buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 16, hétfo
Etelka és Aletta napja





















Évfordulók:
1859: Wilhelm Grimm halála
1883: Kós Károly születése (Temesvár)
1991: Vas István halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Szabad életre törekedve


2006.04.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Három évvel ezelőtt jelentették meg Angliában Charlotte Brontë eddig ismeretlen regényét, A Stancliffe-fogadót, most pedig a magyar olvasó is megismerkedhet az életmű korai darabjaival. Négy kisregényről van szó, melyből kettő a fenti, kettő pedig Caroline Vernon címen jelent meg a Lazi Könyvkiadó gondozásában. Mint a híradásokból kiderült a szövegek évek óta az észak-angliai Brontë Parsonage Museum tulajdonában voltak, kiadásuk azonban váratott magára, mert a műveket olyan miniatűr kézírással írták, amelyet csak nagyítóval lehet elolvasni. Ezt az írásmódot a Brontë testvérek még gyermekkorukban fejlesztettek ki, és a gazdaságosságon kívül két cél vezérelte őket: hogy a könyveket Branwell (Charlotte öccse) játék katonái is elolvashassák, valamint hogy megóvják őket a felnőttek kíváncsiságától.
 

A nemrég megjelent két kötet, A Stancliffe-fogadó és a Caroline Vernon az életmű igen korai szakaszának írásai. Cselekményük egy képzeletbeli királyságban, Angriában játszódik, mely összetéveszthetetlenül hasonlít a korabeli Angliára. Még gyermekként álmodott meg a négy testvér egy képzeletbeli világot, melyet aprólékosan kidolgoztak. Emily és Anne e játékban elkülönültek, és létrehozták saját képzeletbeli birodalmukat, történeteket írtak Gondalról, melyek azonban elvesztek. Branwell és Charlotte azonban kitartottak az eredeti birodalom, az üvegváros mellett, és tucatszám írták az ott játszódó történeteket. A Stancliffe-fogadó 1837–1839 között keletkezett, s e dátum is jelzi, hogy még huszonéves kora elején is foglalkoztatta az írónő fantáziáját a képzelt birodalom sorsa. Az olvasó ne számítson összefüggő történetre, hanem inkább a kor divatos krokijainak laza kapcsolódására, melyekben a helyszínek ugrásszerűen változnak, a szereplők karakterei egysíkúak. A Caroline Vernon érdekessége, hogy az életmű ismerői számára e lány karaktere feltűnő hasonlóságot mutat Charlotte későbbi regényeinek mellékszereplőivel, a Jane Eyre Adeljével, és a Villette Paulinejával, így e leírások felfoghatók ujjgyakorlatnak. A négy kisregény közül talán a Henry Hastings kapitány a legérdekesebb, mivel címadó alakjában felismerhető Branwell személyisége, kilengései, s az a cinizmus, mellyel Charlotte fogalmaz, engednek következtetni a testvérek feszültté vált viszonyára.

E négy kisregény igen szép kiadásban látott napvilágot, kifejezetten olvasócsalogató köntösbe öltöztetve. De a leendő olvasónak tudnia kell, hogy mit vesz a kezébe. Nem többek e regények ujjgyakorlatoknál, melyeken csiszolódott az írónő stílusa, megformálódtak karakterei, azonban nem kiadásra szánt írások, s mint ilyenek nem közelítik meg az életmű valóban maradandó darabjait.

Ugyanakkor érdekes olvasmány lehet azok számára, akik ismerik és szeretik Charlotte Brontë regényeit, de félek, hogy az életművet még nem ismerők ez alapján tévesen ítélhetik meg a szerzőt.

A fülszöveg így tájékoztatja az olvasót: „A Stancliffe-fogadó humoros és pikáns regény, új megvilágításba helyezi a számos neves író által megrajzolt hajdani angol társadalmat, s ezáltal megváltoztatja az íróról kialakult képet is, akiről többé már nem lehet elmondani, hogy kizárólag a saját belső világát elbeszélő női író.” E törékeny nő éppen azzal alkotott maradandót, hogy képes volt saját belső élményeit és kora társadalmi visszásságait úgy megrajzolni, hogy szélesebb értelmezésbe helyezte, így halála után nem csökkent népszerűsége, mint számos kortársáé, hanem éppen nőtt.

Charlotte 1816 áprilisában született Patrick Brontë lelkipásztor lányaként. Édesapja ír származású parasztgyerek, miután elvégezte a teológiát, Észak-Anglia legsivárabb vidékén vállalt szolgálatot. Érdekesség, hogy az apa eredeti neve Prunty, s csak teológiai tanulmányai alatt vette fel a Brontë nevet, mely görögül villámlást, mennydörgést jelent.

A Brontë testvérek elszigetelt, eseménytelen ifjúkorukban (leszámítva az intézeti időszakot, mely sivárságával és kegyetlenségével mintául szolgált a Jane Eyre lowoodi fejezeteihez) idejük jó részét olvasással és írással töltötték. A három nővér, Charlotte, Emily és Anne titokban verseket írtak, melyeket álnéven kiadtak saját költségükön, de a megjelent kötetből csak két példány fogyott el. Később prózaírásba fogtak, Anne megírta az Agnes Grey-t, Emily az Üvöltő szeleket, Charlotte pedig Az angoltanár című regényét. Míg előbbiek szinte azonnal találtak kiadót írásaiknak, addig Charlotte-ot visszautasították, azzal a bíztatással, hogy hozzon egy másik regényt. Így született meg alig egy év alatt a Jane Eyre mely rövid időn belül közönségsikert aratott. Címszereplője egy árva lány, akit nagynénje bead a lowoodi árvaházba. A regény első része olyan megrázó erővel mutatja be korának lánynevelő internátusait, hogy Dickens gyermekszereplőinek szenvedése eltörpül mögötte. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. Szerelem szövődik köztük, olyanféle, mint Amor és Psyhe története, melyben a férfi akaratán kívül rettenetes próbáknak veti alá a nőt, míg szerelmük beteljesedhet. Charlotte-nak elsősorban a mindentudó elbeszélő pozíciója adta meg a lehetőséget a szereplők motivációinak feltárására. Az elbeszélt regényalakok tudata, gondolataik és érzéseik áttetszők az elbeszélő számára. E lélektani regény egyik jellemző poétikai eljárása a szereplők belső monológjainak narrátori idézése. A mű kétségkívül nem nélkülözi a romantikus elemeket, mégis árnyalt, finom jellemábrázolása, az a mód, ahogy a szereplők belső világát, megfontolásait, cselekedeteik motivációit igyekszik bemutatni, a mai olvasó számára is élvezetes olvasmánnyá teszik.

A Jane Eyre sikere után, két év múlva, saját nevén publikálja Shirley című regényét, melyben a lélektani elemeket kissé háttérbe szorítva, az általa kevésbé ismert szövőgyári munkások nyomorúságos életét mutatja be. Ezt követi a Villette című regénye, melynek alapötlete szintén önéletrajzi ihletésű. Charlotte hosszú ideig dolgozott nevelőnőként, majd Brüsszelben tanult, s szerelmes volt ottani tanárába. Ennek a szerelemnek állít emléket Lucy Snowe történetében, magányosságának és tragikus szerelmének krónikájában. A fiatal lány magára maradva, elszegényedve hagyja el Angliát, s Franciaországba indul kényszerűségből vállalt önálló élete felé. Az emberek kegyetlenségétől való félelmét magára erőszakolt határozottsággal ellensúlyozza. Védekezik, amikor nem akar feloldódni tanítványai körében a villette-i nevelőintézetben, ahol angoltanárként alkalmazzák. Állandó rémképei az idegösszeomlás szélére juttatják. Magányosságát végül is a kissé őrült, kiismerhetetlen professzor szerelme oldja fel, aki, mielőtt hároméves indiai útra indulna, megélhetést biztosít számára. A Villette-ben Charlotte a környezetet, viselkedésmódokat, a magányos nő érzésvilágát, aprólékos leírásokkal rögzíti.

Charlotte Brontë regényei egy olyan élet hozadékai mely nem nélkülözte a szenvedést és nehézségeket, amelynek még rövid időre sem adatott meg a felhőtlen boldogság. Az irodalom számára nem szolgált menedékként a hétköznapok nehézségei és realitása elől, e törékeny nő a művészetet használta arra, hogy saját gyötrelmes életének történeteit, tapasztalatait és vélt igazságait megossza kora olvasóival, egy olyan században, amikor a társadalmi konvenciókba szorított lélek éppen regények írásában, olvasásában keres menedéket. A fiction nem ismer korlátokat, az író megírhatja mindazt, amit a merev társalgási szabályok miatt nem mondhat el, az olvasók pedig szívesen olvassák, hiszen egy olyan korban élnek, amikor a regény olvasása a legjobb szórakozás. Ekkor kezdenek el a folyóiratok folytatásokban közölni regényeket, s az olvasóközönség igényére kialakulnak a felolvasóestek. S regényírókból nem volt hiány a 19. századi Angliában, sokan váltak népszerű írókká, mint Edward Bulwert, de könyveik gyorsan porosodtak. Kétségtelen, hogy e kor legjelentősebb írói Dickens és Thackeray voltak, míg előbbiről halhatatlan alakjai jutnak eszünkbe (Mr. Pickwick, Micawber úr), addig utóbbiról karikaturisztikus, hömpölygő regényei. A regényírók mellett mind nagyobb szerepet játszottak e korban a regényírónők, bár kétségtelen, hogy a viktoriánus fegyelem és erkölcs behatárolta a „női témákat”. Így nem véletlen, hogy az írónő Currer Bell álnéven adta közre a Jane Eyre-t, s csak a kötet harmadik kiadását jegyezte nevével.

Regényeiben a modern nő eszmélése olvasható ki, spirituális válasza kora kihívásaira, s egy másfajta élet felőli reménysége, melyért Charlotte a maga eszközeivel képes volt szólni.

Mindig szabad életre törekedett, olyanra, mely egyenlő a férfiéval, mely nem bocsátkozik kompromisszumokba és vetélkedésekbe, s ehhez rendelkezett azzal a bátorsággal, hogy képes volt lelkét feltárni, szembenézni törékenységével, szociális kényszerhelyzeteivel, miközben ellenállt kora gondolkodásmódjának.

Erős Kinga

Lazi Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu