buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Magánórák


2006.04.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

„Nem a regény korát, hanem a kánonok korát éljük. Ez a könyv is csupán arra vállalkozik, hogy az egyes szerzői életmű-metszeteket történetutániságukban, történelemutániságukban reflektálja. Valami után és közben vagyunk – immár vagy másfél évtizede. Ez az idő e könyv tizenkét fejezetének a távja.” Ezekkel a meglehetősen lakonikus sorokkal zárja új, a Kalligram Könyvkiadó gondozásában megjelent, Akit ismerünk, akit sohasem láttunk. Magyar prózaszeminárium című tanulmánykötetének előszavát Bombitz Attila. A szerző germanista, a Szegedi Tudományegyetem Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszékének oktatója, fő kutatási területe pedig a kortárs magyar és német nyelvű irodalmak elemzése, komparációja. 2001-ben a Kalligramnál adta közre az utóbbi évtizedek osztrák prózairodalmának legnevesebb képviselőit bemutató, Mindenkori utolsó világok.

Osztrák regénykurzus címet viselő munkáját; jelen kötete így tehát folytatásnak, az osztrák-magyar regényvilágot ismertető és összehasonlító analízis másik pólusának tekinthető – erre a folytonosságra utal az egyetemi tanórákat idéző alcím is. A könyv tizenkét fejezete négy nagyobb egységbe sorolódik, melyeket – hozzávetőlegesen, vázlatosan – a történetiség, a világmodellezés, a torzító valóságtükrözés, és az életmű kategóriáinak nevezhetünk. Az Akit ismerünk, akit sohasem láttunk átmenetet képez az egyetemi segédanyag, a szubjektív (néha kifejezetten) könnyed regényismertetés, és a koncentrált, sajátos terminológiájú, precíz szöveganalízis között.

Összefoglaló jellege miatt segítséget nyújthat a kortárs magyar irodalom kiemelkedő regényei iránt érdeklődők, különösen egyetemisták, szakdolgozatukat készítő hallgatók számára.

Sorozata, melyben tizenkét magyar szerző, köztük Darvasi László, Podmaniczky Szilárd, Márton László, Nádas Péter, Esterházy Péter regényeit, esetleg teljes életművét mutatja be, jól példázhatja a már említett közben-lét állapotát, s nem csak azért, mert egy lezáratlan korszak regény-mementóiról tudósít. Folyamatot, átmenetet sugall a Bombitz által használt elemzéstechnika és nyelv – ez utóbbi mutatja talán a legnagyobb változékonyságot. A szabatosságtól a pátoszig, majd a hideg, alakoskodó posztmodern szövegszerkesztésig sok fokozatot ölel át Bombitz Attila prózája, ám legyen bármilyen fázisában is, többnyire korántsem annyira sablonos, mint megannyi más irodalomelméleti munka. Sajátos az a személyesség, amivel Bombitz egy-egy szerzőt vagy regényt megközelít: kilépve az arctalan megfigyelők sorából, beszél magáról, a szöveggel kapcsolatos érzéseiről – és ez jó. Miért ne lehetne ilyen is, ennyire könnyű, ennyire emberi az értelmezés. Bartis Attila A kéklő pára című művének elemzése kapcsán például így ír. „Nem tudom, ki hogy van vele, engem rendszeres újraolvasásra késztetnek Bartis Attila könyvei; arra, hogy időről időre magam elé vegyem őket, mint egy betűkre fényképezett történet fejezeteit, s hogy e különlegesen fényezett, s megfelelően árnyalt nyelvtől, mint a képiség e sajátlagos hordozójától hagyjam magam elvakítani. Bartis-parafrázissal élve: olvasó, el vagy fogulva, ha farkasszemet nézel a szöveggel.”

Bár ritkán esik meg, Bombitz szövege néhol merevvé, modorossá válik, különösen, amikor szétágazó, s nagy expresszivitású szavakkal telezsúfolt gondolatmenetet próbál egy mondatba gyömöszölni.

Megfigyelhető ez az egyik, Márton László munkásságával foglalkozó fejezetben is. „És itt Peter Handke Még egyszer Thuküdidésznek című le-írásfüzérére kell utalnom, amelyben a szerzői világolvasás felfedi a reális/fiktív szövegontológiák közti átmenet igazságának ama pillanatát, amely egyértelműen a valóság leírásának, mondhatni, percnyi pontosságú stratégiáját találja fel, ugyanakkor a pontos leírás, az írás által visszaadható/-adhatatlan »igaz« történet vétlen és védtelen végtelenségével ütközik szembe.” Az olvasóban ezek után önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy gondolt-e őrá valaki az esszé írásakor. Az ilyen nekifutamodások a szerző részéről azonban csak szórványosak. A tanulmányok nagyobb része tényleges szellemi örömöt nyújt – igényes és olvasóbarát, élvezhető, sőt, hasznosítható is. Szerencsére.

Bombitz Attila: Akit ismerünk, akit sohasem láttunk. Magyar prózaszeminárium
Kalligram Kiadó, 2005
371 oldal, 1990 Ft

Koncz Tamás

Kalligram Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu