buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Miként a dinnyehéj…


2006.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Közhely is, tény is: az ember társas lény. Háy János (új) novelláskötete, a Palatinus Kiadónál megjelent Házasságon innen és túl ezt a közhelyet, tényt abszolutizálja, s szervezi egybe – zömmel irodalom alatti (vagy még inkább: előtti) nyelvi-stiláris eszközökkel – szöveggé, irodalommá. Maga a cím viszonylataiban, viszonylatosságában ragadja meg az emberi életet, egy olyan paradigmát kínálva vele, mely – szinte egyetlen mozdulattal – képes az egészet lefedni. A házasság (nyugati, zsidó-keresztény) kultúránk hagyományai szerint életünk olyan kulminációs pontját jelenti (sokfelőli megtépázottsága, kikezdettsége ellenére, még mindig), melyben az előre és visszafelé is mintegy meghatározódik, s heideggeri létbe-vetettségünk drámáját afféle társadalomba-vetettségként jeleníti meg. A végtelen szabadságot, önmaga minél teljesebb kibontakoztatását áhító személyiség mozgásirányát – a családalapítást, a családban való létet vagy az attól való elidegenedettséget fogva föl legfőbb mozgatórugójának – annak korlátai, korlátozottsága felé határozza meg, illetve az ebben a fajta önkorlátozásban jelöli ki szabadság- és kiteljesedettség-vágya legfontosabb dimenzióit. (Miként ez a sorsuk Háy A Kovács Laci lánya című novellája „oktatási intézmények biztonságos falai közé” száműzött iskoláskorú gyermekeinek is, hogy ott „végre felcserélhessék az Istentől kapott szabadságot a szükségszerűségek felismerésére, amit Hegel ajándékozott az emberiségnek”.

Háy János jelen kötetbe foglalt írásai – kivétel nélkül – az e kettősségből, kettős-irányultságból fakadó tragikum megfogalmazódásai (még ha el is ragadja őt olykor ennek egyidejű komikuma, az akkor is e tragikum fényében, e tragikum felől értelmezve tükröződik). Történetei – legalábbis könyve első három ciklusában, konkrétan háromnegyedében – nem hagyományos értelemben vett történetek, hanem mintegy a nyelv történetei, azé a nyelvé, amelyben megfogalmazódnak, amely időt és teret – és cselekményt – ad, azaz: létezést biztosít nekik. Háynál nem a történet előzi meg a nyelvet, nem a történet mondódik, mesélődik el egy bizonyos nyelven, hanem a(z adott/választott) nyelv teremti meg magát a történetet, s vele együtt szinte ezek szereplőit, alakjait is. A nyelvi megelőzöttség fogalma ezekben az írásokban nem elsősorban magára a szövegre, hanem a bennük megteremtődő emberre, emberalakokra vonatkozik. Háy figurái mindenekelőtt nyelvükben léteznek; a nyelv nemcsak hordozója-tükrözője személyiségüknek, vonásaiknak, hanem mintegy a generátora is; beszédmódjuk nem egyszerűen csak hordozza, hanem érzékelhetően megképzi őket s az életüket. A létbe-, illetve a társadalomba-vetettség nyilvánvalósága mellett így egy harmadik evidencia: a nyelvbe-vetettség heroizmusa is meghatározója – kifejezéskészségük árnyaltságával, illetve korlátaival szervezője – életüknek. Háy csaknem minden alakja egyféle bezártságban, beszorítottságban él, mintha börtöncellában senyvedne (mint például a Markó remeklésének anya-, apa- és gyermekfigurája, de erre a végsőkig vitt következmény-létre utal a Dönteni kell alapvetése is: „Az ember örökké okot keres, holott minden csak következmény. Következménye annak, hogy él”), s ez a végzetes körülöleltség nemcsak a sorsukba való befogottságot, hanem a nyelvben – nyelvükben – való meghatározottságot is jelenti egyben.

A Házasságon innen és túl novellái mintha egy az egyben az Irodalomról mint a nyelv Utópiájáról értekező Roland Barthes dilemmáját példáznák: „Az egész mai írásban kettős posztuláció valósul meg: egyszerre észlelhető a szakítás és a beteljesedés mozgása, az a minden forradalmi helyzetből ismert kép körvonalazódik, amelynek elemi kétértelműsége abban a tényben jut kifejezésre, hogy a Forradalomnak abból kell merítenie, aminek a szétrombolására tör, azt a képet akarja megsemmisíteni, amelyet birtokolni szeretne. Mint a modern Művészet egésze, az irodalmi írásmód is magában hordozza a Történelem elidegenedését, miközben a Történelemről álmodik: szükségszerűségként a nyelvezetek szétforgácsolódását erősíti meg… A mai írásmód állandóan bűnösnek érzi magát saját magányossága miatt, egyúttal mégis a szavak boldogságáról való mohó álmodozás tölti be, egy megálmodott nyelvezet felé siet…” Háynál – kötete háromnegyed részében – a nyelv se nem cél, se nem eszköz: egyféle entitás: nem az író írja-teremti azt, hanem a nyelv maga mozgatja, írja az írót.

Háy írásai nagy részében nem bűvészkedik a szavakkal, nyelvvel, hanem maga is része, természeti eleme azok univerzumának. Egy messze nem irodalmi nyelvezetet tesz meg ezen szövegei nyelvének s válnak tőle azok a legmagasabb értelemben vett irodalommá. Kötete első három ciklusának egyfajta alulstilizáltság a stiláris meghatározója, nyelve a beszélt nyelvet imitálja, mintegy nyelv-alattiságában, sőt, még inkább: (irodalmi) nyelv-előttiségében mutatja meg azt. Ez a díszeitől és hagyományos regisztereitől fosztott, minimalizált nyelv zeng fel aztán nála teljes hangerővel és – nem ellentmondás ez: – változatosnál változatosabb hangszínekkel, s beszéli el önmagát. Ehhez képest egy teljesen más nyelvi-stiláris szintet képvisel a Házasságon innen és túl negyedik szakasza, mely inkább egyfajta felülstilizáltság jegyeit viseli magán, így – s epikai-cselekménybeli lekerekítettségük okán is – a hagyo-mányos(abb) prózapoétikákra utal vissza. Ezen utóbbi írásaival Háy helyenként már-már a közhelyesség, illetve a (nyelvi-írói) modorosság határait súrolja, ezért ezen opusok alkalmasint annak vizsgálatát is lehetővé tehetnék, hogy mód és modor időnként mennyire közel eshetnek egymáshoz, s az előbbi – a legjobb és legártatlanabb írói szándék ellenére is – milyen könnyen átcsúszhat az utóbbiba. S e veszélyek vonatkozásában is Barthes szólal meg bennünk: „Minden megszülető író megnyitja önmagában az Irodalom perét, ám ha elítéli is az Irodalmat, mindig ad neki egy bizonyos haladékot is, amelyet az Irodalom arra használ föl, hogy újra bekebelezze az írót; hiába alkot szabad nyelvezetet, mesterségessé változtatva kapja vissza, mert a luxus sosem ártatlan: és az írónak továbbra is ezt a kiszáradt, megkeményedett és zárt nyelvezetet kell használnia, amelynek korlátait annak az embertömegnek az óriási nyomása jelöli ki, amely e nyelvezetet nem beszélőkből áll.” Érdekes módon a negyedik ciklus önmagukban akár drámainak is nevezhető szorongásokat, döntésképtelenségeket vagy éppenséggel hibás életstratégiákat és rossz döntéseket magukban hordozó tragikus arcképei, életsorsai is – talán elsősorban szokványos stiláris és poétikai bázisuk miatt – erőtlenebbeknek és nehézkesebbeknek, s a valóságfestés tekintetében is kimódoltabbaknak hatnak, mint az első három fejezet gyorsmozgású, környező, értékvesztett világunk kiüresedését igen kiábrándultan festő, irodalmilag-nyelvileg példásan friss szkecscsei (különösen a Sztreccs, a Szeplő, a Lajos utolsó levele Feri feleségéhez, az Agglomeráció, a Titok, az Életveszély, a Markó, a Nehéz), s végső soron itt említhetjük a budapesti hídneveket címükbe emelő történeteket is.

Az ez utóbbi – harmadik – ciklus középpontjában álló híd-motívum egyben az egész kötetre érvényes, annak írásaihoz alapvető értelmezési horizontot festő, az elidegenedett, kiüresedett emberi kapcsolatok szükségszerű újragenerálásának, egy kiábrándult világ újranemesítésének metaforájává nemesedik: „Hidat kell építeni, mondogatták [az emberek] egymásnak, nincs más megoldás. Hidat, melynek karcsú teste átível a Duna fölött, ahogy a férfi karja ível a nő válláig, ahogy az erős izmok átlendítik a kart a gyenge vállig, hogy összekössék azt, ami eddig ketté volt választva. S mikor ez a kötés létrejön, a nő odafordul akkor a férfihoz és a férfi szabadon maradt keze a blúz alá siklik, s egy év sem telik el, gyermekük születik, s immáron apává és anyává lesznek. A gyermek pedig felcseperedvén ott jár-kel ezen az íven, át apából anyába, s ha megbotlik, egy figyelmes kar felsegíti, de ha lesodródik onnét, belétoccsan a Duna-vízbe és úszik messzire, miként a dinnyehéj.” S éppen erre villantja rá szemünket Háy János a Házasságon innen és túllal: arra, hogy menynyi köröttünk a dinnyehéj, s hogy tulajdonképpen – meglehet – tehetetlenül sodródó dinnyehéjak vagyunk mi magunk is.

Háy János: Házasságon innen és túl
Palatinus Kiadó, 2006
242 oldal, 2800 Ft

Tóth László

Palatinus Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu