buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 18, vasárnap
Ilona napja





















Évfordulók:
1850: Honoré de Balzac halála (Párizs)
1977: Déry Tibor halála (Budapest)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
„Brutális csipkefátyol”


2006.04.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Keveset tudunk ma Reviczky Gyuláról. Mintha sikere lett volna vele – ellenében – annak a rémséges erőnek, melyet Pilinszky így nevez: „a tanúk nélkül dolgozó pokol”, mely „külön kezel, kivételes magányban” némelyeket. Ennek enyhe, már nem fájdalmas változata, író számára, a feledés.

(Bár én vágyom rá, de nálam mindenki bolondériának hiszi az abszolútum oly elemi vágyát és adottságát, melynek végső célja nem lehet más: magam ellen fordulni, ezzel vezekelni azért, hogy mások „felé” fordulni már se testileg, se lelkileg, se elszánásból, se véletlenül, nem vágyom, csak ügyeimet lekattogtatni kívánom, s ha kedveset hisznek rólam, maguk kellemesét szolgálják.)

Reviczky világa hat rám, mikor ezeket írom, az „Osiris diákkönyvtár”, természetesen Osiris (2005), Reviczky Gyula: Apai örökség / válogatott versek c. kettős, verses, előtte prózás kötete. Szuggesztív könyv, szavaimból bolondéria nélkül kiveheti bárki. Olykor kegyetlenül szuggesztív. Ezért én, mint műfordító (színész), azonnal ráhangolódtam. Nyugalom félig más lesz mindjárt.

Reviczky is csak félig izgalmas, de abba a költészeti felében Pilinszkyig menően, lemenően, felmenően – az. Az Apai örökség, csak nevetek, már aparegény. Jó, Turgenyev… és előtte is feltalálták. Mégis van egy ilyen igazi jó, izgalmas, korai aparegényünk. (Én az A. P. I.-t gyakorolom inkább: vagyok állítólag agreszszív, prepotens, impertinens.) Ah, Reviczky önmarcangolóan mondén hatása. Honnét is?

A múlt század nem okvetlenül csak Arannyal, Jókaival jegyezhető része, fertálynál alig több; költőnk-prózaírónk élt 1855–1889, olykor pokoli nyomorúságban, mint a Császtvay Tünde munkáját is dicsérő puritán küllemű, gazdag kötet utószava mondja. Olvassuk el. Akkor is volt egy Új Nemzedék… akkor is voltak jó – mi az, hogy! akkor voltak igazi jó – világirodalmi hatások, a már említett Turgenyev mellett itt Tolsztoj. „Bús beteg, boldogtalanságokkal gyötört lélek”, idézzük pontatlanul.

Ellentmondása a kor: petőfis természetességek, egy korszakváltás után egy másféle tudatosság. Már Baudelaire jön (van), hamarosan Rimbaud. Reviczky is ilyen elátkozott. Olvassuk el, na, a tanulmányt róla a könyvben (720 Ft)!

Én ennek a címbe vett „a pórusok brutális csipkefátyla!” – idézetnek a nyomán (ismétlem, ez is Pilinszky) akarok kicsit tallózni. Nem brutális világban élünk-e, a csipkefátyolnál finomabb anyagmegismerés mellett? A „para”, a természetfölötti: egyszerre humbug és titkos szupervalóság. Reviczky a mi korunk, de Csáth, Szép Ernő korának gyötrelmes tépettségét, kétféleségét is töményen hordozta, sok jelentéktelennek, már meghaladottnak látszó műve mellett máig élhető matériákkal, gyötrelmes fénypászmákkal, árnyzugokkal tarkán. Az 1884-es versek egyike így kezdődik: „Szeretlek, mint egy elhagyatottat / Egy másik elhagyott szerethet.” Itt döbbentem meg először. Aztán, hogy: „Sötét, haragvó, ellenséges Isten!” Ez meg: vissza Petőfihez. Vagy későbbi hang megint: „Bizonytalanságban habozva, / Nem tudja, hova tartozik.” A még tizenkilencedik századi igencsak biztos önazonosságának első elveszítője líránkban Reviczky. Vajda önsajnálata, bár jogos volt, egy lélekből lelkedzett. Reviczky az első elkárhozott szív nálunk így.

Hadd keresgéljek még, nagyobb összefoglalások helyett. (Többet nem „foglalhatok” ebbe.) 1875, Mea culpa. Íme: „Én vagyok oka minden bánatomnak…” Babits, később. Majd J.A.: „A boldogságot meg nem érdemeltem, / S elkárhozásra nincs elég bünöm…” Fura, Kosztolányi szecessziós dústökéletessége, Szabó Lőrinc nyersesége nincs jelen benne. Heine is előbukkan: „Mióta ez a kór lepett meg, / Gyakorolom ezt a nagy türelmet. / Harag, gyűlölség, rossz indulatok / Nem táplálnak; jámbor s szelíd vagyok.” Ugye, fenyegető? Persze, ma már másképp riogatjuk az értünk aggódókat, de a maga korához képest Reviczky éppen eléggé összetett volt. Lázas és zaklatott. Másutt (Férfikor): „Ez egyhangú, sivár napokban…” Aztán: „Ellentmondás van dalaimban. / Majd ragyogók, majd éjsötétek. / Onnan van ez, hogy poklot, üdvet / Gyorsabban, teljesebben érzek.” 1958–59 körül Bóka tanár úr ezt még az igazi modernek társaságába emelte volna, s némi joggal, elődadásaival bűvölve minket.

Nem állítom, hogy Reviczky Gyula lírájában főleg az aparegényében, új és jelentős fényforrást fedeztem volna fel, mely nekünk továbblendülni segít, netán testvéri közelséget ad. De a visszahúzó modorok, régiességek ellenére érdemes aranyt mosni itt – akadni fog. Turgenyev c. versét jellemzően kezdi így: „Vádoltak, hogy sivár vagy és rideg…” Itt megdobban, dobban gyorsan egy kurtát, fakót, fél-hideget a szívem, ó, persze, s honnét, mi alapon az ily vádak? Reviczky másképp beszél, mint mi, nála a bacchus tényleg az ital istene, s nem más, haha, és nyilván ugyanazt az életet élte, valami mód, mint mi tesszük, de 99 %-ban más volt az a század, melynek végét nem érte meg. Pedig ha osztráknak születik, s parányit később, kései felfedezendő lenne, tragikus sorssal bár akkor is.

Reviczky Gyula: Regény
Osiris Kiadó, 2005
386 oldal, 720 Ft

Tandori Dezső
költő, műfordító

Osiris Kiadó

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu