buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 21, szerda
Sámuel és Hajna napja





















Évfordulók:
1918: Lengyel Balázs születése (Budapest)
1943: Henrik Pontoppidan halála

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Egy világnézeti klub...”


2006.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az arrobori Hamvas által kreált kifejezés, a magyar szellemi örökség része. Jelentése nem tisztázott, s épp ezért igen széleskörű: egyszerre több, akár teljesen ellentétes fogalmat is felidézhet, ami használatát praktikussá és időkímélővé teszi. A szó maga változatlan, csupán jelentéstartama változik az idők folyamán; az arro-bori alatt így beruházásokat, munkaerő-frissítést értünk, továbbá dübörögve virágzó gazdaságot, a keleti/nyugati szövetségesek iránti állhatatos hűséget, szakértelmet, Moszkva és Washington irántunk tanúsított jóindulatát –mindazt, amire hazánknak valóban szüksége lehet a nehéz időkben. Az arrobori kötelesség, ígéret és beteljesülés, de legfőképp hatalmi szó, és ezért – jelentsen bármit is – evidencia. Léte bizonyítja, hogy a tett előbbre való, mint a nyilvános-közéleti-stb.-beszéd: ez utóbbi pusztán fájdalomcsillapításra, a történtek megmagyarázására és igazolására alkalmas.

Farkas Attila Márton Liget kiadónál megjelent esszékötete a honi politikai közbeszéd (vagyis a magyar arroboriális nyelv) természetrajzát és történetét mutatja be, a II. világháború végétől napjainkig. Kérdés persze, hogy a ’közbeszéd’ kifejezés helytálló lehet-e az olyan egyirányú, preskribáló kommunikáció esetében, ami a magyar médiára és a mindenkori kormányra általában jellemző, s amihez az úgynevezett köznek, a civil társadalom nagy részének jóformán köze sincs. Az Arrobori mindenesetre ezt a fajta beszédmódot, a politikai-gazdasági események utólagos leképezését, koncentrált, vegytiszta formájában jeleníti meg, rendszerváltás előtti és utáni újságcikkeket, interjúkat állítva párhuzamba. Az így létrehozott történeti szinkronitásra jó példa egy 2004-es Colin Powel magyarországi látogatásról, és egy 1974-es, Zamercev szovjet tábornok érkezéséről tudósító cikk összevetése; a hasonlóság megdöbbentő. Ugyanaz a baráti, meghitt hangulatú beszélgetés a fontos vendég és az őt fogadó kis delegáció (középiskolás tanulók/kiskatonák) tagjai között, ugyanazok az őszinte kérdések és válaszok. Harminc év elég a volt világrend teljes átalakulásához, de mit sem változtatott a honi politikai közbeszéd kliséin. Nem véletlenül. A „jó lesz ez még valamire”- magyaros mentalitás ugyanis nem csak a fogatlan gereblyére és lyukas locsolócsőre érvényes – igaz a hazai publicisztika logikai-nyelvi paneljeire is. Az újra felhasználhatóság szempontjából édes mindegy, hogy az etalont, a rajongva tisztelt nagy testvért Szovjetuniónak, Európai Uniónak vagy Egyesült Államoknak hívják. „Ha terminust akarnánk gyártani, –írja Farkas –az uralkodó politikai beszédre talán a Mindenkori Hivatalos Világnézet elnevezés illenék a legjobban. Ami alatt természetesen nem valódi ideológia, értékrend vagy világkép értendő, hanem egyfajta gyakorlati tudás, képesség – az ad hoc világnézetek, kvázi-ideológiák létrehozásának képessége.” A Hivatalos Világnézet képviselői szakemberek, s közösségük egyfajta világnézeti klub, ami Cseh Tamást idézve „tág teret nyújtani tud” – már persze azoknak, akik az arrobori szükségszerűségét, általános igazságát képesek belátni. Az egykori anarchista, s a tekintélyét a rendszerváltás után is megőrző külpolitikai újságíró, a humor jólfésült nagyágyúi – mind szakemberek. Közös, mesterségen kívüli tudásuk alapja a belátás képessége– annak felismerése, hogy a helyes vagy helytelen relatív, önmagában értéktelen fogalom, s az értéktöltetet mindig az éppen aktuális helyzet adja meg.

Farkas – előzőleg a Liget folyóiratnál megjelent – esszéiben médiatörténeti elemzései mellett lényegre törő, szubjektív leírást ad arról az évtizedes társadalmi-gazdasági evolúciós folyamatról, aminek eredményeként a mai agilis, üzletelvű politikusgeneráció is hatalomra kerülhetett. Hangvétele cinikus, csúfondáros, időnként pedig tehetetlen dühről tanúskodik – ha nem is habzó szájú alanyi esszéista, Farkas Attila Márton azért érezhetően megéli az írás folyamatát. Az általa nyújtott korrajz félelmetesen sötét, George Orwell 1984-ét idézi, de mentes annak didaktikusságától. Az Arrobori egy olyan technokrata, ideológiamentes politikai világszemlélet kialakulását vázolja fel, ami a lakosságot gazdasági tényezőnek, az egyénnel szolidáris államot pedig veszteséges üzemnek látja –és láttatja.

Hogy ez a mentalitás nem pusztán a szerző rémképe, azt igazolja Kóka János gazdasági miniszter (A technokrata mákony című fejezetben) idézett írása is. „Ha egy ország a versenyképesség elé helyezi a szolidaritást, az esélykiegyenlítődést, a társadalmi kohéziót, akkor néhány éven belül furcsa dolgokat tapasztalhat: a pénz, az áru, a kvalifikált munkaerő, a szolgáltatás, a tudás mind-mind kezd elszivárogni onnan. A szolidaritás eszméje vesztésre áll, de a versenyképesség növekedése bőségesen kárpótolhat minket” (részlet a cikkből). Neoliberális gondolatok az esélyegyenlőségről, „baloldali” módra – a hamvasi arrobori tökéletes példája ez.

A politikai közbeszéd a hatalom efféle megnyilatkozásait aztán saját nyelvi eszköztára szerint csiszolja tovább, hogy elfogadhatóvá váljanak a köz számára is. „Így finomult többek között »munkaerőpiaci frissítéssé« a munkások tömeges elbocsátása, s helyettük az olcsó és kiszolgáltatott bérrabszolgák foglalkoztatása, akik megkapták a jól hangzó »mobil munkaerő« címet. Így magasztosult »versenyképessé-günk érdekében végrehajtandó reformmá« a jóléti állam leépítése és a szociális vívmányok eltörlése, vagy éppen »nyugdíjreform-má« a nyugdíj kvázi megszüntetésére irányuló törekvés.” Az „arroboriális” szóhasználatról bővebben A csatlóslét közhelyei című fejezetben olvashatunk.

A politikai gondolkodás kaotikussága, kifacsartsága persze a másik, „a jobbik” térfélre is jellemző. Farkas elemzéseiben – így pl. A miért nincs magyar nacionalizmus című fejezetben – a hazafias publicisztika valóságos ékköveit csillantja meg. Az „XY zsidó/nem zsidó” mély bölcsességeket rejtő kérdéskörtől kezdve az újpogányság és keresztény hagyományok kapcsolódásáig a szerző sorra említi meg a tradicionalista gondolkodásmódot olyannyira foglalkoztató problémákat – s rámutat arra az eszmei zűrzavarra is, ami a jobboldalt megosztottá, képviselhetetlenné teszi.

Farkas Attila Márton könyve politikai útikalauzként ajánlható – igazságai nem axiomatikusak, viszont egyfajta védelmet jelenthetnek. „Arra ugyanis mindenképpen jó, hogy átlássuk és nyugtázzuk a mindent átható hazugságkörnyezet tényét, hogy azután, ha tenni nem is tudunk ellene, legalább mentálisan immunitást nyerjünk.”

Farkas Attila Márton: Arrobori
Liget Könyvműhely
2006, 327 oldal, 3000 Ft

Koncz Tamás

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu