buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Kép-játék


2006.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

A képeskönyveken ugyan nem mindig szerepel korosztályos besorolás, de azért azt tudjuk, hogy általában a legkisebbekhez szólnak. A lapozgatós könyveken túl azonban a képeskönyv számtalan variációja létezik: ezekben kép és szöveg különböző arányban keveredik, de minden esetben a képanyag egyenrangúsága, illetve erőteljes hangsúlyozottsága jellemzi őket. A magyar gyermekirodalomban a Janikovszky – Réber páros indította el a képeskönyvek új értelmezését. Klasszikusnak számító könyveik már nem feltétlenül a legkisebbekhez szólnak, és bennük a szöveg és kép együtt, egymással párhuzamosan él, egyik sincs a másiknak alárendelve, a kettő összjátéka teremti meg a komplex olvasási élményt. Az utóbbi évek gyermekirodalom-termésében ugyan jelentek meg újabb, grafikailag igényesen illusztrált művek, ám önmagában az illusztráció nívóssága, újszerűsége még nem hozott létre újszerű könyveket. Hiszen minimum követelmény, hogy az illusztráció képi világa, szellemisége jól illeszkedjék a szöveghez.

A rengeteg kommersz, giccsbe hajló vagy amatőr grafikai munkák között kevés az üdítő színfolt. Az újszerűséghez az kell, hogy kép és szöveg szervesen együtt éljen, hogy a szöveg csak a képpel legyen teljes, vagy éppenséggel a szöveg épüljön a képbe, vagy a szöveg rendelkezzen magyarázó funkcióval. A kérdés másik vetülete az, hogy mennyire képes integrálni a gyerekkönyvpiac a hagyományos, klasszikus képvilág mellett/helyett egy avantgárd, illetve akár polgárpukkasztóan merész, modern, vagy éppenséggel posztmodern képanyagot; meddig mehet el újításban a gyerek-képszerző? Míg a nemzetközi gyakorlatban magától értetődő, természetes jelenség a művészi színvonalú, magát a képet, kép és szöveg viszonyát újraértelmező gyerekirodalmi munkák jelenléte, addig ez hazánkban még kuriózumnak számít. A probléma valószínűleg gazdasági kérdés is; egyelőre nálunk „luxusnak” számít méregdrága technikával előállítani néhány oldalas színes könyveket, gyerekalbumokat. Az alábbiakban bemutatott munkák kép és szöveg együttélésének két különböző megoldási lehetőségét képviselik, az egyik a legkisebbeknek szóló albumszerű lapozó, a másik a már betűkkel ismerkedő korosztályt megcélzó, valódi kép-regény.

Zokni macska történetét Tóth Zoltán „rajzolta és rendezte”, a szöveg Rétfalvi Erika munkája. A történet maga a lehető legegyszerűbb (és ugyanakkor a lehető legaktuálisabb): Zokni egy testvérpáros gazdival éli boldogan az életét egészen addig, míg fel nem szerelnek a tetőre egy parabolaantennát, és ezzel együtt a nappaliba egy televíziót. Innentől kezdve Zoknival már senki nem játszik, mert a gyerekek naphosszat a televíziót bűvölik. A macska pedig elhatározza, hogy valamiképpen bekerül a televízióba, hogy rá is figyeljenek. Világgá indul hát, és a kalandok csak most kezdődnek igazán… A könyv olvasója számára is, ugyanis minden oldal valódi felfedezéssel, meglepetéssel szolgál. A könyv maga olyan, akár egy album: keménytáblás borító, fényes, vastag papírból készült lapok, és kifutó, színes oldalak: a koromfeketétől a lágy pasztellszínekig, úgy, ahogyan a történet megkívánja. Az ábrák valahol a pop-art és a számítógépes grafikák határán mozognak, sematikusak, tipizálóak, foltokból építkeznek; a főszereplő erős, határozott kontúrokkal van kiemelve. Csupa folt az egész könyv, néhol kaotikusan kavarog (pl. a gyerekek tévé előtt töltött napja egyetlen idegesítő, piros mutatós, agreszszív oldalban elmesélve), máshol letisztultan egyszerű (pl. a hajnali ködbe vesző oroszlános Lánchíd-fő), és minden oldal újabb meglepetéssel szolgál. A képek egésze a sztárcsinálós történetre rímelve show-szerű: erőteljes, egymásra licitáló, egymást túlvillogni igyekvő képei különös lüktetést teremtenek, nemcsak a videoklippek képi építkezését, de pörgésük sebességét is kijátszva (a címoldalon a szerző maga is megrendezendő filmként aposztrofálja munkáját). A betűk mérete, vastagsága, színe folyamatosan változik, és rengeteg a külön történetként olvasható címke, felirat, szöveg- és képjátékként egyaránt funkcionáló nevek, utcanév-táblák, néhol képregényes szövegbuborékok, hangutánzó szavak, nyilakkal ellátott magyarázó szövegek. És a külön kalandot jelentő felfedezésre váró meglepetés-részletek a képanyagban ugyanígy megtalálhatók: oldalanként apró, titkos, a történethez akár egyáltalán nem kapcsolódó részleteket fedezhet fel a jó szemű vadász: a hóban álldogáló, prémes fülvédőbe és muffba öltöztetett sárga virágtól kezdve a nemzeti park védett vadászgörényével fényképezett tévésztáron keresztül a szökőkút befagyott vizén rendezett madár-műkor-csolyabajnokságig. A kép és a történet felfokozott dinamizmusa ugyanakkor nem zárja ki az intimitást, vagy éppen a meghittséget: különösen megkapó az éjszakai és a hajnali dupla-oldalas nagyvárosi panoráma (mellesleg ekkor tudjuk meg, hogy Budapesten vagyunk – bónuszfeladatként megkereshetők a város legjellegzetesebb építményei és épületei).

És valódi álomgyári történethez, filmhez illően a befejezés is happy end (Zokni hazakerül…), ám a pop-artos mimézisben rejlő iróniának megfelelően kérdőjeles (…és alvókuckója, lakhelye ezután egy kartonpapírból készült televízió). A kerettörténet, mely szerint a történetbeli rendező Krampusz nevű fekete kismacskája meséli az egészet (akinek a fotója, Zokniéval együtt még a címoldal előtt látható), csak még távolabbivá, még meseszerűbbé teszi Zokni történetét: ti. volt egyszer egy bátor macska, akinek sikerült sztárrá válnia.

Allan Ahlberg és Katharine McEwen könyvében Csiperke bácsi meglehetősen titokzatosan viselkedik, már a cím is csupa kérdés. És a történet csak bonyolódik: van benne autós üldözés, rablófogás és tévériport meg nagybetűs főcím az újságban. A könyv akár detektívtörténetként is olvasható, ám mégsem a cselekménybonyolítás, a történet rejtélyeinek megoldása teszi igazán izgalmassá. Ami igazán egyedivé és egyben zseniálissá teszi Csiperke bácsi könyvét az a kép, pontosabban a vonalrajzok újbóli felfedezése. Az 5 éves, vagy éppen olvasni tanuló korosztálynak megfelelően igazi kép-regény született: a képekben elmesélt történet fázisrajzokból áll össze. A valódi képregényekhez illően a szereplők bemutatásával kezdődik a történet, majd aprólékos, pontos filmkockákként peregnek a rajzok. Mindez füzetszerű kötésben, fehér oldalakon, nagyméretű betűkkel, szövegbuborékokkal, nagy nyomtatott betűkkel, felkiáltójelekkel, beszélő tárgyakkal… A Réber László vagy Zsoldos Vera egyszerű vonalrajzait idéző színes grafikák éppen annyira esetlenek néhol, mint maga a Csiperke család: a titokzatosság mellett a humor a másik legfőbb erénye a könyvnek. (Külön kiemelném pl. a rendszámtáblák játékát: a nagy nyomtatott betűk és számok egymásmellettiségéből új, értelmes névtáblák jönnek létre; így lesz Csiperke néni rendszámtáblája C51P3RK3, egy teherautóé pedig 5ZÁLL1T6.) A célkorosztály számára különösen vonzóvá válhat a könyv elsősorban e színes, humoros rajzok miatt, másodsorban a könnyen olvasható, gördülékeny szövegnek köszönhetően, mely fordítás Rakovszky Zsuzsa munkáját dicséri. Emellett a 11 fejezetre osztott történetet a nagybetűk, a nagy sortávolság könnyen olvashatóvá teszik, szöveg és kép aránya minden oldalon kiegyensúlyozott. A bevezető és a záró oldal is az önállóan olvasó gyerekeket köszönti: a „No, nézd csak elkezdtél egy Csiperke könyvet!” és a „No, nézd csak: befejeztél egy Csiperke könyvet!” nagyon is nyilvánvaló felszólítást tartalmaz. Az olvasáspedagógiai szempontból is tökéletes könyv a fülszöveg szerint csupán egy történetfolyam első része, lesz még folytatás. Remélhetőleg magyarul is.

Allan Ahlberg–Katharine McEwen: Csiperke bácsi az összes ruháját felveszi
Könyvmolyképző Kiadó
Szeged, 2005
80 oldal, 1399 Ft

Tóth Zoltán–Rétfalvi Erika: Zokni macska kalandos utazása a városba, és ott hogyan lett tévésztár?
M-érték Kiadó Kft.
Budapest, 2005
48 oldal, ármegjelölés nélkül

Lovász Andrea

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu