-díjas chilei költő kézírásos szonettje látható, ráadásul a kötet egyik esszéjének címe mintha tükörírással mutatná a gyűjtemény címét: Fessek? Ne fessek? Miért éppen a spanyolok, Neruda és az ugyancsak Nobel-díjas mexikói spanyol-indián Octavio Paz? A válasz kézenfekvő, a költők – Somlyó, Neruda, Paz – közös meggyőződése, hogy a költészet, a zene és a képzőművészet voltaképpen egy tőről fakad, és miként Octavio Paz fogalmazott, a „Szentháromság misztériumához hasonlóan egyek”, ami Somlyó szemléletében valamiféle egyetemes, egységesként megélhető „mindenművészetként” jelenik meg. Tegyük még hozzá, hogy az Arany János verscímét tükröző esszé éppen Octavio Paz két tanulmánya nyomán beszél Marcel Duchamp (gesztus)művészetéről, és Somlyó vezértémájáról, a modernség mibenlétéről, máris körvonalazódik, hogy egy kiválóan átgondolt, megjelenítő erejű éles fogalmazással és hatalmas ismeretanyag áttekintésével készült, remekbeszabott esszéket és elegyes írásokat tartalmazó kötetet forgathatunk. Annak szemléltetése szempontjából, hogy mennyire összeszálazódik ebben a kötetben a somlyói életmű számos „textúrája”, nem érdektelen, hogy az egyik szövegben említi A Múzsához című fiatalkori költeményét, amelyben a többezer éves költészeti hagyománnyal ellentétben nem az énekléshez szükséges erőért, hanem a nem-énekléshez, a nem-íráshoz szükséges elszántságért fohászkodik. „Azzal kezdtem a költészetet, hogy védekeztem ellene” – vallotta erről Kabdebó Lórántnak, s a 85. születésnapjára megjelent gyűjtemény címe is ezt a kényszerítő szembeszegülést idézi.

A szerkesztés fölötti lelkendezésünket némileg lelombozza, hogy amíg a kiállítás-megnyitó („Tó fölött, ég alatt” – ami megint csak utalás Somlyó ugyanilyen című verseskönyvére) és az anekdotikus alkalmi szöveg (Kommentár – önmagához) valamelyest hozzájárul a szerző szellemi portréjához, miként a könyv végén olvasható interjú is ezt a célt szolgálja, addig a Rajzaimról című írás, ami tulajdonképpen előszó a szerző grafopoémáihoz, nem sokat tesz hozzá ehhez a képhez, jóval kevesebbet, mint a másik, A miért hal meg az ember? című drámafordításhoz, vagy Térey János versfordításaihoz írt előszó, mert a rajzolt versek nélkül olyan csonka, mintha a Weöres Sándorral és Octavio Pazzal folytatott levelezésről szóló tanulmányok zanzásítva és a levelek nélkül jelentek volna meg a kötetben, és legalább ennyire „kilóg a sorból” a Köszönet a Pablo Neruda Emlékéremért.

Mindezekért azonban kárpótolnak a nagy ívű Somlyó-esszék, a Weöres-dolgozatok, a Paz- és Neruda-megközelítések, azok az írások, amelyeknek pillérei a szerző életrajzából emelkednek ki, íveit pedig művészetfelfogása domborítja. A kötet nem esszégyűjtemény, hanem portré a középkori vésetű, vörösre festett kalcedonköves ezüstgyűrűt viselő művészről, a múlt században is párját ritkító alkotók egyik legjobbjáról, akiknek még annyira fontos volt a műveltség, a mesterségbeli tudás és a „mindenművészet”, hogy saját áldatlan sorsukon fölül tudtak emelkedni, de bármikor meghaltak volna egy tenyérnyi festett vászonért.

Somlyó György: Írjak? Ne írjak?
Nap Kiadó, 2005
240 oldal, 2540 Ft

Fekete J. József

Nap Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu