buy Windows 10 Professional Key buy Windows 10 product Key microsoftwarestore.com www.troilus.es anneshealinghands.nl canada goose jas parajumpers outlet
2019. december 15, vasárnap
Valér napja





















Évfordulók:
1822: Verseghy Ferenc halála (Buda)

Összes évforduló...

 



Archívum
Elofizetés

 

Legyen a kezdőlapja az UjKonyvPiac.hu!(IE)Tegye az Új KönyvPiacot kedvencei közé!(IE)UjKonyvPiac.hu-t a Sidebarba!(NS6+)

 













 
Portörlés a fényről
Kőbányai Jánossal és Fenyő Ágnessel beszélget Jósvai Lídia


2007.11.30

A cikk nyomtatása...Küldje el e-mailen...

• Ha azt mondjuk, „Múlt és Jövő Kiadó”, akkor a magyar irodalmi közéletben valamelyest is tájékozott olvasó tudja: ez egy olyan kiadó, amely a zsidóság sorskérdéseivel, történetével, irodalmával stb. foglalkozik. Ez egyfelől roppant leegyszerűsített válasz, ugyanakkor pedig igen tág fogalmi térben mozog. A kiadó vezetői (Fenyő Ágnes és Kőbányai János) hogyan határoznák meg pontosan és szabatosan, mi a célja, feladata és küldetése ennek a kiadónak?

Kőbányai János: A Múlt és Jövő folyóiratot eredetileg Patai József alapította 1911-ben és tartotta életben 1944 márciusáig. Mi a rendszerváltás előtti években kezdtünk a zsidósággal foglalkozni. Példaképem, Pap Károly nyomán arra jöttem rá, ha jó író szeretnék lenni, nem kerülhetem el, hogy egyúttal zsidó is legyek – az effajta létezés szellemi hozadékával. Ebben egy, akkor még illegális izraeli tartózkodás is megerősített, ahová ugyanez a sorsfeszegető (ki)hívás vezérelt. Mi ketten személyesen is egy illegális Talmud körben ismerkedtünk meg – a közben könyvkiadó kollégává vált (Makkabi) Raj Tamásnál. Saját azonosságom meghódítása során a magyar zsidóságról szóló szociográfiákat kezdtem írni (Magyar siratófal, 1990). Akkor úgy látszott, hogy egy kihalófélben lévő azonosságnak leszek a krónikása. Közbejött a rendszerváltás, és ezzel együtt a zsidóság ún. reneszánsza – mai tudással: a látszata. (A halott arcán növekvő szakáll, 2001)

Fenyő Ágnes: A folyóirat és kiadó létrejöttében aztán a szükség is közrejátszott. János, hazatérve Izraelből, tényleg nekigyürkőzött a munkának, cikkek és tanulmányok sora született meg, egy idő után azonban rá kellett döbbennie, hogy jóllehet ő elkezdte a munkát, de nem volt fóruma. Magyarán: nem volt hol megjelentetnie az írásait. Így aztán nem maradt más hátra: csinált egy folyóiratot.

• Először, ugye, volt a (még ma is működő) Múlt és Jövő folyóirat, amely túlnőtte önmagát, így aztán szükség és igény támadt egy könyvkiadó létrehozására is. A folyóirat és a kiadó elnevezését érteni vélem, de vajon melyik a hangsúlyosabb, melyik a fontosabb és nagyobb feladat: a múlt kulturális hagyományainak, eredményeinek megőrzése, vagy a jövő egyengetése?

F. Á.: E két idő és dimenzió elválaszthatatlan. A múlt magyar zsidó produkciójának megismerése origópont: mit jelentett/jelenthet magyar zsidónak lenni? Magunknak is feszültséget okoz, hogy mi a fontosabb: a folyóirat vagy a kiadó, amely a maga 150 könyvével, nemzetközi szereplésével több energiát vesz igénybe – noha ugyanaz a szűk stáb csinálja mind a kettőt. (És a mi kettőnkön kívüli, hol három, hol négy fős csapat egyikének sem nyújt kizárólagos megélhetést. Szinte a kezdetektől dolgozunk együtt Kálmán Tünde tipográfussal és Jeges Erzsi tördelővel.)

K. J.: Néha olyan „tanítónak“ érezzük magunkat, aki egy leckével jár előtte a tanítványainak. Amikor hályogkovács módjára belekezdtünk a vállalkozásunkba, azt hittük, hogy a hosszú diktatúra hiátusát kell bepótolnunk. Ma látjuk, hogy a magyar zsidó szellemi létezést a holokauszt előtt sem fogadta be igazán a magyar társadalom. Ha Bacher Vilmos vagy Blau Lajos (és sorolhatnám a Rabbiképző tanárainak sorát, akik egy időben Budapestet tették a világ judaisztika tudományának központjává) írt egy könyvet, amit az egész világ ünnepléssel fogadott, akkor annak ugyanúgy nem volt semmilyen visszhangja a magyar recpcióban, mint ma, amikor felfrissítjük és újra kiadjuk őket. A Zsidó tudományok sorozatunkat érdeklődés hiánya miatt abba kellett hagynunk. Itt jelent meg például Goldziher Ignác zsidó tárgyú írásainak a gyűjteménye (A zsidóság lényege és fejlődése, 2001). Erről a könyvről az első recenzió most fog megjelenni angolul, Angliában, egy olyan tudós tollából, aki Goldziher miatt sajátította el a magyar nyelvet. Tehát a feladatunk nem a diktatúra okozta erőszakos hiány bepótolása, hanem a magyar zsidó létformáknak az újragondolása, összegzése, és kánonjának posztumusz megalkotása – száz éves szellemi fejlődést és produkciót átfogva (1867–1944). Természetesen a holo-kauszt tényének és hatásának a tapasztalatával, mert ez egy olyan cezúra, amely nem kerülhető meg.

• Mit sikerült mindebből megvalósítani?

F. Á.: Sok mindent és szinte semmit. Ez nem paradoxon. Erőnkhöz képest viszonylag sok könyvet adtunk ki. Kiadványaink közül nem egy nagy nemzetközi sikert ért el. Mi vagyunk az egyetlen magyar könyvkiadó, amelyik saját maga juttatott könyveket nemzetközi piacra és ért el jelentős kritikai sikert. Pap Károly Azarelje az összes világnyelven megjelent (azonkívűl hollandul, héberül, olaszra már le van fordítva), s elég a google-ba beírni a nevét, hogy lássuk, a legmelegebb kritikai fogadtatásban részesült, ami magyar írót érhet. Az itthon teljesen ismeretlennek számító Molnár Ákos Tizenkét lépés könyvét most jelentette meg a Piper, az egyik legnagyobb német kiadó (különben Márai Sándor kiadója). Heller Ágnes műveit spanyolul, németül, hollandul, románul adtuk el – biztató tárgyalásban vagyunk egy nagy amerikai kiadóval a Bicikliző majom megjelentetésével kapcsolatban. Volt olyan év, hogy a szinte állandósult csődveszélyt egy tekintélyesebb jogeladás révén sikerült elhárítani. A folyóiratunkat (angol nyelvű content-jével és summary-jével a Harvardtól kezdve számos rangos egyetem gyűjti és számontartja a világon – és ha egy példány hányzik, idegesen verik félre a harangot, hogy azonnal beszerezzék. Egy kíváló kezdeményezés – a frankfurti székhelyű Central and Eastern European Online Library – révén a folyóiratunk cikkei eljutnak a világ tudományos központjaiba – a letöltéseket nézve (hiszen minden letöltés után jogdíjat is kapunk) komoly az érdeklődés.

• Vannak-e törzsszerzői a kiadónak?

K. J.: Szerzőink rekrutálódását is a fenti paraméterek között kell elképzelni. A legtöbb szerzőnk a holokausztban pusztult el. Sokukról sajnos teljesen méltatlanul megfeledkezett az utókor. Ilyen például Komor András, Kóbor Tamás, vagy a napjainkban végre újra „divatossá“ lett Szomory Dezső. A kortársak szükségképpen kevesebben vannak, s ők sem feltétlenül Magyarországon élnek. Mi vagyunk a New Yorkban élő Röhrig Géza kiadója (negyvenedik születésnapját most ünnepeljük), szerintem ő nemzedéke és a kortárs magyar költészet kiemelkedő csillaga – hazai recepcióhiánya ellenére is. A Tel Avivban élő Goldstein Imre (Nádas Péter amerikai sikerének kovácsa), aki verset magyarul, prózát angolul ír, szintén a mi szerzőnk. S Heller Ágnes, akinek varázslatos személyiségéért már egymagában is megérné fönntartani a kiadót. A vele való együttműködés – legyen az könyvszerkesztés, író-olvasó találkozó – egyedülálló élmény. Megtiszteltetés számomra, hogy a könyveit szerkeszthetem. És megtiszteltetés az is, hogy magyarul csak a Múlt és Jövő folyóiratnak és könyvkiadónak ír.

• Amikor megérkeztem a szerkesztőségbe, véletlenül fültanúja lehettem egy nem éppen átlagos kiadói probléma megvitatásának. Profilotoknál fogva például egy igényes előállítású történeti munkánál esetenként az eredeti idézetnek is szerepelnie kell, ami latin szöveg esetében még könnyedén megoldható, de héber vagy görög szövegek fordítása, ellenőrzése, tördelése már speciális többletmunkát és külön szakértő munkatársakat igényel. A mai magyar könyvpiacon, amelyet néhány nagy vagy nagyobb és számos kisebb kiadó jegyez, hogyan lehet fönnmaradni? Miből lehet finanszírozni, honnan lehet forrásokat szerezni? Kiszorítják-e a „nagyok” a kisebb kiadókat a piacról?

F. Á.: Sajnos nem tudunk sok tudományos könyvet megjelentetni, mert ragaszkodunk az igényes munkához. Az idei Téli Könyvvásárra jelenik meg egy kötetünk a magyar zsidó történelemről. A 18–19. század nagy tudósa volt Jakov Katz történész, aki Jeruzsálemben halt meg, Izraelben élt, de ifjúkorát Magyar-országon töltötte, és a magyar zsidó történelem specialitásait dolgozta föl, történetesen az ortodoxia és a neológia szakadását. A kötetet, mely tanítványainak az írásaiból és egy-két saját munkájából áll össze, Michael Silver professzor szerkesztette Jeruzsálemben. A másik könyv, ahol valóban sok betűproblémánk volt, David Flusser könyve. Ez az újabb műve (hisz már jelentettünk meg tőle korábban is írásokat) a Második Templom idejével foglalkozik – ismeretterjesztő, de tudományos igényű könyv, nagyon nehéz pénzt szerezni rá. A munka végén nem egyszer az derül ki: gyakorlatilag ingyen dolgoztunk azért, hogy néhány száz példány megjelenjen belőle, és jó esetben képesek vagyunk legalább a nyomdaszámlát kifizetni. Manapság a könyvkiadás, egy-két kivételtől eltekintve inkább magánszenvedély, mint jövedelmező állás. A kis kiadók nehézségeit meg pontosan ismerem. Egyszerűen ellehetetlenül a létezésünk abban, hogy nem találjuk meg a piacunkat. Akármilyen jó dolgokat készítünk, nem tudjuk eladni, mert nem tudjuk magunkat reklámozni.

K. J.: Itt szokott jönni a fordulat, hogy „senki sem próféta a saját hazájában.“ A helyzet kevésbé vidám, mint a szokványos fordulat sugallaná. Az szép, hogy a New York Times (a Frankfurter Allgemeine Zeitung, az El Pais…és sorolhatnánk) méltató szavakkal és világirodalmi jelenségnek kijáró tisztelettel ír a holokausztban elpusztult Pap Károly teljesítményéről, a Los Angeles Times az év legjobb fikciós könyvévé választja, de hogy az összkiadásunkról (amely az írónak egy sereg soha nem publikált művét is tartalmazza) egy sor sem jelent meg a magyar sajtóban, az sokat mondó. Nem kell egy könyvszakmai lapban külön fejtegetnünk, hogy a könyv tárgy csupán. Akkor tölti be sui generis hivatását, ha bekerül a közbeszédbe, s ezen a réven olvasókra lel.

• Egy könyv létrejöttének a folyamata azzal kezdődik, hogy a kiadó pályázik valamelyik alapnál támogatásért, utána jön a fordítói-szerkesztői kiadások sora, nyomdaköltség, de a terjesztés sem történik ingyen. Melyik fázis jelenti a legnagyobb problémát? Vagy egy kis kiadó esetében ez mind komoly nehézséget okoz?

F. Á.: Persze, hisz ez az egész folyamat nehéz. A támogatások egyre kisebbek, egyre kevesebb helyre lehet pályázatot benyújtani, a problémasor már itt elkezdődik. A munka és a folyamat vége pedig a vevő. És őrajta áll vagy bukik minden. Ezek a könyvek, amelyeket mi igényes könyveknek tartunk, soha nem lehetnek nyereségesek. De ha nincs vevő, akkor az a látszat támadhat, hogy nincs is létjogosultságuk! Arról már a kezdet kezdetén sem álmodoztunk, hogy nyereséges vállalkozásba kezdtünk volna. Viszont önköltségessé lehet tenni a dolgot, ha a vevő vásárol. Az előállítás miatt ugyanakkor olyan magas könyvárakat kell szabnunk, ami eleve lehetetlenné teszi azt is, hogy önköltséges legyen a megjelentetés. A támogatásokkal nem tudok kalkulálni, mert abszolút bizonytalanok. A vevővel nem tudok kalkulálni, mert nem tudom kiszámítani, megveszi-e, egyáltalán eljut-e hozzá a termék. Gondolom, ez más kereskedelmi területeken is így van, hogy minden megbukik a vevőn, ha a vevő nem vásárol. De a könyvszakma ennek még sokkal inkább ki van szolgáltatva. És főleg az igényes könyvszakma. El tudom képzelni, hogy szennyirodalommal is el lehet bukni. Én meg eleve kiszolgáltatottabb vagyok, mert nem tudok nagy tömegekre méretezni. Arra szoktam hivatkozni, hogy a könyvelőnk, aki a régi rendszerben nagy kiadónak dolgozott, azt mondta, hogy a nagy kiadónál ők az akkori árviszonyokhoz mérten ötezer könyvben gondolták azt a határt, ami alatt a dolog nem lehet nyereséges. Mai viszonyok közepette az ötezer könyv fantasztikus álom, csak ezer író közül lehet egy-egy az a kiváltságos, aki eléri ezt a példányszámot. Nálunk csak a Bicikliző majom tudott igazi sikerkönyvvé válni. Az egész szakma helyzete kritikus. Én mindig csodálkozom azon, amikor a Könyvegyesület igazgatója kifejti, hogy az emberek mennyivel több könyvet vásárolnak és a mi szakmánk felmenőágban van. Sajnos, én ebből nem sokat érzek.

Jósvai Lídia

Múlt és Jövő Kiadó

 
Osztályzat:



 

 
Fórum

Ehhez a cikkhez még nem érkezett hozzászólás.
Írja meg véleményét a Fórumra!

Felhasználói név:
Jelszó:
Amennyiben nincs még felhasználói neve és jelszava, kerjük itt regisztrálja magát!

Hozzászólás:

 

 
 

 


Partnereink:


Honlaptérkép


©1997-2019 Új KönyvPiac
Minden jog fenntartva.
Tel: (06 1) 210-9933; Fax (06 1) 210-9935
E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu