buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Befut-e a favorit?


2006.06.01

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Több mint százezer évvel ezelőtt, valahol a „fekete kontinens” szívében élt egy alig tízezer egyedet számláló kis faj, amelyet a mai tudósok a Homo nemzetségbe sorolnak. Hasonlóan a többi ősi emberszabásúhoz, ők is nagyrészt gyümölcsön, néha egy-egy szerencsésen elejtett vad húsán éltek, kisebb, laza felépítésű csoportokat alkotva. Ám volt néhány alapvető különbség, ami mássá tette ezeket az élőlényeket rokonaiktól: egyebek között ilyen volt a két lábon járás, a jól használható kezek, a megnövekedett agytérfogat és – vélhetően ez utóbbival összefüggésben – a szívósság és a kíváncsiság különös elegye.

Talán a felsoroltak, talán a klíma változása miatt, vagy épp az élelem és élőhely keresésétől motiváltan, mindenesetre tény, hogy elhagyva az afrikai ligetes szavannát, egyesek szerint átvágva a közel-keleti tájakon, mások szerint Gibraltár felől, esetleg Szicília szigetén keresztül elérték és belakták Európát, Ázsiát, a Bering-szoroson áthaladva a teljes amerikai kontinenst Alaszkától az Antarktiszig, a Csendes-óceán szigeteit, Ausztráliát – a teljes Földet. Ma hatmilliárdan vannak. Az ő történetüket meséli el ez a könyv.

A szerzők mindketten jeles paleo-antropológusok, ilyenformán szakavatott ismerői az emberi evolúcióval kapcsolatos széleskörű tudásanyagnak. Ezt osztják meg művükben a téma iránt érdeklődő olvasókkal, a nagy múltú brit ismeretterjesztéshez méltó stílusban: felkészülten, jól szerkesztetten, közérthetően és szórakoztatóan. Bár futólag említést tesznek egyéb teóriák létezéséről, alapvetően egy, a tudományos világban általánosan elfogadott elméletet mutatnak be részletekbe menően művükben, amely szerint az ember afrikai eredetű, nemzetségének utolsó, ám szemmel láthatóan roppant sikeres faja.

Az összesen három nagy, logikailag összefüggő, ám tematikailag teljesen eltérő fejezetből álló kötet első részében azokról az alapfogalmakról, szakkifejezésekről, elméleti és gyakorlati módszerekről olvashatunk, amelyek megértése nélkül bizony árván bolyonganánk a paleoantropológia útvesztőjében. A szerzők előre leszögezik, hogy hova jutottunk: röviden áttekintik a mai majomfajokat és külön kategóriába sorolva, rasszok szerint az embert. Ezt követően tömören definiálják a tudományág célját, vázolják a fő kutatási trendeket, majd udvariasan bemutatják a rokon diszciplínákat. Eleget téve ilyenformán a természettudományos etikettnek, megkezdődhet az elmerülés az idők és az őslénytan legmélyebb bugyraiban.

Mivel korántsem pusztán elméleti tudományról van szó, az elsők között kerül sor a különféle feltárási és elemző módszerek ismertetésére. Az egyébként alaptermészeténél fogva magabiztos ember itt szembesül az első komoly önértékelési zavarokat okozó ténnyel: a bolygónk öszszességében kb. 4.5 milliárd évét rendszerező geológiai oszlop tanulmányozása közben kiderül, hogy ha a Föld története eleddig egy esztendő volt, akkor mi a színre alig másfél perce léptünk. A kijózanító hírt szorgos paleo-antropo-lógusaink-nak köszönhetjük; feltáró munkáik fázisairól részletesen olvashatunk a lelőhely megtalálásától az engedélyért való, sokszor éveken át tartó állam-tudósok közelharcon át a terepmunka fáradalmain keresztül az eredmény megszületéséig, és az ex-egyed vitrin mögé kerüléséig. A bonyolult folyamatot demonstrálandó, hat kiemelkedő jelentőségű lelőhely (Rusinga, Pasalar, Rudabánya, Olduvai-szurdok, Boxgrove és Gibraltár) feltárásának rövid krónikáját követhetjük végig. Hogy pontosan mikre (sőt, kikre) bukkantak a szakemberek ezeken a helyeken, és milyen következtetésekre jutottak eredetünket illetően? Nos, a részletes válasz odaát, a következő fejezetben olvasható.

A legmonumentálisabb dél-amerikai szappanoperákkal hosszban és családi bonyodalmakban egyaránt konkuráló, kb. 20 millió évre visszanyúló történet mérföldköveit egy-egy kiugró jelentőségű faj képezi. A sort a már életükben legendává vált Leakey-házaspár által Kenya északi tájain felfedezett hominoida, a Proconsul nyitja meg, amely bár átmenetet képez az ősi majom és az emberszabásúak között, külsejében, viselkedési jellemzőiben sokkal inkább az előbbire hajazott. A fejlődési folyamat azonban már óhatatlanul elindult: ellentétben szintén fán tanyázó, gyümölcsöket majszolgató, hasonlóan szőrös kis kortársaival a Proconsul már kifejezetten emberszerű kézfejjel bírt, fürgébb ujjacskái pedig korszakos távlatokban mérhető sikereket biztosított a faj későbbi variációinak. Ezek közül Chris Stringer és Peter Andrews (sok egyéb, futólag említett „pithecus” mellett) kiemelt jelentőséggel foglalkozik az ausztralopithecinák, magyarul „déli emberek” különféle nemeivel, az ember eredetével kapcsolatos addigi evolúciós teóriát alapjaiban átalakító Ankara-pithecusszal, a késői miocén kor majom-ember határeseteivel. A tőlük eredő Homo nemzetség kétmillió évvel ezelőtti megjelenésével azonban végképp lezárultnak tekinthető egy korszak. Egy új pedig óhatatlanul elkezdődött.

Az első fajt, amelyet külső jellemzői alapján jelenleg az ember ugyan legősibb és legkezdetlegesebb, de mégis egyenes ági őseinek tartunk, Homo habilisnek, azaz ügyes embernek keresztelték. Ennek oka elsősorban az egyszerű eszközök kreatív használata volt. A sort olyanok folytatják, mint a gyakorlatilag teljes Ázsiát (később Ausztráliát is) benépesítő Homo erectus (a felegyenesedett ember), a méltatlanul keveset emlegetett Homo heidelbergensis, az alig egy méteres, ám hobbitméretét leszámítva teljesen ősemberszerű Homo floresiensis, a szomorú sorsa jutott, legendává nemesült „unokatestvér”, a neandervölgyi, végül pedig – ám korántsem utolsósorban – az afrikai faj, a Homo sapiens, magyarul az értelmes ember. A nemzetség fejlődési ívét kontinensenként követhetjük végig a kötetben, alátámasztva a közelmúlt tudományos bizonyítékaival, elsősorban az evolúciós elméletet időben is behatároló, ún. mitokondriális DNS-vizsgálat meggyőző eredményeivel. Vajon ebből a tekintélyes mennyiségű tényanyagból milyen következtetések vonhatóak le?

A szerzők ezt a kérdést több szempontból is megválaszolják az utolsó részben. Először is tömören vázolják az „emberszabású” mozgás evolúcióját a banánfán való lengéstől az argentin tangóig, majd a táplálkozás fejlődését a levelek rágicsálásától a gasztronómiai alkotásig, összefoglalják az eszközkészítés históriáját (amely súlyos év-százezredekig gyakorlatilag a szakóca sztorijával azonos) és a művészetek, valamint az ezzel szorosan összefüggő vallás kezdeteit. Külön kitérnek az emberi faj kifinomultságával és számbeli növekedésével párhuzamosan történő földrajzi elterjedésére, ami egyúttal a többi „Homo” kipusztulását is jelentette. Hogy ennek oka a passzív élőhelyről való kiszorítás vagy az aktív likvidálás volt? Nos, ez még mindig rejtély – mindenesetre tény, hogy hasonlóan a Hegylakóhoz, a hosszú harc után végül egyedül maradtunk, nemzetségünk utolsó képviselőjeként, az evolúciós befutó favoritjaként. Azonban, hogy győzelmünk nem kerül-e a bolygó összes többi élőlényének az életébe, az a jövő zenéje… A nem is olyan távoli jövőé…

Chris Stringer – Peter Andrews: Az emberi evolúció világa
Ford.: Győrvári Borbála
Alexandra Kiadó
240 oldal, 7990 Ft

Szirtes Borbála

Alexandra Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu