buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 25, vasárnap
Lajos és Patrícia napja





















Évfordulók:
1976: Eyvind Johnson halála
1977: Kós Károly halála (Kolozsvár)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A követés poétikája
Sándor Iván Követés című regényéről


2006.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Tudjuk jól, a nagy írók mindig ugyanazt írják, csak éppen másképpen írják ugyanazt. Sándor Iván regényei és esszéi is mindig az Én szétesésének és fölépíthetőségének kérdéseit járják körül, háttérként megmutatva a huszadik század közép-kelet-európai, benne természetesen a magyar történéseinek csomópontjait. Tegyük mindehhez hozzá azt, hogy Sándor Iván a történések leírásakor megtalálja a személyesség számára megkerülhetetlen jegyeit – vagy inkább fordítva: nála a személyesség momentuma indítja el a regény megképződését, csatolva hozzá mindazt, amit a történelem faggatója az esszéíró szerepében tapasztalatként megfigyelt. Hadd lépjek ki egy kicsit az egyébként szükséges időrendből: ebben a mostani könyvben is. A regény ugyanis azt mondja, hogy az, amit 1944-ben a zsidóság ellen tettek, bűn volt, s ez a bűn abból a bűnös politikából következett, amelyet az akkori politikai körök követtek.

A Követés egzisztenciális súlyú regény. Egzisztenciális súlyú, mert szerzője számára egzisztenciális súlyú kérdéseket vet fel, s egzisztenciális súlyú, mert az egzisztenciális kérdéseket poétikai szinten jeleníti meg. A kiinduló pont: a szerző évekkel ezelőtt, amikor éppen az akkori új könyvének a tervezése okán a Víziváros egyik lépcsősorán sétált, a Bem rakparthoz érve nekiütközött egy kerékpáros. A pillanat súlya alatt felrémlett egy másik pillanat, az a pillanat, amelyikben ugyanazon a helyen 1944 novemberében egy nyilas karszalagot viselő kerékpáros került mellé, a kerékpáros azt a menetet követte, amelyiknek tagjait Zuglóból az Óbudai Téglagyárba terelték, a menetben ott haladt a szerző is, tizenéves fiúként. A két tekintet találkozott, a nyilasé és a fiatal fiúé, talán ezért lett a Követés a tekintetek regénye. A regény különösen két tekintetet követ nyomon: az akkori gyermekét és az akkori gyermekből lett férfiúét, vajon a két tekintet képes-e találkozni egymással, kérdezi. Ami a regényben kibontakozik előttünk, az a követés poétikája révén bontakozik ki. Merthogy ennek a regénynek nem csupán az akkori történet elmondása a tétje, s nemcsak az azóta történtek elmondása. Nemcsak az, hogy annyi történelmi csapdahelyzet után az, ami akkor történt, elmondható-e egyáltalán. Hanem az is, hogy megmutassa, az egykor történtek miképpen épülnek be mai életünkbe. Ahogy egy interjúban mondta Sándor Iván: „A nyomozási szál nem a népszerűségnek tett engedmény. Abból a történetfilozófiai-etikai meggyőződésből következik, hogy a magyar múlt – és persze nemcsak a magyar múlt – az egész huszadik századon végigvonulóan elfedett, takart, meghamisított. Ilyen értelemben episztemiológiai detektív munka, hogy a regény Beszélője közel hatvan év múltán végigmegy az egykori lábnyomain.” Mindeközben az olvasó sem csupán a történéseket követi, hanem az alakok – és a követések – osztódását is, merthogy a Beszélő is teremtett alak, aki valamikori önmagát, a tizennégy éves fiút követi, a fiú tekintete – hitelességre, talán mondhatom: tisztaságra figyelmeztetve – a Beszélőt követi, ahogy a Beszélő a többi szereplőt is, köztük a történelmi súlyú szereplővé emelkedő Carl Lutzot, aki – a szerző is beszélt erről – őt követi, mármint azt a fiút, aki valamikor a szerző volt, meg hát azokat az embereket, akik után ment, hogy megmentse őket. Az író – a regény logikája szerint – a Beszélőt követi, az írót pedig, immáron az irodalom logikája szerint az olvasó. Ismét idézem a szerzőt: „A Beszélő nem áll kívül. Mindvégig keresi annak a fiúnak a tekintetét, aki egykor ő volt. Úgy érzi, hogy közben a fiú meg őt figyeli, azt a papírlap fölé hajló idős férfit, akivé lett. De: mindezt az író írja le. A Beszélőt is ő írja le. A nyomkövetésnek, a fiú lépéseit követő lépteit is. Ez olyan epikai háló, amiből senki sem szabadul. Regényként: fikcionált létszerkezet. Akármelyik pontját érinted, a háló egésze megrezdül.

Közben a hálóból szövevény lesz…” Ez a regény történelmi regény, miközben minden mozzanata fikcionált, ráadásul számos regényelméleti kérdést is felvet – különösen az Elbeszélő pozíciójával kapcsolatban. „Amikor jobban szemügyre vettem ezt a festményt – Bosch Szénásszekér című képéről van szó, a szerző ezt a képet választotta előző könyve borítójára –, felfedeztem a látszólag nyugalmas környezetben egy apró szörnyet. Rovarlábak, démontest, sáskaszárnyak, emberi arc. Az alak fején izzó parázzsal teli kosár, az orrán értelmiségi tekintetet idéző cvikker. Bosch tehát megkereste a látvány elbeszélőjét. Mintha azt festette volna oda a kép sarkába, aki így kezdheti a történetet: ott voltam. Álmomban ennek a kis szörnynek a rovarlábain indultam el a Pala utcába” – olvashatjuk a regényben, ennek megfelelően a szerző is ott volt a mostani regény történetének megtörténésekor, az ott voltság viszont közvetlenül nem feleltethető meg az elbeszéléssel, a szövegben erre is találunk utalásokat.

A szövevény alapsíkján, azon a síkon, amelyikre a szövevény ráépül, vagy inkább úgy mondom, amelyik körül a szövevény kialakul, két történet zajlik. Az egyik: a tizenéves fiú – vele pedig Vera, kicsit távolabb tőlük a család – menekülésének története, a másik történet a „magas” történelemé, ez Carl Lutz alakja köré szerveződik. Azt is mondhatnám, ebben a két vonatkozásban a Követés valóságirodalmi alkotás: az egyik valóság-réteg hitelességét a szerző élményanyaga teremti meg, a másikét a szerző kutatómunkája, Carl Lutz naplóinak, a rá való emlékezéseknek a felfedése.

Olvasóként hitelesíthetem, ez a két szféra, a menekülő magánszférája és a magas történelembe belépő Carl Lutz szférája szinte körképszerűen mutatja az akkori történéseket. Ám leegyszerűsítenénk a regényt, ha ebben a vonatkozásban csak ezt a két szférát látnánk, s nem éreznénk, hogy ezek a szférák is különböző szinteken mutatják meg magukat, ennek megfelelően pedig különböző nyelvhasználattal találkozunk, mert a szerző mindenkit a „maga” nyelvén beszéltet. Nyelvi vonatkozásban is gazdag alkotással találkozunk tehát. „Magánvonatkozásban” pedig az önépítés gyakorlatával: az a Sándor Iván, aki regényeiben és esszéiben az Én erodálódását, szétesését követi nyomon, ebben a munkájában az Én konstruálódását mutatja be.

Tényleg azt? Az írói világ, az írói látásmód bonyolultabb és árnyaltabb annál, mint amit egy rövid kijelentő mondatban össze lehetne foglalni. A szerző erről a következőket mondta: „Akkor, habár a körülmények azt parancsolták, hogy az elpusztítással nézzek szembe, én a túlélés lehetőségeivel próbáltam szembenézni. Ez megjelenik a regényben. Ma? Sok munkámban foglalkoztam azzal, amit az Én eróziójának nevezünk, illetőleg azzal, hogy a huszadik századi európai regény mit mond el erről, mint a korszak létállapotáról. A Követésben ennek egyik fókuszpontját ’nyomoznám’, mint a történelemnek az emberi sorsra telepedő elporlasztó erejét. Ez volna az én önépítésem.”

Értenünk kell ezt is, a túlélés lehetősége, az „önépítés” a pusztítás tanulmányozásaként, leírásaként jelenik meg előttünk. Ami azt is jelenti, hogy a Követés tétje nem csupán poétikai tét. Nem csupán poétikai tét, de az is, mert a követés poétikai vonatkozásai nélkül a regény sem létezne … A történet megélése és elmondása, mi több, a létszemlélet és a regényszemlélet így erősíti egymást Sándor Iván kiemelkedő jelentőségű regényében.

Sándor Iván: Követés – Egy nyomozás krónikája
Kalligram Kiadó
Pozsony, 2006
274 oldal, 2100 Ft

Füzi László

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu