buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. augusztus 24, szombat
Bertalan napja





















Évfordulók:
1838: Kölcsey Ferenc halála (Cseke)
1899: Jorge Luis Borges születése (Buenos Aires)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
A gyerekkor alkímiája


2006.04.09

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

Az utóbbi években tagadhatatlanul elindult egy megújulási folyamat a magyar nyelvű gyerek- és meseirodalomban. Szijj Ferenc (Szuromberek királyfi), Darvasi László (Trapiti), Háy János (Alfabéta és a negyven rabló) gyerekkönyvei után egyre több és újszerűbb meseregény születik, elég csak Lugosi Viktória (Hümmögő), Böszörményi Gyula (Gergő és az álomfogók), Varró Dániel (Túl a Maszat-hegyen) munkáira gondolnunk. A szövegek igényes irodalmisága mellett közös vonása e könyveknek, hogy mindegyik esetében kiemelt szerepe van a grafikai megjelenítésnek: az minden esetben a szöveggel egyenrangú, pontosan megtervezett és művészi igényességgel kivitelezett. A 2005-ben megjelent meseregények közül hangsúlyozottan igaz Scheer Katalin, Péterfy Gergely és Orbán János Dénes esetében is, hogy a világteremtésnek nem csak a nyelv, hanem a kép is elengedhetetlen eszköze: Csíkszentmihályi Berta Nefelé-képei, Szenteczki Csaba Misikönyv-képei és Csillag István Búbocska-képei önmagukban is narratív értékűek.

Azaz a gyerekkor alkímiája a „gyerekkorcsinálás” művészetét jelenti: hogyan lehet felnőttként gyerekvilágot ábrázolni/teremteni, egyáltalán milyen a mai magyar meseregények gyerekképe. A gyerekkorhoz mindenképpen kell valamiféle csoda – legyen ez a tételmondat. Ez a csoda pedig nemcsak a szó szoros értelmében vett elvarázsolást, alakváltoztatást és alakváltást jelenti, hanem az egész világ átrendeződését; pontosabban egy, a mi valóságunkkal párhuzamos mágikus, misztikus valóság létezésének a lehetőségét. Scheer Katalin Nefeléjének és Péterfy Gergely Misikönyvének gyerekhősei váratlanul és számukra is meglepetésszerűen szereznek tudomást erről a bizonyos mögöttes világról. Az új tudás azonban nemcsak információtöbbletet szolgáltat számukra, azaz kizárólag e világ ismeretében érthetők meg a mindennapok történései és világunk szabályai, hanem mindjárt felelősséggel is jár, hiszen mindannyiuknak meg is kell menteni azt a világot. Ahogyan ezt már Michael Ende és Maurice Maeterlinck mesehősei óta tudjuk, nem lehet kívülállónak, érintetlennek maradni: a csodát megélni, vagy esetenként megharcolni kell. Orbán János Dénes Búbocskája e sorban egészen mást kínál: bizarr vagy éppen kínos pokoli természetrajzot gyerekkönyv-köntösben, gyerekszemmel.

A Nefelé gyerektörténet. Nemcsak a főhősök életkora miatt, hanem az események komplexitása miatt is, azaz gyerekekkel gyerekdimenziójú kalandok esnek meg egy gyerekvilághoz képest óriási, valóban kertnyi arborétumban. A szereplők a mindennapi gyerekvilág szereplői, vagy éppen a gyereknél kisebb pici tündérek. S a gonosz is, mert annak is kell lennie minden mesében, gyereknevű és -léptékű: mindösszesen elveszi az emberek kedvét. Lineáris, jól követhető a történetbonyolítás, nincsenek benne igazán nagy kalandok – valójában hősök nincsenek benne. Így a könyvön megjelölt 5-12 éves célkorosztály helyett inkább 5-8 éveseket írtam volna. A könyv legfőbb erénye így nem a cselekmény lesz, hanem a cselekményekben megbúvó, azokat magyarázó, vagy éppen az egyes szereplőkhöz kapcsolható háttér-információk gazdagsága. Ezek ugyanis egy valóban varázslatos mesevilágot teremtenek a Nefelé szereplői köré. Mint kiderül, Nefelé is mitológiai alak nevét viseli (= felhő), s a születés előtti lét ábrázolása a kerttel, az orsóját pörgető Anankával, a születések, a kert királynőjével, az embereket kísérő cseréptündérekkel, a földi élet felé vezető Bánatos-síksággal, a Bánatos-forrással sokkal közelebb áll a mítoszok, mintsem a mesék világához. Emellett a történések és utalások szintjén egyaránt jelen lévő erős filozófiai látásmód, életszemlélet az, ami valóban különlegessé teszi e szöveget. A szerzőnek sikerül elkerülni a didaktikusságnak még a látszatát is, így Szofi (= bölcsesség) kalandjai akár Jostein Gaardner Sofijának (Sofie világa. Regény a filozófia történetéről) előtörténeteként is olvashatók. A gnosztikusok vagy éppen a platóni ideatan filozófiájához kapcsolható mítoszi-mesei történések és leírások szerves egységet képeznek, és egy valóban titokzatos, sejtelmes, rejtélyekkel terhes dimenziót hoznak létre. Ez a párhuzamos dimenzió sohasem kimondott, csak intuitív tudásunk lehet arról, hogy minden pici mozzanat mögötteseként létezik egy másik világ, ez a sejtés pedig mindenképpen megmenti a történetet, hiszen az izgalmasnak csak ritkán nevezhető történéseknek egy különös, megfejtendő, titokzatos attribútumot kölcsönöz. A regényben ugyanakkor jelen van egy nagyon erőteljes „zöld” irányultság is, már maga az események helyszínének kiválasztása sem véletlen: a kert, mint olyan nemcsak szigetet jelent a „zilált nagyvárosban”, hanem mitológiai, kultúrtörténeti státuszánál fogva is kiemelt jelentéssel bír. Így lesz kerek a Nefelé világa: természet és emberi hétköznapok és transzcendens valóság harmóniájában és egységében. Bár a „mezei virágok betűrendes katalógusának” felmondásával szitkozódó cseréptündér mozzanatában jelenlévő játék ilyen szempontból kifejezetten riasztó. És nemcsak azért, mert nehéz nem Lázár Ervinre gondolni az ötlet kapcsán, de azért is, mert teljesen uralja a könyv szövegvilágát, és fárasztóvá teszi. A felsorolástól az olvasó/hallgató még nem fogja ismerni a virágokat, legfeljebb rácsodálkozhat a magyar nyelvben és névadásban rejlő gyönyörűségekre. Hasonlóképpen a többi nyelvjáték, poén is mintha könnyedebbé akarná tenni a szöveget – gondolok elsősorban a fejezetek ismertetőire, pl. „amolyan epilóg, amely nem a fán lóg, hanem a történet végén” –, amelyek éppen az ellenkező hatást érik el: erőltetettek és kilógnak a szövegből.

A Misikönyv története riasztóan hiteles: „ezerévente egyszer eltűnik a világ”. A címszereplő Misinek a feladata, hogy a teljes széthullástól, a Nagy Mihasznától, a Martalócoktól megmentse a világot, megállítsa a lefelé bomló időt – mint a későbbiekben kiderül, nem először. A születés előtti létezés, a lélekvándorlás, a körkörös időszemlélet éppen annyira magától értetődő itt is, mint a Nefelében. Metafizikai előadás tulajdonképpen a Misikönyv, és miközben Misi az Öregek Tornyában találkozik saját őseivel, és alászáll a kilenc ajtóhoz „legbelsőbb önmagába”, angyalokkal találkozik, megbocsátásával újjáépíti földig rombolt városát, majd fogságba esik, és az általa teremtett Elrontott Lények Serege megmenti őt, a platóni anamnezis gyönyörű példáját mutatva. És a világ természetesen megmenekül, és megtanuljuk közben azt is, hogy az ellentmondásban gyönyörűség rejlik. No meg olvasóként azt is, hogy az elmondás is lehet gyönyörű: a Misi-könyvnek puritánul egyszerű a nyelvhasználata. Nincs benne túlmesélés, semmi díszítettség. A kötet grafikája tökéletes összhangban a szöveggel, maga is csak sejtet, torzít; a tördelés meg valóban tördelés: a szétmálló időnek megfelelően töredezett. Olyan könyv a Péterfy Gergelyé, amit többször kell, többször érdemes elolvasni, mert mindig újabb és újabb regiszterek nyílnak meg benne. És már csak az ilyen és ehhez hasonló mondatokért is:
„Mindig tudtad, hogy egyszer csak ez lesz, hogy senki sincsen.
Csak az ilyesmit az ember úgyse meri soha bevallani magának.
Másnak meg végképp nem.
Hát ez van.”

A Búbocska mögöttes valóság helyett sokkal inkább alattas valóságot mutat. Orbán János Dénes pokoli természet- és társadalomrajza néhol ijesztően realisztikus vagy éppen naturalisztikus leírásokban bővelkedik. De ez a világ is magyarázó elvként működik számunkra. Búbocska kiskorúsága nemcsak a könnyed/ebb hangvételre jelent garanciát, hanem az olvasó számára a főhőssel párhuzamosan történő beavatódás lehetőségét is megteremti. Mindezekkel együtt a Búbocska nem is gyerek- vagy meseregény, hanem csupán álcázott fenőtt-mese. Az ördögregény műfajmegjelölés és a szöveget körbeölelő, az impresszumban olvasható szituációs és nyelvi játékok már jelzik az olvasónak, hogy többről van itt szó, mint egy írástudó által rögzített elbeszélésről: a témával való játék ennél sokkal komolyabb, azaz sokkal komolytalanabb. Ez nem tudósítás, nem beszámoló. Az olvasóirányító paratextuális jelek nem megerősítik, hanem éppen gyengítik az olvasottak hitelességét: ez csak játék. Profán misztériumjáték a szereplőkkel, a földalatti és -feletti régiókkal, a mindenféle ördögi eseményekkel. Kis „pokológiát” olvashatunk – a gyerekregény álcájának megfelelően természetesen mindenféle fordulatos eseményekkel, egy gyerekördög főszereplő (földi) viszontagságaival, rengeteg humorral körítve. Közben pedig jó kis társadalmi szatírát nyújt a Búbocska; nem is a felnőttekkel való összekacsintás ez, hanem a könyv egésze elsősorban felnőtteknek szól. Ami közös az előző két mesekönyvvel, az a földrajztudósi pontossággal megrajzolt és behatárolt mögöttes világ ábrázolása. Bár a Nefelében és a Misikönyvben arról értesültünk, hogy saját unalmas, egyforma hétköznapjainkban, illetve ezek mögött rejlik a csodák lehetősége, itt az emberi világgal párhuzamosan tételezett „szörnyen” mulatságos túlvilág nem megközelíthető az emberek számára, azaz csak egy esetben, ha haláluk után a pokolba/ra kerülnek. Mindenképpen közös azonban a meseregények esetében elengedhetetlen jellemvonás, ti. a főhősök gyerekek, gyerekkorúak: ha a csoda nem is része a mindennapjainknak, a gyerekeknek, pontosabban kizárólag a gyerekeknek azért lehetőségük van kilépni ebből a világból, megtapasztalni azt a másikat. Búbocska, Misi és Szofi egyaránt saját valóságából kilépve avatódik be egy másik valóság titkaiba, és megszerzett tudásával helyreállítja saját világának elrontott egyensúlyát.

S bár mindhárom könyv gyerekirodalomként jelent meg, feltűnően nem gyermeki a hangvételük: a Nefelé csupán gyermeki dimenzióba zsugorítva (írhatnám szuszakolva) mesél valami egészen másról, a Misikönyvnek csak a főhőse gyerekkorú (azaz még ő sem, hiszen éppen csak most megint tíz éves), a Búbocska meg éppenséggel pokoli szatíra, melyben a gyerekkorú főszereplő is csupán kellék, vagy apropó a játékhoz. Mindenképpen friss, új ez a közös látásmód, talán Kamarás István Apu-apuja óta nem születtek ennyire leplezetlenül pozitív értelemben bölcselkedő, felnőtt gyerekregények.

Scheer Katalin: Nefelé. Kalandos történet kedves és kedvetlen gyerekeknek
Noran-Kiadó, Budapest, 2005
208 oldal, 2990 Ft

Péterfy Gergely: Misikönyv
Kalligram, Pozsony-Budapest, 2005
96 oldal, 2000 Ft

Orbán János Dénes: Búbocska. Ördögregény
Medium Könyvkiadó és Erdélyi Híradó Kiadó, Sepsiszentgyörgy – Kolozsvár, 2005
184 oldal, ár nélkül

Lovász Andrea

 
Osztályzat:



Az eredmény kijelzéséhez minimum
10 szavazat szükséges

 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu